Szappantartóját már Benedict Cumberbatch is használja

Jól tudom, hogy Benedict Cumberbatch, azaz Sherlock, akiért a fél világ megőrült néhány éve, is vásárolt már tőled?

Igen, ez egy érdekes történet. Van egy kávézó, ahol árulják a termékeimet, és egyszer csak telefonáltak, hogy Benedict Cumberbatch megvett tőlem egy mozsarat és egy szappantartót (hasonló darabok a Ligeti csomagolásmentes boltban kaphatóak – a szerk.). Először nem is tudtam, hogy ki ő, de aztán utánanéztem, és nagyon megörültem neki. Persze minden egyes vevő fontos, de azért ez egy nem mindennapi sztori.

Az sem mindennapi, hogy valaki a kerámiázásra tegye fel az életét. Miért pont ezt az utat választottad?

Anyukám keramikus, aki a szakmát tanította is egy középiskolában. Otthon is volt műhelye, és bár amikor dolgozott, nem nagyon engedte, hogy láb alatt legyünk, azért volt lehetőségem gyerekként a maradék porcelándarabokat farigcsálni, agyagot formázni. Abból az időszakból még mindig megvan az első darabjaim egyike, egy kismadár. Sokéves távlatból is elégedett vagyok vele, ami azért nem jellemző rám.

Rajzolni is mindig szerettem. Rajz szakos voltam az általános iskolában, majd a nővérem nyomán ugyanabba a középiskolába jelentkeztem, ahol anyukám is tanított. Az érettségi után a MOME-n elvégeztem a kerámiatervezés alap- és mesterképzést is. Tizennégy éves korom óta foglalkozom kerámiával, most pedig huszonnyolc vagyok, azaz az életem felét ennek a tanulásával töltöttem.

És bár az apukám mérnök, mellette tehetséges hobbifotós is, így nekem már gyerekkoromban is természetes volt, hogy hol az apukám, hol az anyukám kiállítására mentünk. A művészet így a mindennapjaim részévé vált.

A felmenőiden túl ki vagy mi formálta még a gondolkodásodat a kerámiatervezés kapcsán?

Apukámnak van egy tanyája Szeged mellett, ahol a Covid alatt sok időt töltöttem. Rengeteget tanultam ott arról, hogy milyen a természetben létezni, megfigyelni azt. Valódi személyiségfordító tapasztalás volt ez nekem Szeged és Budapest után. Elvégeztem egy egyéves humánökológia tanfolyamot, valamint egy permakultúrás képzést is, amelyek szintén meghatározó hatást gyakoroltak rám azzal kapcsolatban, hogy a szakmámban mit tartok fontosnak. Hatásukra az etikusságot szem előtt tartó, ökológiai fenntarthatóságot megcélzó profilt alakítottam ki mind az autonóm művészetemben, mind a designban.

Hogyan ötvözöd a kerámiaművészetet az ökológiai fenntarthatósággal?

Szakdolgozatomat a kortárs kerámia ökológiai cselekvési lehetőségeiről írtam, számos példát összegyűjtöttem annak bizonyítására, hogy miként lehet tudatosabbnak lenni az alapanyagok tekintetében, és hogy milyen újrahasznosítani irányok léteznek. De a műtárgyaim és a mindennapi használatra szánt alkotásaim is mind az ökologikus gondolkodás jegyében születtek.

Ilyen például a Shroomie nevű terrakotta párásítófal, amelynek a prototípus-továbbfejlesztésén dolgozom jelenleg is. Ez gyakorlatilag egy blokkokból felépíthető, vízzel feltölthető hűtőegység, amelyet szerintem az építészet számos területén lehetne használni. Most éppen finanszírozást keresek, hogy egy teljes fal teljesítőképességét tesztelhessem. Ez a projekt ökológiai és funkcionális szempontokat is ötvöz, és nagyon ígéretesnek tartom.

Izgalmas és nagyon látványos az a munkád is, amely a Balaton ökológiai adatainak vizualizációja alapján jött létre. 

A mesterszakos diplomamunkámmal a Balaton-part túlhasználatára akartam felhívni a figyelmet. A három vizsgált balatoni település – Balatonfüred, Badacsonytomaj és Aszófő – ökológiai adatainak vizualizációja nálam végül egy diszfunkcionális étkészletben öltött testet. A bögre a nádasok hosszát és az átvágások számát, a kancsó a part menti kőszórásokat, a mélytányér pedig a tó körüli mezőgazdasági területek erózióját mutatja. A lapostányérral a mederfeltöltődés veszélyeire, a süteményestányérral pedig a beépítettségre akartam rávilágítani.

Kezdetben nem volt közvetlen kötődésem a Balatonhoz, de ahogy az ökológiai helyzetével kapcsolatos tudásom nőtt, egyre jobban látom a jelenlegi tendenciák veszélyeit. Szerintem ez egyébként is egy olyan téma, amely sokakat érdekel és közvetlenül érint. 

Hogy látod, az itthoni közegben mennyiben elfogadott ez az ökologikus megközelítés?

Sokkal kevésbé, mint külföldön, ezért is keresem azokat az inkubációs vagy mentorprogramokat, ahol hasonló gondolkodású alkotókkal dolgozhatok együtt. Nagy hatással volt rám például az a torinói rezidenciaprogram, amely az élelem és táj témájára összpontosított. A Talajpusztulás vacsora című installációm például a Föld mezőgazdasági területeinek pusztuló termőképessége és az élelmiszer-termelés összefüggéseire reflektál.

A távlati terveim között szerepel, hogy létrehozzak egy ökologikus kerámia termékpalettát, valamint egy olyan gyűjtőplatformot, amelyen nemcsak az én munkáim, hanem más keramikusok termékei is kaphatóak lennének. Ezzel a magyar társadalom azon tudatosabb rétegeit szeretném megszólítani, akik elkötelezettek arra, hogy az otthonukat műanyagmentesen, fenntartható módon rendezzék be.

Akkor nem véletlen, hogy az autonóm műalkotásaid mellett a funkcionális tárgyaid is hordoznak üzenetet.

Ezeknek a munkáknak – csakúgy, mint a diszfunkcionális étkészletnek – az a céljuk, hogy olyan társadalmi-ökológiai ügyekre hívják fel a figyelmet, amelyek sokakat érintenek. Szeretném, ha a segítségükkel az emberek elgondolkodnának azon, hogyan hatunk a környezetünkre, és hogy miként térhetnénk vissza egy természetközelibb életmódra. A Talaj teríték című konceptuális tálalók például a termőföld és az étkezés közötti asszociációknak adnak teret.

Ha jobban belegondolok, valójában maga a kerámiázás is meglehetősen földközeli tevékenység.

Igen, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az utóbbi egy-két évtizedben újra sokan elkezdtek kerámiával foglalkozni, akár hobbiként, de vannak, akik szakmaként is. Ez részben a manuális tevékenység iránti vágyból ered, másrészt az anyaggal való munka visszahozhatja azt a gyermeki önfeledtséget és kíváncsiságot is, ami a legtöbbek életéből már kiveszett.

Az is fontos szempont, hogy a kerámiázás végén egy kézzelfogható eredmény születik. Ezért a workshopjaimon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a résztvevők az egész folyamatot megtanulják, nem csak egy részét. Így nálam nincs olyan, hogy előre elkészített tárgyakat kellene befesteni, hanem lépésről lépésre haladva mindenki létrehoz egy saját alkotást. Ez mindenképpen egy hosszabb távú elköteleződést jelent.

A te elköteleződésed az ökologikus kerámiák iránt milyen irányba fog továbbmenni? Milyen terveid vannak a közeljövőre?

Mivel a szüleim mindketten tanítottak is, ezért nem igazán tudtam megtanulni tőlük, hogy miként lehet csak a művészetből megélni. Sok más fiatal alkotóhoz hasonlóan nekem is az értékesítés és a marketing a legnagyobb kihívás, ebben szeretnék fejlődni, tanulni. Ez nem könnyű, mert gyakran még a közösségi média használatát is problémásnak tartom, nehéz összeegyeztetni az alkotói tevékenységemmel. Ugyanakkor tudom, hogy az Insta például kiváló platform a művészek számára, hogy kapcsolatokat építsenek, és szélesebb közönséget érjenek el, ezért tudatosan angolul kommunikálok rajta, még ha nem is annyit, amennyit kellene.

Mindemellett éppen költözésben vagyok, a Börzsönyben fogok letelepedni. Remélem, hogy a természetközeliség újabb inspirációkat hoz majd, de valószínűleg sokat fogok ingázni, hogy megmaradjanak a budapesti kapcsolatok is.

Nagyon kedves témám az élelem jövője, ami több, már említett tárgyamnál is megjelent, ennek kutatásával biztosan fogok még foglalkozni. Kimeríthetetlen téma ez, amire a kerámiákkal látványosan lehet reflektálni.
 

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu