A Népbíróság Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt Szőnyi Tibort és Szalai Andrást népellenes bűntett és hűtlenség (kémkedés) vádjával ítélte halálra. Rajk László volt külügyminiszter pere Magyarországon. Rajkot, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást bizonyítás és törvényes alapok nélkül halálra ítélik. Rajk példája jól mutatja, hogy a kommunista rendszer saját embereit sem kímélte, ha a hatalomról volt szó.
Rajk László 1909-ben született Székelyudvarhelyen. Egyetemi tanulmányait a budapest bölcsészkaron folytatta, és 1930-ban kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba. Miután letartóztatták tanulmányait nem folytathatta, 1933- tól építőmunkásként dolgozott. Mint a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetője, egyik szervezője és irányítója az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak. 1936-ban a párt utasítására Prágába távozott. Innen 1937-ben Spanyolországba ment és a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként harcolt Franco ellen. A spanyol köztársaság bukása után 1939-ben Franciaországba internálták. 1941-ben pártutasításra hazatért. Feleségül vette Földi Júliát. 1941-ben letartóztatták és elítélték. 1944 szeptemberében kiszabadult, és a Magyar Front egyik vezetője lett. Az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója volt. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidára, innen tovább egészen Münchenig hurcolták. Hazatérése után az MKP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és titkárságának tagja, országgyűlési képviselő is lett. 1946. március 20-tól 1948. augusztus. 5-ig belügyminiszterként tevékenykedett. Minisztersége alatt számolták fel a civil és egyházi szervezeteket. Ezután 1949. május 20-ig töltötte be a külügyminiszteri posztot. 1949. május 30-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. 1956. október 6-án ünnepélyesen temették el a Kerepesi temetőben.
