„Gyönyörű barokk délibáb az alföldi tenger pusztaságon” – A szegedi városháza

Képző

Juhász Gyula magasztalta a fenti szavakkal a szegedi városháza épületét, amely karcsú, magas tornyával, tarka tetőcserepeivel, elegáns épülettömbjével kiemelkedik a környezetéből. Kinek a kedvéért épült meg a nevezetes szegedi Sóhajok hídja? Miért mászott fel a városháza tornyába Haynau? Milyen felirat került még a kéményeire is? A szegedi városházán jártunk.

A jelenlegi városháza ugyanezen a helyen már a harmadik e célból emelt épület. Az első, katonai épületek között álló, egyemeletes városházát 1729-ben adták át. Érdekesség, hogy a főbejárata épp az ellenkező oldalon helyezkedett el, mint a mainak, háttal a vásártérnek.

A város növekedésével, a lakosság gyarapodásával már nem
tudta kielégíteni a modern igényeket, és a reprezentáció iránti igény is
felerősödött. Volford József polgármester, ráunva a kamara hosszú engedélyezési
eljárására, már azelőtt megkezdte az építkezést, hogy a kamara rábólintott volna,
a megfeddés lehetőségét is vállalva. Az ugyan nem is maradt el, de az új
városháza felépült, és egyöntetű tetszést aratott.

A tornyos, egyemeletes, a klasszicizmusba hajló stílusú, késő barokk épület 1709 és 1804 között, Vedres István tervei alapján, Schwörtz János vezetésével készült el, és mintaképül szolgált a vidéki városházák, például a nagykőrösi vagy a kiskunfélegyházai számára. Ennek az épületnek már a jelenlegihez hasonló volt a fekvése: a főbejárata az előtte fekvő vásártér felé nyílt. 1849 júliusában itt ülésezett az országgyűlés, és fogadta el a nemzetiségekről és a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényeket. Augusztus 5-én a szőregi csatát Haynau az épület tornyából nézte végig, amelyet egy magyar ágyúból kilőtt golyó majdnem eltalált. Az ágyúgolyót később sokáig a szabadságharc relikviájaként őrizték.

Az 1879-es szegedi árvíz a városháza épületét sem kímélte. Össze ugyan nem dőlt, de jelentős átépítésre, felújításra szorult. Az árvíz elmúltával a vásárteret fel kellett tölteni, ezért a palota túlságosan mélyre került. A felújítás terveit Lechner Ödön és Pártos Gyula készítette neobarokk stílusban, de a kettejük munkásságára oly jellemző magyaros motívumvilág már itt is megjelent a tervekben. Balázs Béla szerint a városháza: „Mosolygó magyar barokk, kecses monumentalitással, amelynek kanyaros díszei vitézkötésre emlékeztetnek.”

Az épület kapott még egy emeletet és egy új tornyot is, amely a város nagy kritikusát, Babits Mihályt is lenyűgözte. „Kacéran hordja cifrázott erkélyét, mint csipkéit a kecses táncosnő. S hányszor képzeltem, hogy a kecses torony a felhők előtt nesztelen táncot jár” – írta róla.

A felújított városházát 1883-ban adták át, a nevezetes
dátum több helyen is megjelenik az épületen, például a kémények díszeként.

A díszes főbejáraton belépve a főlépcsőn mehetünk fel az első emeleti közgyűlési teremhez és a polgármesteri tárgyalókhoz, irodákhoz. A főlépcső megvilágítását három gyönyörű festett üvegablak biztosítja, amelyek Kratzmann Ede műhelyében készültek. A két szélsőn a városháza épületei – az egyiken az árvízben álló régi, a másikon a felújított – láthatók, míg a középsőn Ferenc József legendássá vált ígérete olvasható: „Szeged szebb lesz, mint volt.”

A közgyűlési terem lenyűgöző, falfestményei Vajda
Zsigmond alkotásai. A mennyezetfreskó közepén angyalok emelik magasba a város
címerét, a sarkokon a várost vezérlő eszmék allegorikus alakjai tűnnek fel.

A terem bejárata mellett Ferenc Józsefről és Erzsébet
királynéról készült nagy méretű festmények, id. Vastagh György alkotásai
láthatók. Felettük van a királyi páholy.

A legendás Dugonics Társaság rendszeres felolvasóestjeit is itt rendezték meg, amelyeken jeles magyar írók, költők, tudósok, mások mellett Gárdonyi Géza, Vikár Béla és Herman Ottó tartottak előadást.

A közgyűlési terem mellett, az első szinten található a polgármester irodája és a tárgyalótermek, amelyek falait a polgármesterekről készült festmények, valamint az 1879-es árvíz megörökítésére hirdetett festménypályázat díjnyertes alkotásai díszítik.

A városháza egyik legkülönlegesebb része, a Sóhajok
hídja az 1883. október 14-e és 16-a közötti királynapokra készült. Mivel Ferenc
Józsefet és kíséretét két különböző épületben szállásolták el, a közvetlen
átjárás érdekében velencei mintára hidat építettek közéjük. A közkeletű
elnevezése is a híres velencei elődöt idézi, mivel a szegediek szerint az
adóügyi hivatal felé haladva csak sóhajtozni tudnak az ügyfelek.

A városháza zárt, intim hangulatú belső udvarán
nyaranta koncerteket rendeznek. A látogatók számára évente kétszer, a kulturális
örökség napjain és Szeged város születésnapján, május 21-én nyitja meg kapuit a
palota.

Források:
Apró Ferenc–Péter László: Szeged. Grimm kiadó, 2009
https://m.utisugo.hu/latnivalok/varoshaza-szeged-46162.html https://szegedpanorama.blogspot.com/2013/02/a-s

A szerző felvételei.

Nyitókép: MTVA Bizományosi/Faludi Imre