Honnan jött az ArtBridge ötlete?
A művészet mindig is az életem szerves része volt, a közgáz után pedig éreztem, hogy többet szeretnék, mint egy klasszikus exceles munkát. Néhány évvel ezután hoztak össze minket Ritával, a másik alapítóval, aki sokat élt külföldön, és egy nyugati, digitális szemléletet hozott magával. Én pedig a hagyományos vonalat és a művészeti életbe való beágyazottságomat adtam az Art Bridge-be, amit azzal a céllal indítottuk el, hogy könnyebbé és frissebbé tegyük a műélvezetet. Így váltunk online galériává, ami fotósok, grafikusok és festők munkáit gyűjti, majd azok reprodukcióit árulja.
Online galériaként vagy online művészeti piactérként hivatkoztok magatokra. Mivel ad többet ez a műfaj, mint egy hagyományos webshop?
Valójában managed market place vagyunk, ami azt jelenti, hogy nemcsak a felületet adjuk, ahol lezajlik a tranzakció, hanem a művészeket is menedzseljük. Az alkotó feltölt magáról egy profiloldalt és a képeit, onnan kezdve mi intézünk mindent: a marketinget, az eladást, a nyomtatást, a kiszállítást és a művész bemutatását is.
Hogyan kerülhet egy művész az ArtBridge-hez?
Hozzánk bárki regisztrálhat, bárki létrehozhat egy portfóliót, de minden feltöltött képet megnézünk, és csak azután engedjük ki az oldalra, ha úgy érezzük, hogy illeszkedik a profilunkba. A művész pedig akkor jelenik meg az oldalunkon, ha már van legalább egy elfogadott munkája.
Széles spektrummal dolgozunk: van olyan alkotónk, aki egy klasszikus galériás színtérben is jelen van már, és olyan is, aki csak nemrég kezdte a grafikus szakmát. Csak az a fontos, hogy a művész munkái illeszkedjenek a koncepciónkba, hogy azt a művészetet képviselje, amit mi is látni szeretnénk.
Milyen az a művészet, amit az ArtBridge képvisel?
Kortárs, friss, aktuális. De fontos a vevőközpontúság is, ezért igyekszünk olyan munkákat beválogatni, amelyekről feltételezzük, hogy tetszenének a vevőinknek.
Elérhető, megfizethető, a fiatal korosztály ízlésvilágának megfelelő művészetet képviselünk. Egy mű legyen inspiráló a 'használója' számára, segítse az önkifejezést és az önfejlesztést, és adjon választ arra, hogy milyen ma Budapesten vagy Európában élni.
Milyen eszközökkel tudjátok terelni a vásárlókat a magyar design felé a lakberendezési áruházakban található tömegtermékekkel szemben?
Egyrészt szélesebb a kínálatunk, másrészt az Ikea poszter mögött nem tudjuk, hogy ki van. A mi képeink alkotóit viszont ismerjük: egyrészt a profiloldalukon, másrészt az online magazinunk cikkein keresztül lehet velük találkozni. A közösségi média felületeinken pedig rendszeresen posztolunk róluk és a kiállításmegnyitóikról. Ez az extra élmény a termékünkkel kapcsolatban: a képek mögötti érdekes személyiségek.
Közelebb kerülhet így az alkotó és a befogadó?
Igen, mindenképpen. Az ArtBridge próbálja megdönteni azt a vélekedést, amely szerint a művész egy elefántcsonttoronyban alkotó személy. Azt tapasztalom, hogy a művészek szeretnek magukról és a műveikről beszélni, így szeretnénk őket megközelíteni és láthatóvá tenni úgy, hogy közben ők is megmaradhassanak a megszokott közegükben. Tervezünk művésztalálkozókat és tematikus kerekasztal-beszélgetéseket is hasonló céllal.
És a vásárlóinkat is szeretnénk megnyugtatni, hogy
a kortárs művészet nem félelmetes dolog.
Ezért is dolgozunk néhány olyan alkotóval is, aki kicsit lazábban, szabadabban értelmezi a művészetfogalmat.
Az ArtBridge startupként működik, nemrég pedig bekerült a Design Terminál mentoráltjai közé. Mit takar ez?
A Design Terminál évente kétszer indított programjára a világ minden tájáról lehet pályázni. A pályázók egy szigorú kiválasztási folyamaton vesznek részt, amit egy három hónapos mentorprogram követ. A program során workshopok, négyszemközti mentorálás, közösségépítők és mentortalálkozók vannak, amelyek a startupok előrelépést segítik. Terelnek mindenkit aszerint, hogy mire van szüksége a piacszerzéshez és növekedéshez.
Számunkra az volt a program nagy előnye, hogy felkerültünk a startup térképre, elindult a hírünk. És találkoztunk egy svéd céggel a mentorált csapatban, ami lehet, hogy hoz magával egy nemzetközi együttműködést is.
Van hozzátok hasonló kezdeményezés itthon vagy külföldön?
Itthon talán a Printával versenyzünk, de igazából nálunk kicsit más a piaci koncepció és a termékskála fókusza. A környező országokban csak olyan cégek vannak, akik kicsiben csinálják a poszternyomtatást, vagy nagyon leszűkített tematikában dolgoznak, egyféle alkotói módszert, pl. csak fotót, vagy csak egy adott stílust képviselnek.
Éppen ezért gondolkodunk a külföldi terjeszkedésben is, főként a V4 országokba és Ausztriába, és a művészkörünket is szívesen kiterjesztenénk külföldi alkotókra. A digitális print nagy előnye, hogy országokon átívelő tud lenni, csak egy helyi partnerre van szükség, aki fogadja az adatot, kinyomtatja és intézi a szállítást.
Az ArtBridge külföldi terjeszkedése a magyar alkotók nemzetközi ismertségére is előnyösen hatna.
Abszolút! És úgy látjuk, hogy ez a kelet-európai vizuális kultúra izgalmas lehet más országokban is éppúgy, ahogy számunkra vonzó a skandináv design.
Mennyire elérhető ma a kortárs művészet? Van-e igény arra, hogy az otthonokban kortárs printek legyenek?
Szerintem egyre inkább van igény erre, főleg a modern otthonokban. A fiatalok nagy része ma albérletben él, ami nem a végleges lakhelyük, ennek ellenére szeretnék, ha az a tér tükrözné az ízlésüket. Az eredeti műtárgyak viszont árban elérhetetlenek számukra, ezt a szakadékot próbáljuk hídként betölteni az ArtBridge-dzsel.
A fiatal korosztály egyre gyakrabban választ kortárs művészetet,
Hiszen a kortárs alkotók köztünk élnek, és hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Képeiken keresztül megmutatják azokat a problémákat, amik foglalkoztatnak minket, és felvonultatják azokat a trendeket, amelyekben mi magunk is élünk.
Luxus vagy szükséglet a művészet?
Az ArtBridge azon van, hogy ne luxus legyen. Németh László azt mondta, hogy
a kultúra nem haszontalan produktum, hanem az életet vezérlő elv.
A művészet az, ami betölti a mindennapokat, teljessé teszi az életünket és segít kifejezni személyiségünket.
