? Danilo, a fess bonviván?
? ?én meg minden vagyok, csak az nem. Ezért inkább egy mackós-macsós pesti srácot kreáltam Danilóból. Megpróbáltam a szerepbe minél többet belevinni magamból, egyfajta slendriánságot. Az a színész működik leginkább, aki úgy beszél, mint egy hétköznapi ember. Tehát nem alakít mesterkélten, nem patetizál.
? Akadt bármiféle nehézsége a műfajjal?
? Ez az első operett szerepem. Általában könnyen tanulok, most segített, hogy a zene javát régről ismerem, a szöveggel sem volt gondom. Danilo inkább tenor, mint bariton szerep, tehát nekem elég magas. Ráadásul a legkényesebb részeket a karmester, Kesselyák Gergely nagyon finoman énekelve kéri, ami szerintem is remek ötlet, de nehéz megoldani. A mikroporttal énekelni pedig egész más vokális technikát igényel. Teljesen felesleges például üvölteni, mert lehet, hogy semmi sem hallatszik ki belőle. De nehéz a magas hangokat halkan és kifejezően énekelni. Szóval mindenképpen érdemes jóban lenni a hangtechnikusokkal. Szokatlan, hogy egy hangomnak megterhelő párbeszéd után kezdek el énekelni. Ráadásul, prózát ezelőtt csak keveset mondtam, ezt most kell megtanulnom. A Szabadtéri Játékok vezetősége az énekesek mellett csomó nagyszerű színészt szerződtetett. Bennem volt a zabszem, amikor az első jelenetemben Haumann Péter mellett meg kellett szólalnom. Szerencsére kölcsönösen segítettük egymást, ő a szövegmondásomat javította, és talán én is tudtam adni pár tippet az énekelt részeihez.
? Azt hallottam, eredetileg ön is színésznek készült.
? Anyám testvére, Gáti Oszkár öt-hat éves koromban többször belerakott a vizsgaelőadásaiba. Melyik gyereket ne fertőzne meg a színház légköre? Színész akartam lenni, de valamiért úgy éreztem, az nem elég nemzetközi lehetőség nekem. Aztán a suliban választanom kellett a kosárcsapat és az énekkar között. Mivel a kórusnak ígértek egy külföldi utat, az nyert. Persze szörnyen énekeltem, leginkább hamisan ordítva. De a történelem tanáromnak tetszett, és azt mondta: Péter, magának milyen jó hangja van!
? Az énekesről él egy sztereotípia, miszerint az iskolai énektanár felfedezi a hangját, kicsit képzi, majd jön a Zeneakadémia és az Operaház. Ön egyáltalán nem ezt az utat járta be.
? Velem ez abszolút másképp történt. Első énektanárom Pauk Anna néni volt, akinél többek között Polgár László is kezdte tanulmányait. Annyira amatőr voltam, hogy az óra végére mindig lerekedtem. Aztán érettségi után New Yorkba mentem dolgozni és tanulni. Mosogattam, portás voltam, bútort szállítottam, hogy legyen pénzem énektanárra. Manhattanben a legendás Carelli Gáborhoz jártam. Egy év alatt két preklasszikus dalt tökéletesítgettünk. Elég hamar gyanús lett, hogy nem ez az én utam. Sandra Bullock apjánál is tanultam, oda a templom fizetett be, ahol hétvégenként énekeltem. Miután visszatértem Pestre, Mircea Breazu lett a mesterem.
? Ezután debütált az Operaházban?
? Volt egy Varázsfuvola-énekverseny 1993-ban, ami után Papagenót énekelhettem. Elképesztő érzés volt először énekesként bemenni az Operaházba, de a történet akkor nem folytatódott. Ezután kerültem be Európa egyik legjobb operaházába, a zürichi stúdióba, amit Polgár László lánya, Kati ajánlott. A stúdió vezetője, Marc Belfort valamiért látott bennem fantáziát. Sajnos, ő három hónapnyi közös munka után meghalt. A legenda szerint a halálos ágyán kérte meg az intendánst, Alexander Pereirát, hogy vegyen fel engem státuszba. Így maradtam hét évig Zürichben. Kint naponta hallgathattam világsztárokat, figyelhettem a hasukat, a légzéstechnikájukat. Néztem őket, és kérdeztem. Rájöttem, hogy nincs tökéletes énektanár. Van egy érzés, amit reprodukálnom kell. Még nem vagyok az út végén, hangonként alakítottam ki a technikámat nagyon kemény munkával.
? Zürich híres színház, mindenki megfordul benne, aki számít az opera világában. Miért jött mégis haza?
? Zürichben nem énekeltem se jól, se jó dolgokat. Rengeteg előadásban zömében kisebb szerepeket kaptam, Papageno és a Szerelmi bájital Belcoréja mellett. Azt gondoltam, több van bennem, de ez valamiért nem születik meg. Nem éreztem jól magam, Zürich kényszeriskola lett. Közben elkezdtek hazahívni az Operaházba. Pesten például megkaptam Mozart Figaróját, közben kint a kertészt osztották rám. Ekkor úgy éreztem, elég, és hazajöttem.
? Tárt karokkal várták itthon a nemzetközi vizeket megjárt ifjú baritont?
? Lassan indult be a pesti karrierem. Az utóbbi időben már sokkal többet énekelek, mint öt éve, amikor visszajöttem. Mostanában pihenő nélkül esem egyik produkcióból a másikba. Egyre többet hívnak koncertekre, de a pódiumon nem érzem magam igazán jól. Egy hangversenyen nagyobb a stressz, én meg utálok egy helyben ülni. Hollerung Gáborral például nagyon szeretek dolgozni, klassz koncerteket csinálunk együtt. Hála a sok előadásnak, meglehetősen nagy előadói rutinra tettem szert. Sokat tudok a színházról, nem esem kétségbe, ha ki kell állnom négyezer ember elé. Fejlődni csak a színpadon lehet.
? Kapott itthon valakitől jelentős szakmai segítséget?
? Valaha voltak a színházaknál olyan vezetők vagy mesterek, akik megmondták a művésznek, hogy éppen akkor mi a neki való jó szerep. Nekem sose volt ilyen mentorom, magamnak találom ki, hogy merre szeretnék fejlődni. Észrevettem például, hogy a nemzetközi operaéletben mostanában a buffó bariton szerepeknél van egy rés. Amennyire húsz-harminc éve rengeteg jó Gianni Schicchi vagy Don Pasquale volt, ma nem igazán látok ilyen kaliberű művészeket. Én élvezem ezeket a karaktereket, számomra sokkal izgalmasabbak, mint mondjuk egy Luna gróf. Elkezdett mélyülni a hangom, ma már A sevillai borbélyban Bartolót könnyebben énekelem, mint Figarót. Ezért váltok. Oktalanul nézik le a buffó-szerepeket, nehéz ugyanis ezeket tisztességesen végigénekelni.
? Számos produkcióban láthattuk az utóbbi években. Milyen meghatározó élményei voltak, ha voltak egyáltalán?
? Az operában valaha az énekes volt a főnök. Ma megváltozott a világ, és az egyéniségek helyett a produkciók lettek a mérvadók. Több régi rendezésbe álltam be. Ezeket nem különösebben szeretem, mert nem első kézből kapom az instrukciókat. Mintha egy matematikai képletbe kellene behelyettesítenem magam. Én zsigerből próbálok megcsinálni valamit. Ha ráérzek és jó, akkor megvan a dolog, és csak árt a sok próba, mert elkopik bennem a figura. Csodálattal nézem a tudatos színészeket, akik piciben elkezdenek egy alakítást, és napról napra raknak hozzá valamit. Többször dolgoztam Kovalik Balázzsal, aki mindent kitalál az énekes helyett. A fejében elképzel egy végterméket, és megkeresi hozzá a művészeket, akik a legjobban megvalósíthatják azt. Tudja, mi van bennem, és azt hogy kell megpöcögtetni, hogy előjöjjön. Ezért könnyű vele dolgozni. A Kovalik-iskolában figura vagy a sakktáblán, akinek ő pontosan tudja a helyét. Báb leszel a kezében, nem adsz magadból hozzá semmit. Más típusú rendező Kerényi Miklós Gábor, akivel a Gianni Schicchit csináltuk. Kero szereti az énekhangot, hagyja kibontakozni a művészt.
? Említette, hogy mostanában csökken az énekesek jelentősége. Néhány kivétel azért még akad. Az egyik ilyen művészegyéniség Cecilia Bartoli, akivel jóban is van.
? Cecilia régóta Zürichben él, az opera az egyik bázisa, ahol minden szezonban fellép. Amikor két éve Pesten énekelt, elvittük mindenfelé. Ezután hívott, hogy nyáron látogassuk meg őket. Az édesanyja, akitől ő is tanul a mai napig, adott nekem pár órát. Ceciliában elképesztő az éneklés szeretete. A fürdőszobában is ugyanúgy dalol, mint a színpadon, és a színpadon is saját magát éli. Két éve felkért Alessio szerepére az Alvajáró-cd felvételén. Először vonakodtam, hiszen azért jöttem el Zürichből, mert nem akartam több kis szerepet énekelni. Mára be kellett látnom, hogy ezek a pár mondatok lehetnek a belépők a nagy színházakba. Cecilia nemrég engem javasolt Curiónak Händel Julius Caesarjába ? a 2012-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. Ilyen meghívásokat nem utasíthat vissza az ember.
