A Momentán Társulat eddig inkább felnőtteknek szóló darabokat adott elő (pontosabban: talált ki), Kex és tea című előadásuk például a kortárs magyar irodalmat népszerűsíti. Igaz, korábban is nyitottak már a fiatalabb korosztály felé, a Magyar Televízióban például jó nyolcvan adást ért meg a társulat által futtatott Momentán, mely tizen- és huszonévesek problémáit, kérdésfelvetéseit próbálta megválaszolni egy-egy improvizatív jelenettel.
A Mini című darab azonban kifejezetten a gyerekeket célozza meg: a társulat honlapja szerint elsősorban a 7-10 éveseket, de szemlátomást az ennél fiatalabbak (és idősebbek, akár a szülők) is jól szórakoznak a közösen összerakott színművön. Más kérdés, hogy az eredmény végül inkább közösségi, mintsem színházi élményt ad, de egyrészt ezzel nincs is semmi baj, másrészt bizonyára nem így éreznénk, ha mondjuk Nagy-Britanniában élnénk, ahol az improvizáció szerves része a színházi kultúrának.
A nézők írhatják a darabot
Persze itt a rögtönzés mellett nagy hangsúly kerül az interakcióra is, vagyis a színészek nem csupán egy megadott jelenetre improvizálnak (mint mondjuk a Beugró csapata, vagy a Vámos Miklós által vitt Rögtön! színészei), de legalább annyi ötletet várnak a nézőktől is. A gyerekek pedig e tekintetben mindenképpen hálás közönséget alkotnak, hisz már Vitéz Lászlót is hangosan figyelmeztették annak idején ("Vigyázz! Ott van mögötted!"), ha meg kifejezetten kérik őket, akkor bizony előfordul, hogy a színészeket is túlkiabálják.
Némi hangulatteremtés, bemelegítés után - melyet remekül megold Kiskovács Attila, a darab "moderátora" - a gyerekeknek először is egy problémát kell felvetniük (az általunk látott, március 1-jei előadáson ez éppen egy bicikli elromlása), majd aszerint kell kiválasztaniuk a főhőst, hogy miként tudja megoldani az adott gondot. Felsorakozik tehát a hat jelölt, mindegyik különböző személyiséggel bír, és más-más módon próbálja meggyőzni a közönséget arról, hogy őt válassza.
Nemcsak a darab alakulásának tekintetében, de pszichológiai szempontból is érdekes, hogy a gyerekek milyen karakterekre szavaznak: a főszereplő ez esetben egy klasszikus, azonosulásra alkalmas pozitív hős, a Kékhajú Tündér lett - olyanok ellenében, mint a Barbie-ként pózoló Szerelőbaba vagy a kétbalkezes varázslótanonc, Boldizsár Miklós Xavér (a barátainak csak BMX). Az örök ellenfélnek, vagyis a Gonosznak viszont már olyat választ a gyerekközönség, akitől igazán nem is lehet félni, viszont annál viccesebb: a Lusta, Béna Csirkét.
A "gyerekszájnak" is szerepe van
A színészek (kvázi szerzők) figurateremtő humora mellett a gyerekek jellegzetes viccei is nagyban rásegítenek a darabra: az egyik ifjú néző a mese központi tárgyának például a fénybarlangban található fénykövet javasolja, melyet - a vízkő analógiájára - fénykőoldóval lehet megsemmisíteni. A cselekmény egy pontján a szereplőknek egy másik, hangsúlyozottan varázslatos tárgyat kellene találniuk, ekkor pedig a fogkefe kerül ki győztesen a gyerekek bemondásaiból.
Összességében elmondható, hogy a színészek (akik közül néhányat, például Nemes Takách Katát vagy Molnár Leventét szinkronszerepekből is ismerhetünk) remekül veszik a közönség vagy a moderátor által felállított akadályokat, és a gyerekekkel is jól szót értenek - még a különösen nehéz, énekes-rímes improvizációk is mennek nekik, ha zeneileg nem is mindig tökéletesen, de mindenképpen viccesen. És a legjobb, hogy a Minit többször is megnézhetjük, sosem lesz ugyanolyan, mint az előző volt.
Az előadásoknak a társulat Dürerkert-beli székhelye, a Momentown ad helyet (XIV. Ajtósi Dürer sor 19-21.).
