A Napkirálynő a jól ismert "neveletlen hercegnő" sémára épít, tekintve, hogy főhőse Ekhnaton fáraó öntörvényű lánya, a tizennégy éves Akhesa, aki jobban szeret koldusnak öltözve a tetőkön ugrálni (ahogy azt Aladdin is tette a maga rajzfilmjében), mintsem hogy az udvari etikett szerint éljen. A történet során jellemfejlődésen megy keresztül, vagánysága immár felelősséggel párosul, ami hozzásegíti ahhoz, hogy megmentse apja birodalmát az ellene szövetkező papoktól.
Az út persze nem ilyen könnyű, Akhesának számos nehézséggel kell szembesülnie: el kell jutnia anyjához, Nefretitihez az elefántok szigetére, de a sivatagban majdnem szomjan hal, azután pedig a barbárok fogságába esik. Talál viszont egy hűséges társat, a hasonlóan vadóc és ifjú, itt még csak Tutnak hívott Tutankhamont, aki mindvégig vele tart kalandozásai során, és végül a szívét is elnyeri. A film egyik erénye különben, hogy képes fenntartani a feszültséget, a veszélyek (és az azokból való kilábalás mikéntje) nem válnak kiszámíthatóvá.
Történelmi hű(tlen)ség
A történelemben valamennyire járatos néző már a nevek hallatán is sejtheti, hogy a film, ha csak részben is, de valóságos eseményekre támaszkodik. Valóban Ekhnaton fáraó volt az, aki az ókori Egyiptomban bevezette az egyistenhitet, és ezzel joggal vívta ki a papság ellenérzését - reformja ugyan nem volt hosszú életű, de hatással volt a vallás további alakulására. A film azonban nem mindenhol kezeli helyén az adatokat: a fáraó fiát, Tutankhamont egyszerű vidéki nemesként jeleníti meg, és bevonja a történetbe a hettitákat is, akik a kutatások szerint csak Ekhnaton halála után támadták meg a birodalmat.
Persze a történelem súlya alatt nem is igen lehetne szórakoztató filmet csinálni, legalábbis gyerekek, kiskamaszok számára nem: a komor tényeket így a modernül cserfes lányalak és a vele járó szerelmi szál, valamint a misztikus jelenetek ellensúlyozzák. A történelmi utalások és a szereplők lelki élete (első szerelem, a felelősségvállalás problémája) azonban így is elsősorban a kiskamaszok számára teszi élvezhetővé a filmet - sőt, több olyan jelenetet is láthatunk, amelyek kisebb gyerekeknek kifejezetten ijesztőek lehetnek.
Szögletes rajzok, kétértelmű figurák
www.cinemotions.net/data/films/0273/15/2/
A film képileg hitelesnek látszik, legalábbis történelmi szempontból: a rajzok jól idézik meg a korabeli építészetet és divatot, az emberek életmódját. Az animáció esetében csak a hangulatteremtéssel van néha baj, a monumentalitásra törekvő képek inkább tűnnek sematikusnak, elnagyoltnak, a karakterek pedig túlzottan szögletesek ahhoz, hogy maradéktalanul szerethetők legyenek. Tut például kifejezetten ellenszenves az elején, nemcsak úri ficsúrsága, kivagyisága okán, de flegma ábrázata miatt is. A gyártásért egyébként a magyar Cinemon Stúdió volt a felelős, amelynek A Napkirálynő az első nagyjátékfilmje, előtte reklámfilmeket és egy tévésorozatot készített. A munkálatokban így értelemszerűen sok magyar vett részt, de francia és belga szakemberek is nagyban hozzájárultak az alkotáshoz. Francia a rendező, Philippe Leclerc, és francia az alapanyag is, a film ugyanis Christian Jacq azonos című regénye nyomán készült - az egyiptológus író művei magyarul is elérhetők, nagy népszerűségre tett szert például az Ozírisz titkai és a Ramszesz-sorozat.
