A cyber óra ma már nem egy sci-fi film része, hanem a valóság. Japánban már meg is tartotta az első óráját a tanárrobot.
Osztály vigyázz!
Valószínűleg így köszönt be a legújabb tanárnő a tokiói iskolában. A gyerekek pedig csak ámultak, bámultak. Mi történt? Hol az igazi tanár? A meglepetés valódi volt, mikor a japán főváros kisdiákjai a megszokott technikaórájukra készültek, hiszen a várt tanárnő helyett egy új fogadta őket. Saya, a robottanárnő próbaórát tartott a nebulóknak, akiknek elsőre fel sem tűnt a változás. Mint azt az óráról készült videófelvétel tanúsítja, csak később lett gyanús a dolog, mikor a tanárnő egyre furcsábban beszélt, s a mozdulatai is valahogy mások voltak.
Tizennyolc motor dolgozik az érzelmeken
A japán fejlesztők célja az volt, hogy ez a kis robot valóban az emberhez hasonlítson. Arcában, mely egy kis műanyagbaba feje, 18 motor dolgozik, hogy a gumiarc valódi mimikát tudjon utánozni. Így a baba tud nevetni, tud szigorú arcot vágni, barátságos és megértő is lenni. A robot méretei nem haladják meg egy átlag japán gyerek méreteit, így a tanárnő, akár a gyerekek között is elvegyülhetne. Ám, ami mégis megkülönbözteti a diákoktól, az az öltözete, mely a megszokott japán tanári viselet, köpeny, és a felnőttes, divatos frizura.
A japán diákok az első meglepetés után hamar elfogadták az új tanárnőt, aki szigorúságával egy diákot még meg is megríkatott az órán, ám rögtön ezután a vigasztalás program is bekapcsolódott nála. Hogy mit fog tenni, ha a gyerekek rosszalkodnak az órán, vagy esetleg a megszokott diákcsínyeket szeretnék nála kipróbálni, az még rejtély. A japán fejlesztők is így gondolták, mikor egy órára beengedték a tanárnőt. Az, hogy a jövőben hány ilyen tanár fog tanítani a japán iskolákban, még kérdés. Mindenesetre az óra végén nagy volt az ováció, mikor a gyerekek végre megérinthették, megvizsgálhatták Sayát az első tanárrobotot.
A robot kifejezés a szláv "robota" - munka szóból ered, s először Karel Capek 1921-ben íródott színházi darabjában szerepelt mint rabszolga. Azóta a robotok fényes karriert futottak be, nemcsak a filmiparban, de az életben is. R2D2 társai lassan megérkeztek a valós életbe, igaz, először nagyon nagyok voltak, az első emberformájú robot 210 kilogramm volt és 1,82 m magas, s bizony elég ijesztő lehetett. Utódja, Asimo már jóval kedvesebb, és csak 1,20 m magas és 43 kilogramm. Asimót már munkára is fogták, a háztartásban tud segíteni, illetve az irodákban alkalmazzák, igaz, még csak egyszerű munkákra.
Care-O-Bot, ez a neve a németek által kifejlesztett emberi formájú robotnak, amely szintén a háztartásban vált be: ki tudja nyitni az ajtót, egy pár dolgot kivesz a hűtőből, virágot locsol, sőt takarítani is tud. Ám a fejlesztés célja az volt, hogy Care-O-Bot az idős emberek segítségére siessen, s mint a jó úttörő, ott segít, ahol tud. A szórakoztató robotok között viszont a kiskutya, Aibo aratta a legnagyobb sikert, amelyet a fejlesztők kifejezetten azok számára fejlesztették, akik az allergiájuk miatt nem tarthatnak otthonukban háziállatot. Aibo ugyanolyan játékos és figyelmes, mint egy igazi kutyus, sőt egy másik cég robotmacskát is készített, így a kutya-macska harc még a robotvilágban is folytatódhat.
