 |
? A Beethoven-szonátákat már mind lemezre vette, de azt a c-moll zongoraversenyt is rengetegszer játszotta, amelyet a Szent István Király Szimfonikus Zenekarral július 16-án, a Vajdahunyad várában ad elő. Nem unalmas ugyanaz a mű sokadszor?
? Dehogy! Ahogy öregszik az ember, egyre inkább igényesebb, és talán egyre jobban ért a kottaolvasáshoz. Tényleg a számát sem tudom, hányszor játszottam a Beethoven-zongoraversenyeket, de mindig felfedezek a kottában néhány olyan részletet, amelyet addig nem a jelentőségének megfelelően kezeltem. Ezek apróságoknak tűnnek, hiszen arról van szó, hogy mennyire kötöm össze a hangokat, van-e staccato-pont vagy nincs, azaz szaggatottabban kell-e játszani vagy sem. Mindez azonban jelentősen befolyásolja az előadás egészét. Ahogy a partner is. A Szent István Zenekarról nagyon kellemes emlékeket őrzök. Az együttes fiatal emberekből áll, akik nemcsak a próbára veszik elő a hangszert, hanem naponta gyakorolnak. A Vajdahunyad várában is szívesen játszom, különleges hangulatúvá teszi az előadásokat.
 |
? És tényleg még mindig tanulja a kottaolvasást?
? Folyamatosan, ezért tudok minden alkalommal valami újdonságra bukkanni. Ennek fontosságát nem győzöm a növendékeimnek hangsúlyozni. A kottát el kell tudni olvasni és az olvasottakat meg is kell valósítani. Ez mindennek az alfája és omegája. Nagyon nem szeretem az egyénieskedő előadásmódokat. A szerzők többségénél egészen pontosan tudható, hogy mit akartak. Ezt kell követni. Az pedig már más kérdés, ha az ember betartotta a játékszabályokat, akkor a koncertpódiumon megszületik-e a varázslat. Az ugyanis nem oktatható. Vagy képes rá valaki, vagy sem. Annyit tehetek, hogy a tanítványaimat a kottaolvasás rejtelmeibe bevezetem. Ehhez mindenkinél más módszert kell találni, ?egyéni terápiát?. De van, aki egyetlen másodperc alatt felfogja a lényeget. Talán az is segít, hogy mindig megmutatom, mit hogyan képzelek. S arra biztatom őket, figyeljék a hegedűsöket, hallgassák a játékukat. Nem csak nyomogatni kell a billentyűket, a játékban részt vesz a csukló, az egész kar is. A zongorán énekelni elég nehéz, meg kell azonban próbálni.
? Önről sokan mondják, hogy már három hang után fel lehet ismerni játékát, mégis többször kifejtette, nem akar kis Jandókat nevelni.
? Saját útját kell megtalálnia mindenkinek. Még abban sem szívesen adok tanácsot, hogy ki milyen darabokat játsszon, bár arra figyelek, ha valakinek valami nagyon rosszul áll, azt gyakorolja, alapvető művek ugyanis nem hiányozhatnak az ember fegyvertárából. Egyébként harmincnyolc éve tanítok a Zeneakadémián, jelenleg 14 növendékem van. Az utóbbi időben nemcsak egyedül foglalkozom velük, hanem párban velem más, kiváló kollégák is. Így több oldalról tudjuk fejleszteni a tudásukat. Azt is jónak tartom, hogy sokan közülük meg akarják ismerni a világot, szeretnének külföldön is tanulni, és persze szerencsét próbálni. Nem csoda, hiszen itthon nem túl fényes a kultúra helyzete. A lehetőségek egyre szűkösebbek. Ami pedig az egyéni hangot illeti, nagyon örülök, ha ilyen hatásúnak ítélik a játékomat. Mindig van elképzelésem az előadott műről, és ha ezt ? a szabályok betartása mellett - sikerül közvetíteni a publikumnak, akkor már tettem valamit.
 |
? Ebben az esztendőben ünnepelhette hatvanadik születésnapját. Mennyire készített számvetést?
? Nem éreztem olyan lényegesnek ezt az évfordulót, mint az ötvenediket, akkor jobban végiggondoltam a pályámat. Most inkább az járt a fejemben, hogy megy az idő, kicsit elkényelmesedtem, és akadnak remekművek, amelyeket már harminc éve nem vettem elő. Újakat már nem nagyon tanulok, de ismét repertoárra kellene tűznöm olyan darabokat, amelyeket örömmel játszanék és a palettán is volna helye. S húzom-halasztom egy ideje, de nyáron végre befejezem a teljes Bartók-sorozatot a Naxos lemezkiadónál. Az évek során közel kétszáz albumom jelent meg a kiadásukban, s ezek között volt Haydn-sorozat is. Teljes kiadásnál persze nem lehet mindegyik darabot ugyanolyan színvonalon eljátszani, de azáltal, hogy az ember az összeset megtanulja, már más dimenzióból vizsgálja az adott szerző életművét.
? Azt nyilatkozta korábban: zongorázni szeret, gyakorolni kevésbé. Ezek szerint üresen áll a kis ház, amelyet gyakorlószobának épített?
? A kor előnye: ma már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy akkor gyakoroljak, amikor kedvem tartja. Azért naponta szorítok rá egy-két órát, hiszen az izmokat változatlanul edzésben kell tartani. S nagyon jó, hogy van egy külön világom: a zenéé, amelybe elvonulhatok.
? Milyen műveket játszik a legszívesebben?
? Mindig az a szerző a kedvencem, akinek a kompozícióját gyakorolom. Gyerekkorom óta nagyon szeretek kamarazenélni is, a dal pedig különleges helyet kapott a repertoáromon, hiszen a feleségem, Takács Tamara operaénekesnő, és sok közös koncertet adtunk. Szeretem Lisztet, főként az időskori műveit, Beethovent, és természetesen Mozartot. Állítólag kísérletek igazolták, hogy azok, akik mellett Mozart-muzsika szólt, gyorsabban gyógyultak, mint akik nem kaptak ilyen zenei terápiát. Érdemes lenne hát hallgatnia mindenkinek.
