A GyerekARC kiállítás már tavaly is izgalmasabb volt nagytestvérénél, talán azért is, mert akkor a gyerekek valóban a boldogságról rajzoltak, míg a felnőttek közül alig volt valaki, aki nem önnön nyomoráról kívánt vallani, ami valljuk be, nagy dózisban dögunalmas. Idén a GyerekARC kiállítás témája a környezettudatos életmód volt, Világomra így vigyázok címmel: a gyerekek egy Biox nevezetű űrlény számára rajzolták le, hogyan képzelik a Földet harminc év múlva, a zsűri tagjai Bakos Gábor képzőművész, Horváth Eszter stylist, Kovács Buddha Tamás médiaművész, Majoros Zita képzőművész és Jurecska Judit, a Minimax program-koordinátora voltak.
Szélvihar tombol aznap reggel, így a díjakkal bőségesen elhalmozott, alaposan megdicsért, a mosolygó Gesztivel lefotózott, meginterjúztatott és megsütiztetett gyerekek csak lassan merészkednek ki a szabadtéri kiállításhoz. Büszke szülők kattogtatják a fényképezőgépüket csemetéik képeinél, a kicsik meg kommentálják a képeket. Ami leginkább érdekes tendencia, hogy a gyerekek alkotásaiban nyoma sincs a hagyományos magyar panaszkultúrának, felelősek és optimisták ezek a képek: a Föld természetesen meg van mentve, ha másképp nem megy, hát az űrlényekkel kooperálva. Sokféle technika váltakozik, a leggyakoribb a zsírkréta és a festés, de előfordul újságpapírból kivágott montázs és számítógépes grafika is. Az újságpapír-kivágásokat a képek között flangáló gyerekek meg is szólják: "Nem lehet valamit ennyire pontosan megrajzolni, képtelenség! Ez kicsit csalás, nem?"Az adatokat böngészve lehet látni, hogy a művészeti iskolák kitettek magukért, sok sikeres pályázóval szálltak be a versenybe, így az apukáknak sokszor az osztálytársak-barátnők képeit is dokumentálniuk kell.
Elsőre a legjobban talán a kizöldülő épületek fognak meg, a gyerekek (pl. Gulyás Fruzsina, Lingvay Ajna, Szvák Bence, Horváth Flóra, Dézsi Boglárka, Varga Viktória, Borbély Vivien, Erdényi Dorottya, Glancz Laura, Tóth Luca) alapos vérfrissítéssel szolgálnak az organikus építészet fogalmát illetően: van, aki játszóházakat tervezett a fákra, máshol a fák maguk változnak házakká, van olyan ház, amely a tetején bokrokkal belesimul a domboldalba, máshol egy lakótelep tömbházain fut fel a borostyán, vagy a háztetőkre álmodnak parkokat a gyerekek.
Az egyik kedvencem egy mini-Velencét álmodó lánycsapat képe, Budai Alexandra és Mohácsi Viktória Tavak, virágok veszik körül a házakat című rajza. A zöldmánia az autókat is elérte, az egyik rajzon, Bálint Virágnál még egy cabrio is kivirágzik. Persze az autók viszonylag ritkák, inkább biciklik és mindenféle alternatív közlekedési eszközök lepik el a képeket, a legtöbbjük repülő kabinokra hasonlít, de vannak igazán romantikus alkatok, mint például Czégény Gréta Laura, akinek A csillogó házam című rajzán egyenesen a holddal lehet sétakocsikázni, a szivárványon hinta leng, és a rajzoló természetesen királykisasszony képében tűnik fel.
Gurbai Alex is a neoromantikus vonalat erősíti, olyannyira, hogy a lányok-anyukák sorra hatódnak meg a rajza előtt, ami a Szép feleségem elmondja majd gyerekemnek, hogy vigyázni kell a környezetünkre címet viseli. A képen egy csillagszemű, gyönyörű nő van egy kisfiúval, beszélgetésüket díszes sorminta jelképezi. Na innen tessék tanulni, fiúk.
Erős a rurális vonal is, sokan a 30 év múlva bekövetkező világot úgy képzelik el, mintha inkább visszamennének az időben, és egy nyugodt, békés kis faluban éldegélnének, földet művelve, állatokat tenyésztve. A kedvenc állatok persze mindenütt ellepik a rajzokat, van jó pár cicavíziós kép, szecessziós pillangó-rajzás (a tiszta levegőt szimbolizálva), simogatni való pónik, hangulatos gólyafészkek és mulatságos kötéltáncos egérkék. Azért negatív utópiák is akadnak, a Levegőőt!! című képen, Vandornyik Ida rajzán egy játszótéren pihenő család látszik, annyi szépséghibával, hogy mindegyikük fejét védőburok takarja, mintha csak szappanbuborék nőtt volna a nyakukra, (még a legkisebb, babakocsiban tolt csecsemőnek is).
Az ufók és mindenféle fura lények minden képen, kivétel nélkül nagyon barátságosak: virágot hoznak az emberi lényeknek, barátkoznak velük, vagy nagy testvérként felügyelik a környezettudatos életmódot. A tizennégy éves Szabó Gergő A jövőben robotok is vigyáznak a világra című rajza tehetséges képregényrajzolót sejtet, a képen egy elidegenített, maszkos robotkisasszony pásztázza a várost, kezében kismadárral. Benedek Vilmos Feltalálom a demanitot című képén az égi küldött a megszokott zöld lényecske helyett egy kutató biológus és egy angyal hibridje, aki egy hatalmas elosztórendszerre emlékeztető csővel foglalatoskodik.
És nézzünk néhány díjnyertes alkotást: Erdei Alexandra képén, mely a Megszűnnek a káros sugárzások címet viseli, egy joviális, szelíd napocska mosolyog a városra, olyan derűsen, hogy a rajz gazdája a 10-14-éves kategória 1. díját is hazavihette. A 2. díj ebben a korcsoportban Martincsák Katáé, aki Mozi (a jövőben) címmel egy igazán élénk és eredeti képet rajzolt, melyen mulatságos karakterű mozinézők (emberek és állatok) néznek egy izgalmas sci-fit. A 6-10 évesek között a 2. díjat a nyolcéves Martincsák Anna Mi lesz velünk?!? Megbeszéljük? című rajza nyerte - abszolút kedvenc - melyen egy trónszéken ülő, kedélyes, zöld ufó és egy kislány (noná!) között zajlik a világmegmentési hadművelet. A tárgyaló felek körül rengeteg állat nyüzsög, vadállatok és háziállatok egyaránt, nyilván nekik is van szavazati joguk. A kislány egy fekete, kiégett, lepusztított, halott földgolyót tart a kezében, az űrlény egy zöldterülettel, fákkal, és tiszta óceánokkal mintázott, életteli bolygót, és feltehetően egy csereügylet körvonalazódik éppen. Szóval, ha a hagyományos akcióhősöknek már le is csengett az ideje, a zöld kiscsajok azért még megmenthetik a bolygót.
