Szergej Bodrov orosz rendező (A kaukázusi fogoly készítője) gyerekkorában, az iskolai tanórákon halott először
Dzsingisz kánról: miután a mongolok annak idején Oroszországot is leigázták, az amúgy is sematikus szovjet történelemkönyvek kegyetlen szörnyetegként ábrázolták a fél világot meghódító hadvezért. Tegyük hozzá, bennünk sem él sokkal szimpatikusabb kép Dzsingisz kánról, hisz közvetve neki köszönhetjük a hazánkban dúló tatárjárást is.
Több évi kutatás
Bodrov több éves kutatás után elkészített filmje már egy sokkal árnyaltabb, sőt pozitív képet fest az uralkodóról: egy olyan férfit mutat be, aki egy veszélyes korban és helyen (a XII. századi mongol sztyeppéken), zilált történelmi helyzetben nő fel, majd csupán beteljesíti a küldetést, amit saját magára rótt ki.
Már gyerekkorában is más "problémái" vannak, mint a mostani ifjaknak, hisz még tíz éves sincs, amikor a vezetői tisztséget betöltő apja meghal, rá pedig elkezdenek vadászni az újonnan hatalomra kerülők. Az uralkodás joga elvileg őt illetné, ám az új kán nemigen törődik a szokásrenddel - a későbbi Dzsingisz (ekkor még Temüdzsin) szerencséjére egy másik hagyományt viszont nem tör meg az új elit: a mongolok ugyanis nem ölnek gyerekeket, így meg kell várniuk, amíg Temüdzsin felnő.
Addig is foglyul ejtik, többször is, mert a leendő hadvezér mindig megszökik előlük. Közben a legnagyobb természetességgel viseli sorsát, mintha ismerné saját jövőjét: a titok valószínűleg csak annyi, hogy már gyermekként rábízta magát az istenekre, tökéletes összhangban van a természettel, így hihetetlenül biztos magában. Cselekedeteit valami felsőbb erő irányítja - no és felesége, Börte, aki már gyerekkorukban felfigyel Temüdzsinre.
A nő szerepe később is igen nagy, a legnehezebb helyzetekben általában ő ad erőt a férfinak a folytatáshoz.
A majdani Dzsingisz kán szavatartónak és nagyvonalúnak mutatkozik: embereinek a szokásosnál nagyobb járandóságot kínál a zsákmányból, az őt segítőket pedig viszontsegíti. Egy nagy formátumú uralkodót ismerhetünk tehát meg, aki ráadásul jóban van az istenekkel is.
A fősámán is jóváhagyta
Bár a főszereplő "foglalkozásából" adódóan elég sok a véres harcjelenet, a történelmi hitelesség miatt a film bátran ajánlható a régi időkre kíváncsi (kis)kamaszoknak. Egy kevéssé ismert korba és területre pillanthatunk be a Mongollal, jól eltalált filmes eszközök segítségével. Érdemes figyelni például a különleges éneklési technikával előadott, sámánisztikus dalokra.
A hitelesség kérdéséhez azt persze hozzá kell tenni, hogy a Dzsingisz kánról született tudományos munkák bizonyos mértékben mind spekulatívak, hiszen kortárs életrajz nem íródott róla. A kor egyetlen mongol történelmi műve egy hosszabb költemény, melynek dátuma 1227-re, vagyis a Dzsingisz halála utáni időkre tehető. Mindenesetre a film alkotói nagy alázattal kezelték a témát, még az Ulánbátorban élő fősámánhoz is ellátogattak, csak hogy a film tervét jóváhagyassák vele.
