A Panda sikertörténete nem áll meg a mennyei birodalom határainál, nemsokára hozzánk is elérkezik, ahol nemcsak a kung fu ősi tudományát mutatja be, hanem arra is valós bizonyítékot ad, hogy a duci állat is van olyan jó harcos, mint Bruce Lee.
Kung-fu "állatnyelven"
A kung-fu öt fő stílusát állatokról nevezték el, akik meg is jelennek ebben a remek animációs filmben: az Őrjöngő Ötös nevet viselő formáció egy tigrisből, egy majomból, egy viperából, egy daruból és egy sáskából áll. Ne csodálkozzunk, ha a pandát nem találjuk közöttük, mert alapjában véve egy lusta, tohonya fajtáról van szó - és ez alól a címszereplő Po sem kivétel. A sors azonban úgy hozza, hogy a kung-fu legnagyobb mesterének számító teknős, Oogway őt választja ki a sárkányharcosnak, aki arra rendeltetett, hogy legyőzze a címre szintén pályázó, ám a gonosz szolgálatában álló hóleopárdot, Tai Lungot.
Verekedő Óriás Panda
Po csak azért nem menekül el a feladat elől, mert nem éppen megfelelő alkati adottságai ellenére rajong a kung-fuért, és már csak attól iszonyúan felpörög, hogy egy fedél alatt lehet bálványaival, az Őrjöngő Ötös tagjaival. Azok persze kezdetben nem akarják őt elfogadni egyenrangú társként, és a melléje kirendelt mester sem igazán tudja, kétballábas védencét hogyan is készítse fel a nagy küzdelemre. A panda azonban kitart, bár igen köznapi módon mozog a legendák között: a Mennyei Bölcsesség Barackfájáról lezabálja a termést, a Szent Könnyek Tavában pedig izzadt hónalját mossa le.
Po ugyanígy áll hozzá a sűrűn elhangzó buddhista bölcsességekhez is, amin nincs is mit csodálkozni, ha belegondolunk, hogy milyen földhözragadt családból származik: eredetileg egy leveskészítő dinasztia tagja, akinek az ereiben erőleves kellene, hogy folyjon - apjának például csak egyszer támadt lázadó gondolata, akkor is csupán a tofu elkészítését szerette volna kitanulni. Pandánk azonban nem ragaszkodik a családi hagyományokhoz, amit már csak külseje miatt is megérthetünk: míg ő maga egy robosztus mackó, addig apja (és nagyapja és annak az apja) egy lúd.
Tisztelgés a kung-fu művészet előtt
A fentiekből úgy tűnhet, a Kung Fu Pandának semmi sem szent, az egyik rendező korábbi munkájához, a Shrekhez hasonlóan kifiguráz mindent, szembe megy minden filmes klisével. Humora azonban nem annyira érdes, és a zöld ogrénál jóval szerethetőbb figurákkal operál, sőt egy ponton bőséges alázatot is mutat, mégpedig az ábrázolt harcművészeti válfaj, a kung-fu iránt: a panda csetlés-botlásait leszámítva a harcjelenetek sosem nevetségesek és mindig jól megkoreografáltak - e tekintetben Jackie Chan filmjeire emlékeztetnek, nem véletlen, hogy a hongkongi harcművész a hangját is kölcsönzi az egyik szereplőnek, az övéhez hasonló, játékos stílust képviselő majomnak.
Persze itt az eredeti változatról beszélünk, amelyben olyan hírességeket szólalnak meg, mint Jack Black, Dustin Hoffman, Angelina Jolie vagy Lucy Liu. A magyar szinkron ugyan nem mutat fel ilyen kaliberű színészeket (bár Tahi Tóth Lászlót és Harsányi Gábort hallhatjuk egy-egy szerepben), a szórakozás azonban így is garantált. A Kung Fu Pandát az egész család élvezni fogja, hisz a film a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt kínál humoros jeleneteket, a látványvilág pedig minden korosztályt megragad: a kisebbek nem győznek majd ámuldozni a csodás színhelyeken, a nagyobbak pedig a számítógépes szakemberek tudását méltathatják.
