A hagyomány szerint egy kőfaragó megalapítja San Marinót

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy a keresztényüldözések elől menekülő kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A IX. században apátság, a XII. században konzulok által irányított önálló városállam, a XV. századra oligarchikus köztársaság lett. Mai határai 1462-re alakultak ki. Elszigeteltsége és ügyes diplomáciája révén meg tudta őrizni függetlenségét az itáliai városállamokkal szemben. A törpeállamot Napóleon Franciaországa 1797-ben, a többi európai állam az 1815-ös bécsi kongresszuson ismerte el, majd ezt VII. Pius pápa 1817-ben megerősítette. 1862-ben az olasz állam védnöksége alá került és vámszövetséget kötött. Bár független ország, erősen függ Olaszországtól, amely XIX. századi egyesítése óta teljesen körülveszi. San Marino mindkét világháborúban semleges volt, 1944. szeptemberben néhány napra azonban megszállták a németek. Az ország élén hathavonta váltja egymást két régenskapitány. A 60,5 négyzetkilométernyi San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.