Hét éve alakult az Aradi Kamaraszínház, melyet kezdetben kis, befogadó színháznak terveztek, az évek során azonban kinőtte magát. Szinte minden héten van Aradon előadásuk, számos fesztiválon lépnek fel, a napokban pedig Spanyolországban vendégszerepelnek a Bakelit Multi Art Centerrel. Művészi profiljuk egyik oldalát a vendégelőadások, másik oldalát a saját produkciók adják, melyekkel számtalan elismerést és díjat nyertek.

Nívós díjakkal ismerik el a Kamaraszínház munkáját, az előadásokon folyamatos a teltház, a bérleteket elkapkodják a nézők. Ön szerint minek köszönheti a Kamaraszínház ezt a nagy sikert?

Azt hiszem, még mindig annak a hatalmas lendületnek, amivel nekifogtunk hét évvel ezelőtt. Volt és van egy megmagyarázhatatlan vágy, hogy kiordítsuk magunkból, mit gondolunk itt és most. Ha azt mondjuk ? mert azt mondtuk, és mondani is fogjuk ? hogy csináljunk színházat, akkor valóban színházat csináljunk, ne pedig kompromisszumok halmazát kössük! Ebben ne legyen félszegség, alázat, megalkuvás! Talán azért van ez a ?siker? – együttható, mert sosem voltunk alázatosak, sosem próbáltunk megfelelni egy-egy körnek, egy-egy érdekhalmaznak, nem tartoztunk sehová. Önmagunkhoz tartoztunk, a saját ?marhaságainkhoz?, a saját barbár esztétikánkat finomítottuk. Beléptünk egy szentélybe, és senki nem kért rá, hogy jöjjünk. Egy kicsit nem is létezünk. Talán olyanok vagyunk, hogy nem lehet elfelejteni minket.

hess3

Melyek a közelebbi és távolabbi célok az Aradi Kamaraszínházzal kapcsolatban?

Mindenekelőtt a nyitás. Nyugat. Vagy Észak. Vagy Dél. Elmozdulni innen, középről. Szétszóródni, szétesni, hogy aztán újra felfedezhessük azt, ami itt lényeges, ami itt elveszett. Nem izgat az, ami jelenleg a honi, külhoni, itthoni színházakban történik. Kevés izgalmasat találok. Sokszor Nb1-es szintű a hazai színházi bajnokság, legyen az ?határi?, határon túli, mindegy is: gyönge bírók, előre lejátszott meccsek, egy kis bunda itt-ott, semmi Bajnokok Ligája, semmi művészet. Nincs miért izgulni. Nem találom a tétet ebben a kortárs magyar színházi valamiben. A meccsek le lettek játszva. Nem érdemes 19-re lapot húzni. De van egy nemzetközi színházi projekt, ami hamarosan beindul. Most dolgozunk rajta, ha sikerül, majd azt kérdi mindenki: ?juj, ezt miért nem én találtam ki?? Mi most kitaláltuk, szerintem jó lesz. A napokban az ?Oroszok? megy a Bakelit Multi Art Centerrel közösen Spanyolországban. Ez jó, nem?

A Rudolf Hess tízparancsolatáról mondja a Szabadság portálnak adott interjúban: ?Ez az előadás számos szakmai sikert hozott színházunknak, és utólag nézve, rendkívül szerencsés választás volt, hiszen ez olyan erős indulást eredményezett, ami megkönnyítette a folytatást.? Ön szerint mik azok az előadásban, amik ilyen meghatározó sikert hoztak?

Harsányi Attila. Harsányi Attila. Harsányi Attila. Azért mondtam el háromszor a nevét, mert vele kezdtük a színházat, és nem csak szakmai barátság köt hozzá, hanem az évek folyamán különösen szép kötődés jött létre köztünk. A siker a mi bolondságunk. A siker jött, mert nem tudott nem jönni. Nem lehetett azokat a díjakat nem megnyerni. Valamint a szöveg: Alina Nelega szövege és az előadás nyersessége. Attila hihetetlen ereje, akarata, tudása, munkabírása.

hess7

Ezért érkeztek ezzel az előadással a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjére?

Jó, ha minél többen látják az előadást, azt az energiát, amivel Attila játszik. Ez lesz az 52. előadás, aki látja, érteni fogja, hogy egy centit sem vesztett az aktualitásából. Ugyanakkora baj van a világban, mint száz évvel ezelőtt, mint ötven évvel ezelőtt. Látod, mi történik most pár kilométerre tőlünk? Igen, azt hiszem, itt van körülöttünk a félelem, a halál, a megsemmisülés lehetősége. Mi az előadásainkban ezekkel a létező, szinte harapható fogalmakkal játszunk, majd ha jól játsszunk, akkor ők játszanak velünk. Szükségünk van egymásra. Életre hívtuk őket. Egy kicsit hadd háborúzzunk mi is az istenekkel.

?A Színház direkt módon tud aktuális problémákról beszélni, direkt módon tudja megszólaltatni az embereket és emocionálisan föl tudja kavarni őket. Egy színházi előadás töltetében általában benne van a hit, a remény, és ha még a katarzis is ott van mögötte, akkor egy olyan élményt tud kapni a néző, amire nyilvánvalóan sok alkotóközönségnek szüksége volna? ? mondja az Aradi Hírekben. Milyen eszközökkel sikerült ezt a töltetet belevinni a Rudolf Hess tízparancsolatába?

Azt hiszem, feltöltöttük magunkat puskaporral, és folyton robbanunk, robbantunk. Szétszakítottuk, széttéptük az agyunkat, a sejtjeinket, amikor az előadást készítettük. Letéptük magunkról a húst, kifacsartuk magunkból az össze limonádét. Sosem voltunk szabadabbak, mint akkor. Nem volt veszíteni valónk. Az volt a kezdet. Nem volt önmagunkhoz való viszonyítási pontunk. Nagyon komolyan gondoljuk most is. Ma már elveszíthetjük azt a létállapotot, azt a szabadságot, ami akkor volt. Ez a mi művészetünk. Meg a félelem és a halál. Ez a kettőség, és a kettősség négyzete.

Milyen aktuális problémákról, érzésekről mesélhet a nézőnek a Rudolf Hess tízparancsolata?

A legaktuálisabb jelenleg itt van: Oroszország. Ukrajna. A háború lehetősége. És a félelem, hogy bekövetkezik. Hogy újra megtörténhet valami teljesen ésszerűtlen, aminek semmi, de semmi értelme nincs. A mészárlás, a haláltábor, az értelmetlen vég. Hess mindig aktuális. Hess örök. A félelem, a golyó általi halál, a kivégzés, az öngyilkosság örök. Itt ülünk a 21. század elején, és mintha még meg sem tanultuk volna a 20-at. Ez nem operett, itt nincs happy end.

 

Wéber Anikó