Játékra hívják a gyerekeket
A nézőtér székeiből kivettek párat, több sort pedig szembefordítottak, így a színészek nem a színpadon, hanem a széksorok közt képződött üres részen játszanak, miközben a közönség két oldalról figyelheti a produkciót. Az elrendezés is hozzájárul ahhoz, hogy a Micimackó előadása interaktívvá tudjon válni, több esetben bevonva a gyerekeket a játékba: az apróságok együtt döngicsélnek, amikor a méhecskét kell utánozni, az első sorokban ülők pedig meg is simogathatják a jelmezbe bújt szereplőket, sőt a színpadon őgyeleghetnek, anélkül, hogy bárki rájuk szólna.
Olyan tehát az előadás, mint egy össznépi játék, és annak nagyon jó. A színészek kedvesek, láthatólag a gyerekek is odavannak értük, illetve az általuk megjelenített karakterekért. (Főleg Tigris nagyon népszerű, amikor megjelenik a darab második felében, a gyerekek kiugranak a székükből.) A művészek egy része felnőtt fejjel is élvezhető alakítást nyújt, a hiperaktív Nyuszi (Stubnya Béla) és a hasított zakóját szárnyként használó Bagoly (Urmai Gábor) jól el lettek találva - csak épp Micimackót (Baksa Imre) érezzük kissé súlytalannak, Malacka (Páder Petra) kacér vonaglása pedig nagyon soknak, sőt oda nem illőnek tűnik.
Jól ismert történetek
Az előadásnak más hiányosságai is vannak, színdarabként nem működik zökkenőmentesen. A legfőbb hibája az, hogy nem elég feszes: rövid szünettel együtt két óráig tart, amit a gyerekek többsége nehezen bír ki, a vége felé már folyamatosan azt halljuk a körülöttünk ülő csöppségektől, hogy a szüleiket nyaggatják, "mikor megyünk már haza".
A darab nem ad semmi pluszt a Micimackóhoz, csupán a jól ismert történeteket (a menyétvadászatot, Füles farkának megkeresését, Zsebibaba elrablását) újrázza, így bizonyos tekintetben jobban járunk, ha levesszük a könyvet a polcról, vagy megnézzük az 1977-es Disney-filmet - az csak hetvennégy perces. A nyitójelenet, illetve a kis keretjáték újító szándéka is megbukik: a Róbert Gida felnőttkorában játszódó, bevásárlóközpont építése körüli szkeccs kevéssé érthető ("Biztos, hogy ez a Micimackó?" - kérdezi a mögöttünk ülő kisfiú), ily módon nincs is sok helye a történetben.
Ötletesek viszont a többfunkciós, ám így is jelzésszintű díszletek, melyek a gyerekjátékok képzettársításait idézik: egy létra például magas faként funkcionál, a világoskék selyemanyag (melyet két nézőnek kell kifeszítenie) pedig a vizet szimbolizálja. Hasonlóan egyszerűek a jelmezek is, a ruházat csak utal a figurákra (Füles megszemélyesítője, Molnár Csaba például szürke nadrágot és kardigánt visel), a szerepeket a szájat szabadon hagyó félmaszkok egyértelműsítik.
