Hogyan lesz valakiből gyűjtő?
- Édesapám németül, franciául tökéletesen olvasott, 6-8 ezres könyvtára volt. Az orientalisztika, az útleírások és a sinológia csábításában élt, a könyvek és az olvasás töltötte ki az életét. Germanus Gyula barátja volt, Baktay Ervinnel járt össze, Goldziher Ignác előadásaira járt. Röntgenorvosként kettőkor végzett, délután bement az antikváriumba, majd háromra, fél négyre hazaért, estig olvasott, megvacsorázott, és megint csak olvasott. Könyvek között nőttem föl, természetesnek éreztem, hogy 18-20 éves koromban már intenzíven könyvekkel töltöm az időt. Más azonban olvasni, és megint más gyűjteni. Történelmi életrajzok vásárlásával kezdtem: hetente egyszer biztosan összeakadtam édesapámmal az antikváriumban, és persze nem érdekelt, hogy egy könyv megvan otthon neki, ha az a könyv nekem megtetszett, akkor biztosan megvettem. Volt egy kis szobám, ott gyűjtöttem a könyveket, apámnak meg volt a nagy lakása, neki meg ott voltak a könyvei.
- Hogyan szakosodott a 48-as témára?
- Elsősorban gyűjtő vagyok, és nincs sok közöm a történelemhez, bár érdekel a római kor, vagy a magyar késő középkor, és a Mohács utáni kor. Ezen korszakok dokumentumait nagyon szeretem gyűjteni, de mivel oklevelek nagyon ritkán bukkannak fel, megszerzésükhöz nagyon nagy szerencse kell. Kéziratgyűjteményem felét 1848-as iratok teszik ki. De sok a nyomtatvány és a könyv is a gyűjteményemben. Könyvekből mindent megveszek, de a reformkoriakat és a Széchenyiekhez köthetőkből az első, második, harmadik kiadást, különlenyomatokat is begyűjtöm. Gyűjtöttem 48-as könyveket is, de végül elcseréltem 48-as kéziratokra, ezzel a rendszer megbomlott, s úgy éreztem, nincs értelme a folytatásnak.
- Milyen kéziratokkal szokott büszkélkedni?
- Minden gyűjtő, aki kiállít, kicsit exhibicionista. Jól esik, ha az emberrel foglalkoznak, vagy ha nem is velem, legalább az anyagommal. Nekem három nagy kedvencem van. Az egyik egy 1296-os, III. András nevében kiadott oklevél. A gyűjtők úgy szokták mondani, hogy minden, ami Mohács előtti, az jó, ami az Árpád-házi királytól való, az különleges.
- A vásárlások során felmerül annak a lehetősége, hogy egy különleges irat lopott.
- Vettem már jóhiszeműen lopott kéziratot, amiről nem lehetett tudni. Az egy Kossuth-levél volt, és vissza kellett adnom a jogos tulajdonosának. És hát fájt a szívem visszaadni. Az Árpád-kori oklevélnek érdekes a története, de nem lopott, ismertették a Szentpétery-féle Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzékében. A háború alatt a Batthyány család körmendi levéltárát széthordták, és valaki megtalált ott egy kupacot. Az iratcsomót megtartotta, és körülbelül 10 évvel ezelőtt eladta a Magyar Országos Levéltárnak. Ezt az egyet, ami végül hozzám került, nem lehet tudni, hogy miért nem adta el.
- Melyek a legértékesebb Mohács utáni kéziratok?
- A másik kedvencem egy a mohácsi csata után három hónappal írt levél, amelyet Erdődy Simon intézett a pápai legátushoz, Campeggio bíboroshoz. Erdődy, aki részt vett az ütközetben, és túlélte, röviden leírta a mohácsi csata rá vonatkozó részét. A harmadik kedvenc Kossuth Lajos időskori szerelmének naplója. Ez nem igazán publikus, bár Hatvany Lajos 1919-ben megjelentette. A napló részletesen beszámol a Kossuthtal való találkozásról is.
- Hogyan dolgozik együtt az antikvaristákkal?
- 45 éve járok antikváriumba, az Állami Könyvterjesztő Vállalat által minden évben megrendezett legelső aukcióktól kezdve, akkor még fél évenként volt egy. Elvben az antikváriusok félre is tesznek (nekem), mert nagyon jó a viszonyunk. 45 év alatt sokat változott az anyagi helyzetem, és közben a kéziratok értéke is más helyre került. Amikor elkezdtem gyűjteni, a kéziratok többségének - a 48-asokat leszámítva - igazából nem volt értéke. Mostanára megjelent egy gyűjtői kör, amelyik bármennyit ki tud fizetni. Amennyit akkor sem engednék meg magamnak, ha meg tudnám fizetni, ugyanis előre eldöntöm, hogy ha csak nem valami csodálatos darabról van szó, ami elvarázsol, mennyit ér meg nekem.
- De mi teendő, ha alulmarad az árveréseknél?
- A helyzet az, hogy a nagy nevek semmitmondó dolgai érik a legtöbbet. Klapka helyettes külügyminiszter hivatalos levele Bem Józsefnek, ha jól tudom, 560 ezer forintért ment el. A fejlécen a címzett Bem József, a szöveg pedig az, hogy a levél átadóját, x. y-t az ön figyelmébe ajánlom. Aláírás: Klapka. Ugyanakkor egy plakátterv kéziratos változatához, amelyre ráírták, hogy 100 darabot kérnek belőle kinyomtatni, 80 ezer forintért jutottam hozzá. Számomra 1848 szempontjából ez utóbbi az érdekesebb, hiszen a terv beszámol a Mészáros hadihajó felszereléséről, támogatottságáról, pártfogoltságáról. Igaz, nem írta alá senki, a belügyminisztérium állította ki, de még iktatószám sincs rajta.
- Mi a gyűjtés mögöttes stratégiája a kéziratok esetében?
- Teljes sorom van a Mohács utáni magyar trónon lévő királyok aláírásából. II. Lajosom és Szapolyaim nincs, és hiányzik Izabella aláírása. Itt tehát éppen az nem érdekel, hogy a dokumentum miről szól, a lényeg, hogy legyen egy aláírt okiratom.
- Ritkaságnak számít, hogy közgyűjteményben állítják ki magángyűjtemények darabjait. Hogyan válogatta a tavaszi hadjárat kiállítássorozaton látható kiállítási tárgyakat?
- Hermann Róbert számítógépén megvan a teljes kiállított anyagom, sőt a nem kiállított anyagom 90 százalékának a leírása is. Legalább tízszer állítottunk ki együtt, jobban ismeri a gyűjteményt, mint én. Hermann Róbert minden kiállító múzeumnak felkínálta a gyűjteményemből darabjait, az intézmény történészei pedig kedvükre válogattak. A Magyar Nemzeti Múzeum hozzáállása volt a legkorrektebb: a kiállítás márciusban nyílt, és már decemberben elkezdtünk róla beszélni. Bekérték az anyagot, megkötöttük időben a műtárgykölcsönzési-szerződést. Volt olyan kiállító hely is, amelyiktől a megnyitó előtti napon tudtam meg, hogy mit terveznek. Vagy kértek tőlem 23 anyagot és végül három került a vitrinekbe. A maradék 20 ott állt a raktárban, jóllehet más múzeum ki tudta volna állítani.
- Hogyan őrzi meg az értékét a gyűjtemény?
Például úgy, hogy kiállítást már csak jó helyen fogok csinálni. Soha egy forint hasznunk nem volt, a kéziratoknak az állaga viszont romlik, hiába vigyáznak rá. A kis helyek kiállításait mi szoktuk berendezni, a Nemzeti Múzeumban, vagy a Budapesti Történeti Múzeumban pedig nem kell félni az installációtól, mert szakszerűen nyúlnak az anyaghoz. De az állandóan kiállított dokumentumok, például a 12 pont, vagy a Nemzeti dal első nyomtatványának állaga azért csak romlik.
- Milyen a kapcsolata a többi 48-as gyűjtővel?
Ha elviszi előlem a kéziratot, akkor nagyon utálom. Vagyis mosolygunk egymásra, és egymás vállát veregetjük, de konkurenciát jelentünk egymásnak. Ha én erre ennyit szánok, és ő elviszi háromszor annyiért, akkor az tényleg jó helyen lesz nála. De messze nincs mindenkivel nézetazonosságom. Kucza Péterrel viszont nagyon régi és jó a kapcsolatom, vele cseréltem el a 48-as könyveimet a kéziratokra. Magyarországon ma neki van a legnagyobb 48-as könyvgyűjteménye, de vele a kiállítás alatt egyszer sem találkoztunk.
