Az utolsó nap már szinte sajnáltam, hogy nem egyhetes, nyári, balatoni tábor formájában szervezte meg Sándor Csilla, a Csodaceruza című gyermekirodalmi folyóirat főszerkesztője ezt a fesztivált. Idilli volt a látvány, ahogy a Makám koncert után a játszóházban a sok apuka a kisgyerekével foglalkozott, miközben előadást hallgatott anyuka. Ráadásul sok program olyan volt, amire rá lehetett volna még húzni egy órát, például Carll Cneut illusztrátor: Alex a torkos kismalac című könyvének bemutatója. Ennyire lelkesen mosolyogni, tüstént rajzolni, beszélni, illusztrátort én még nem láttam soha. Igaz illusztrátort sem sokat. Eleve szokatlan nálunk, hogy nem a meseíró, hanem a rajzoló dedikál, ezért jó, hogy a LOW Fesztivál programjából, Sándor Csilla elmondása szerint szerencsés véletlenül, elcsípték Cneut urat, akinek a magyarul frissen kiadott könyvével maga a rendezvény, képletesen is illusztrálhatott valamit. Például, hogy van egy olyan, szintén kicsi ország, ahol fontosnak tartják támogatni a művészi igénnyel készült, kis példányszámban megjelenő mesekönyveket, vagy nem vonakodnak alkalmazotti fizetést és rendszeres munkát adni a tehetséges meseillusztrátoroknak.
Balogh Andrea illusztrációja
Na jó, persze Belgiumban sem minden fenékig tejfel, Cneut, aki a tizenkilencedik mesekönyvét adja most ki, elmesélte azt is, hogy egy reklámügynökségen kezdte a pályáját, ahol mélyhűtött termékeket kellett grafikusan, mint művészeti vezető eladnia, és az bizony nem a legkönnyebb buli. Hallhattunk a gyerekkoráról, az író kollégiáiról, akiket illusztrál, beszélt arról is, hogy tanít és, hogy mi miatt szereti annyira a malacokat. Aztán, amikor egy másik teremben már bőven elkezdődött egy másik program, alig lehetett kiterelgetni a dedikálásra váró embereket. Mindenki, aki vásárolt, szeretett volna egyedi kézjegyet és egy kevés extra sztorizást. A fiam is kapott, külön, bónusz malacokkal és - nyulakkal tarkított illusztrátori üdvözletet.
A Makám zenekart meghívni egy gyerekeknek is szóló fesztiválra teljesen evidens, amikor láttam, hallottam őket, még sosem teljesítettek színvonal alatt. Így hát kipipálva ebéd előtt a dallamos formában fogyasztható szellemi táplálék. Ebédidőben kezdődött az írókkal való beszélgetés. Tamás Zsuzsa kérdezte elsőként Kiss Ottót, arról, ami ezen a rendezvényen már többször felmerült: hogyan lehet a gyereknek tabu témákról írni, és szükséges-e egyáltalán. Kiss Ottó, aki az első kötetében, egy kislány történetén keresztül próbálja láttatni a válást, nagyon is amellett van, hogy a meseíró segítsen a gyerekeknek elviselhetővé, ne adj' isten érdekessé, megélhetővé tenni a világot. Hiszen hétköznap és ünnepnap is vannak balesetek, meghalhat a nagymama, és van, hogy nem szereti egymást többé anyu meg apu. A gyerekek meg közben a másik szobában hallgattak egy másik mesét, később meseláncot alkothattak írókkal közösen, és ez rendben van így.
