Ha folyóvíz volnék – Interjú Juhász Rékával

Az ön munkáját, fellépéseit hogyan érintette az elmúlt másfél év? Ki tudta-e esetleg használni a leállást új dolgok kipróbálására?

Nyilván én is ugyanúgy jártam, mint mindenki más. Végigkísérte ezt a másfél évemet a bizonytalanság. De inkább azt emelném ki belőle, ami jó volt, azaz hogy volt időm elgondolkodni, nagyobb projekteket végigfuttatni. Nem volt haszontalan ez az idő. És most nagyon nagy örömmel vetettük bele magunkat az együttzenélésbe és a közönséggel való találkozásba. Ez a koncert is, amellyel most lépünk az Uránia színpadára, a pandémia alatti mélyebb átgondolás eredménye. Egyébként már tavaly nyárra elkészült, mentünk volna is vele koncertezni, ám ez mindig meghiúsult, úgyhogy végül az Urániában lesz a bemutatója.

Azonkívül, hogy a kánikulában nagyon jólesik a vízre gondolni, miért lett a koncert tematikája és címe a vízzel kapcsolatos?

A hagyományos népi éneklés mellett ruhákat tervezek a magyar népművészet motívumaival, és nagyon foglalkoztat a jelképek világa. A vízszimbólum pedig egy fontos egyetemes jelkép. A mi népművészetünkben is rengeteg vízzel kapcsolatos tartalmat találhatunk, ami engem pár évvel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni, és elsodort ez az ár.

Mit szimbolizál a víz a dalokban?

Ez nagyon összetett dolog, erről szól majd maga a koncert. Ahogy a beharangozó szövegben is leírtam, az egyén életét a születéstől a halálig végigkísérik a vízzel kapcsolatos szertartások, képek, képzetek. Az élet, a halál, az átváltozások, az idő múlása, a régitől való búcsúzás, az új eljövetele mind kifejeződnek a folyók, tavak, források, kutak, tengerek üzenetén keresztül.

Melyik a legkedvesebb vizes népdala vagy népdalai?

Mindenki ismeri a „Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék…” kezdetű dalt.

Honnan hová jutunk el a koncerten a népdalokkal? Milyen tájakról merített?

A Kárpát-medence különböző pontjairól értek el bennünket különböző dallamok. Sok erdélyi dal lesz, ami nekem különösen fontos, azon belül mezőségi, székelyföldi, de lesznek Kis-Magyarország területéről, az Alföldről, Palócföldről is. A vezető elv azonban nem valamiféle körutazás, hanem a víz mint jelkép.

Édesapja, Juhász Zoltán összehasonlító népdalkutatással foglalkozik, ő is segítségére volt ennek a motívumnak a kibontásában?

Ő dallamkutatással foglalkozik, most pedig éppen a szövegfolklorisztika van a központban, tehát ebben a dologban nem, de ő is ott lesz a koncerten, és közreműködik majd.

Kik lesznek a zenésztársak?

Nagyon szeretem őket, együtt nőttem fel velük, és ez nemcsak a testvéremre, Dénesre igaz, hanem a brácsásunkra, Dövényi Gergőre is, akivel születésünktől fogva ismerjük egymást. A két Kalász fiúval pedig szintén kora fiatalságunk óta együtt muzsikálunk. Mondhatni, hogy ők állandó csapatként állnak mögöttem. Ez tehát most nem a Kalász Banda vagy nem a Békás Banda, amiben ők vannak, hanem egy külön zenekar, aminek nem adtunk még nevet.

Az urániabeli koncert plakátján egy szép kék ruhában látható, az alkalomhoz illő, vízcsepp alakú fülbevalóval. Nyilván saját tervezés. Önnél a népdaléneklés és a tárgyalkotás hogyan függ össze?

Sokáig külön ment, de végül is ezt is a jelképek kapcsolták ösze. Hiszen ugyanazok a jelképek jelennek meg a népdalokban, mint amelyek megtalálhatók az ábrázolóművészetben is: a tulipán, a madár. A víz például a hullámzó, kacskaringós vonalaival, a csepp alakkal és a színeivel.

A ruhatervezői munkáiból láthatunk majd a koncerten?

Csak a fellépőruhámat. Magam készítettem, kifejezetten erre a műsorra.

Eddig egy lemeze jelent meg, lehet, hogy a Széles vizek lesz a következő?

Igen, valóban ezt tervezzük, de még nem vettük fel az anyagot.