Tehetségek seregszemléje: Aranyvackor-pályázat 2009.

 

-

Olyan sikere volt, annyira megmozgatta a hazai gyerekirodalommal foglalkozó alkotókat, írókat, illusztrátorokat, hogy abban csak titkon mertünk reménykedni  - mondja Kovács Eszter,  az Aranyvackor gyerekirodalmi pályázatot meghirdető a Pozsonyi Pagony kiadó főszerkesztője. Kérdésemre, hogy miért is nem hirdetik meg akkor évente, a válasz az volt, ez a realitás, hogy kétévente lehet igazából értékes és igényes alkotásokat egy-egy ilyen pályázatra elvárni.

- Viszont miután megnyertük partnernek a Petőfi Irodalmi Múzeumot, már ki merem jelenteni, hogy innentől kezdve biztosan lehet számítani kétévente az Aranyvackor pályázatra - jelentette ki Kovács Eszter.

 

 

Az idei pályázat témája a város, ami Kovács Eszter szerint még így is elég tág meghatározás, de mindenképpen szükségesnek látják tematizálni a pályázatot, keretet adni a pályaműveknek, hogy ne váljon parttalanná a beküldött alkotások sora. Mint mondja, ahogyan az első alkalommal, ezúttal is Paulovkin Boglárkával igyekeztek meghatározni a témát. Az első, a Gyerekgondok, gyerekbajok téma után ez a mostani sem egy elvarázsolt tündérvilágról szól, így a gyerekek életéhez, a hétköznapokhoz közeli alkotások születhetnek. Egyrészt azért lehet érdekes, mert tündéres mese vagy mackók kalandjai az erdőben sokféle változatban léteznek, másrészt izgat minket, hogyan milyen képvilággal, szövegekkel sikerül megfogni a témát,  bemutatni a várost a gyerekeknek.

 

 

 

Közhelynek tűnik, a gyakorlat azonban azt mutatja, nem fölösleges elmondani: nem mindegy, hogy mit lát, mit hall és mit olvas a gyerekünk. Sőt! Ahhoz, hogy gyerekeinkből művészetet értő és a művészetet, olvasást szerető felnőtt váljék, nagyon komolyan kell vennünk, hogy az, amit lát, hall és néz, jó minőségű legyen. A MKKE adatai szerint a Magyarországon megjelenő könyvek 10%-a gyerekkönyv - és ennek a 10%-nak legnagyobb örömünkre egyre nagyobb hányada a szövegre és illusztrációra egyaránt adó, minőségi munka. A külföldi kínálattal összehasonlítva azonban még mindig azt látjuk, hogy kevés itthon az igazán jó gyerekkönyv, az olyan kiadó, amely tudatos koncepcióval rendelkezik, és az olyan szülő, aki megfontoltan tudna választani az óriási és áttekinthetetlen kínálatból.

 

A díjalapítással - természetesen azon túl, hogy új tehetségeket találjanak - az volt a cél, hogy az alkotók megismerhessék egymást, a kiadók megismerhessék az alkotókat, a sajtó és azon keresztül a nagyközönség megismerhesse azokat a kiadókat, amelyek komolyan gondolják azt, hogy egy gyerekkönyv elkészítése egyáltalán nem gyerekjáték, hanem komoly szakma. Azt várták (és sikerült is valamit elindítaniuk), hogy kicsit felpezsdüljön és színvonalasabbá váljék a magyar gyerekkönyvpiac, és hogy a gyerekkönyvekhez való hozzáállás és a gyerekirodalomról való gondolkodás végre itthon is felnőtté váljék.

 

Az első pályázatra 150 pályamű érkezett, és közel a fele a második fordulóra is érdemes, magas színvonalú alkotás volt.