Meglepetéskötet a Nemzeti Tankönyvkiadótól

Egyéb

Ötszázötven plusz hatvan
 

Emlékezetes, hogy az elmúlt esztendő Magyarországon a reneszánsz jegyében telt, Mátyás király koronázásnak ötszázötvenedik évfordulója kapcsán. Ehhez kapcsolódott a 3-8. osztályos diákok számára kiírt meseíró pályázatával a Nemzeti Tankönyvkiadó, és partnere, a Csodaceruza folyóirat. A kiírás eleve rendhagyó volt, hiszen első lépésben kortárs illusztrátorok alkottak képeket modern felfogásban nagy uralkodónkról, s ehhez íródtak a gyermekek meséi. Közel 230 pályamű érkezett az ország minden tájáról, de határainkon túlról Szerbiából, Romániából, sőt még Angliából is küldtek be történeteket. Ezt követően vetődött fel, hogy a díjnyertes művekből s az illusztrációkból ünnepi kiadvány készülhetne el a Tankönyvkiadó hatvanadik évfordulójára. Végeredményben ez úgy teljesedett ki, hogy a hazai kortárs gyerekirodalom alkotói is írtak egy-egy képhez egy-egy mesét, s így születhetett a kötet, melyben egy friss, modern, XXI. századi Mátyás királyt ismerhet meg az olvasó.

 
A Képek Krónikása
 

A Képek Krónikása tiszteletbeli rangot, a fődíjat Péri Ákos Ájbek érdemelte ki Kár című alkotásával.  A verses mesében egy öreg holló mesél ritmusba, rímbe szedve a morzsákat guberáló fiataloknak nemzetsége dicső múltjáról, mikor még a királyt szolgálták, felidézve, s elmondva Mátyás király történetét, hogy búsongva zárja végül így: "Lakótelep, száraz morzsa, ez lett a hollóknak sorsa. Régi idők emléke már, messze röppen, kár, kár, kár".  Boldizsárné Kovács Gizi, a pályázat fő szervezője, s a kötet szerkesztője emlékeztetett, hogy ez a fiú már a kiadó korábbi, Meseszövés című pályázatán is észrevétette magát egy remekbeszabott írással, mostani pályaműve pedig formáját tekintve annyira kitűnt a többi közül, hogy így sikerült méltó módon díjazni őt.

Csak később, a kötet szerkesztője súgta meg, hogy Péri Ákos Ájbek otthon a nagypapájával versekben, rímekben - ritmusokban beszélget. Minden bizonnyal innen ered tehát az a magabiztosság a verslábak világában, mely mindenképp kiviláglik soraiból.
 
A fődíjas verselő

- Most vagyok hatodikos, Budapesten az Áldás utcai Általános Iskolába járok - mondja Péri Ákos Ájbek, a Képek Krónikása. A pályázat idején tehát ötödikes volt, s valóban remekbe szabott irodalmi művet alkotott meg Nagy Diána képéhez.

 
- Igazán nehéz műfajba vágtad a fejszédet, verses mesét írtál. Korábban is gyakoroltad et a műfajt, vagy elsőre sikerült így?
 
- Ez az egész úgy jött, hogy a szüleim találtak rá a Képek Krónikása pályázat kiírására, és azzal biztattak, hogy "ezzel nagyon bevágódhatok". És szintén ők voltak, akik felhívták a figyelmemet, hogy azt a lakótelepes képet a hollókkal, Nagy Diána rajzát, bizonyára kevesen választják majd. Azt pedig már korábban is mondták, hogy tehetségem van a versíráshoz.
 
- Milyen verseket írtál korábban?
 
- Már nem is emlékszem nagyon, csak úgy saját szórakoztatásomra egyet-kettőt. Valahol megvannak, ilyen kis cetliken, de nem fontos.
 
- Volt-e segítségedre valaki a versírás közben?
 
- A papám turkológus, és leginkább versekkel foglalkozik. Ő átnézte, amit írok, s jelezte, ha valami nem stimmel. A mamám pedig ötletekkel segített.
 
 - Jelent-e fordulópontot ez a díj?
 
- Az biztos, hogy meseíró pályázatokon indulni fogok a jövőben is. És gondolkodom egy izgalmas sztorin is, de az egyelőre titok.
 
- S a verseny óta írtál valamit?
 
- Nem, nem kaptam olyan lehetőséget, hogy ezt megtehessem.
 
 "Hobbiból" nem születnek az irodalmi alkotások - vonhatjuk le a következtetést, s ő egyetértőleg bólogat ehhez.  
- Amúgy mivel töltöd a szabadidődet, ha nem verseket faragsz folyton?
 
- Sportolok. Egy japán harcművészetet, a kendót űzöm.
 
Boldizsárné Kovács Gizivel egyetértünk, hogy ilyen tehetséget úgysem lehet véka alá rejteni, s mondja, ha pályázat kell hozzá, hogy Péri Ákos Ájbek írjon - rajta, s a kiadón nem múlik: idén is lesz meseíró pályázata a Tankönyvkiadónak - ám ennek témáját - akárcsak Ákos a maga izgalmas történetének témáját - egyelőre ő is titkolja.