Mióta foglalkozik tánc- illetve drámapedagógiával?
Alapvetően néptáncosnak vallanám magamat, pályám során több együttesben is megfordultam, illetve a Vadrózsák Néptáncegyüttes gyermek csoportját is évekig vezettem. Történelem szakosként a tánctörténet mindvégig izgatott, így kezdtem el foglalkozni a historikus tánccal kb. 25 éve, amikor Magyarországon még nem is létezett ilyen típusú képzés. Szerencsésnek érzem magamat, hogy a Bécsi Zeneakadémián tanulhattam ezt a műfajt, majd Franciaországban a barokk táncokat tanulmányozhattam. A pályám ez után két irányba indult el: tanítottam és tehetséges kollégiáimmal saját táncegyüttest alapítottam Company Canario néven, majd meginvitáltak az akkor pár éve alakult Garabonciás Gyermekegyüttesbe, mint koreográfust. Az alapító Váradi István álma egyedülálló gyermek együttes létrehozása volt. Az ókortól egészen a 19. századig csinálunk táncjátékokat, divatos szóval élve, mozgásszínházat, Tarcsa Zoltán pantomim művészkollegámmal, amely csodálatos saját tervezésű korhű jelmezekkel egészül ki.
Mint gyakorlott pedagógus, mit szeretne a leginkább átadni tanítványainak?
Van egy általános táncos képzésünk, amely tartalmazza a balett, az akrobatika és a pantomim alapjait is. Játszva tanítjuk a történelmet, és közösen illeszkedünk bele az adott korszak világába. Az előadásainkat mindig megelőzi egy-egy alkotótábor, amelynek során azzal is megismerkedhetnek a gyerekek, hogy abban a korban hogyan ettek, ittak, táncoltak és élték a mindennapjaikat az emberek. A 28 év alatt legalább 1000 diák fordult meg nálunk, közülük hárman hivatásos művészek lettek. A cél azonban elsősorban nem a művészképzés, hanem egy komplex személyiségnevelés, a színpad minden örömével és nehézségével együtt. A ?homo ludens?, a játszó ember minden nap jelen van az együttes munkájában. Maximalista vagyok, és ezt el is várom a tanítványaimtól, ők ebbe nőnek bele. Nagyon fontos vonal nálunk a közösség, a 10 és 28 közötti tagok között nincsenek korosztályi ellentétek, és a produkciók is ekképpen alakulnak. Aki belép, az már az első perctől a közösség részévé válik. A fegyelem, az egymásra figyelés, és az, hogy közösen hozunk létre valamit a legfontosabb, amellett hogy a közönség számára is színházi élményt nyújtsanak.
A próbákon kívül is van közösségi élet az együttesben?
Igen, ez abszolút elmondható. Van egy kedves tanítványom, aki pont pár napja fogalmazta meg számomra, hogy úgy került az együttesbe, hogy az édesanyja kolleganőm volt, ő pedig abban nőtt fel, hogy az anyukája táncos barátai sokszor összejárnak. És neki is mindig ez volt a vágya, a saját életében, ami itt az együttesben meg is valósult. 10 éves korában került hozzánk, azóta mindenki más iskolába, városba került, családjuk van, de mégis életre szóló barátságok kötettek nálunk.
És milyen fellépésekre készülnek mostanában?
A legaktuálisabb projektünk egy immáron öt éve tartó harmonikus kapcsolatra nyúl vissza, a 9. kerületi Friss utcai Gyógypedagógiai Központtal. Először csak előadásokat vittünk át hozzájuk, majd ezen felbuzdulva, az iskola részéről megfogalmazódott az az igény, hogy gyakrabban legyen közös munka. Ennek megpróbáltuk megkeresni az anyagi fedezetét, szerencsére idén immáron a második alkalommal kaptunk támogatást a MOL Gyermekgyógyító Programjától. Ennek köszönhetően egy olyan élményterápiás program alakult ki, amelynek keretében heti két alkalommal foglalkozásokat tartunk a gyermekeknek és közös produkciókra készülünk, jelenleg az Állatmesékre.
Mi hívta életre ezt a projektet, kik vehetnek részt benne?
Az ötletet magát a felkérés adta, és maga az a társadalmi igény, ami bennem, a kollegáimban és a tanítványaimban is megfogalmazódott már korábban. Azaz, hogy a gyermekkorban kell megalapozni a társadalmi érzékenységet. Az integrációs program az egészséges gyermekek számára is nagyon hasznos. Ahogyan megismerkednek a sérült társaik mindennapjaival, azáltal új szemlélethez is juthatnak, nem a nehézségek, hanem az élmények alapján ismerik meg egymást. Testközelből változik a látásmódjuk. Középsúlyos értelmileg sérült, Down-szindrómás és autista gyermekekkel dolgozunk együtt. A gyógypedagógusok visszajelzése szerint ez a mozgásterápia kifejezetten jótékony hatással bír rájuk, valamint kommunikációs készségeik is fejlődnek. A sérült gyerekek nyitottsága ráragad az egészséges gyermekekre, tudatosítja bennük, hogy akkor működik a produkció, ha hagyományosan odafigyelnek és egymás minden rezdülésére reagálnak. Így jöhet létre egy olyan előadás, amely a közönség számára is egy komplex élményt nyújt.
És milyen meséket dolgoznak fel?
Új meséink az Az éléstárba szorult menyét története, Az oroszlán és az egerek, A tücsök és a hangya? Még négy előadás van hátra a sorozatunkból: legközelebb május 21-én és június 3-án találkozhat velünk a közönség. Később pedig a múzeumok éjszakáján is fellépünk majd a Magyar Nemzeti Galéria programjának keretében. Reméljük, hogy az előadás után a nézők élményekkel térnek haza, és eljut hozzájuk az az üzenet, hogy lehet így is az integrációról beszélni.
