Gall képregényhősök
az olimpián
Már a mozikban az Asterix-sorozat harmadik része, az Asterix az olimpián. A készítők immár biztosra mentek, tekintve, hogy az első két filmnek összesen 24 millió nézője volt, csak Franciaországban. A gallok ezúttal az olimpiai játékokon mérkőznek meg a rómaiakkal, de a küzdelem nemcsak a különféle sportágakban, hanem szerelmi színtéren is zajlik: a gall herceg, Alafolix és Caesar fia, Brutus ugyanazért a nőért verseng. A film érdekessége, hogy az ókori olimpián számos valódi sportoló, többek között Michael Schumacher és Zinédine Zidane is megjelenik.
Az újabb "galliáda" láttán megállapítható, a képregény-feldolgozások nem szűnő virágkorukat élik. Az adaptációk egyik fő vonulatát jól jelzi ez a film: a filmes adaptáció önálló létre kelt, a hősök új történetei, látványos és humoros jelenetei egyértelműen a már nem csak a gyerek- vagy kamaszközönségre építenek, hanem az egész családot igyekeznek a moziba csábítani. Nagy többségükben ebbe a csoportba tartoznak a képregényben megalkotott szuperhősök filmre vitt történetei. Batman, Superman vagy Pókember kalandjai mind szélesebb-, elsősorban gyerek közönségnek szólnak, más kérdés, hogy a megvalósítás minősége már igencsak különböző lehet.
Rajzolt világ filmen
A vásznon más törvények uralkodnak, mint a képregények kockáin, ezért a megfilmesítés is különböző utakat jár be. Elég, ha csak az eddig elkészült Batman-filmekre gondolunk: az első kettőt Tim Burton rendezte, aki jó stílusérzékkel dolgozta filmre a képregény formai jegyeit, statikus beállításaival, a viszonylag távolról vett akciókkal képes volt megidézni a rajzolt világot. Utódja, Joel Schumacher inkább a filmhez igazított látványra ment rá, amely megállja ugyan a helyét, de a képregényhez már nem sok köze van.
Talán mondanunk sem kell, hogy érdemesebb a Burton-féle vonalat követni, már csak azért is, mert így lehetünk szemtanúi érdekes kísérleteknek, amelyek akár a filmművészet megújításához is vezethetnek. Ebbe a csoportba sorolhatjuk például a Guillermo del Toro által jegyzett Pokolfajzatot. melyet a filmet átitató önirónia emel a hasonló jellegű alkotások fölé.
Szorosan ehhez az iskolához tartoznak a kifejezetten a gyerekeket célzó mesefilmek, rajzfilmsorozatok is, például a Hupikék törpikék (http://hupikektorpikek.lap.hu/), "akik" idén ünneplik 50. születésnapjukat. A belga képregényszerző, Peyo eredetileg egy magazin számára rajzolta meg a magyarul Janó és Bibice néven ismert figurákat, akik mellett először 1958-ban jelentek meg a törpök.
Nincs azon mit csodálkozni, hogy a rajzos történetek a képregénnyel több szempontból rokonítható műfajba, a tévésorozatokba is átvándoroltak: az ifjú Superman kalandjait a TV2 vasárnap délutáni szériája, a Smallville (http://www.smallville.hu/) idézi meg, de képregény alapra épült az ugyanezen a csatornán játszott Hősök is - bár ennek direkt előzménye nem volt nyomtatásban.
Comics filmen és dobozban
A művészi, elgondolkodtató feldolgozások sorát gyarapítja az iráni Marjane Satrapi gyerekként rajzolt képregénye, illetve a belőle készített mozgókép a Persepolis, amelyet mára a felnőtt világ kultfilmmé avatott. Az önéletrajzi ihletésű comics, illetve az ebből készült animációs film, amely Istennel és Marxszal folytatott beszélgetéseket, illetve az iraki-iráni háborúról vallott gondolatokat fogalmazza meg, szükségszerűen a felnőtt közönségre épít. Az ilyen típusú képregények közül talán a Maus ment legmesszebb, amely a II. világháború és a koncentrációs táborok közegét emberek helyett egerekkel és macskákkal tölti fel - talán a merész megközelítés az oka, hogy a könyvből eddig még nem készült film.
Láthattuk viszont filmen Hugo Pratt hősét, Corto Maltesét, aki század eleji kalandorként gázolt az orosz történelem sűrűjébe az Elveszett aranyvonat című filmben. Rajzfilmként is határozottan felnőtt alkotásról van szó, már csak a történelmi utalások miatt, de efelé mutatnak Pratt kiszínezett tusrajzai is.
