fbpx

Hamarosan a képolvasást is tanítani kell?

Miért a mosolygós arc a legelterjedtebb emotikon? Mi a memodzsi? Hát a kamodzsi? Az emojik (emodzsik) világnapja alkalmából ezekről is szó esik.

3151752 07/15/2017 Participants in the celebration of the World Emoji Day and an attempt to enter the Guinness World Records book of records in the category Biggest Group of People in Emoji Costumes who Gathered Simultaneously in Several Places All Over the World in the Gorky Central Park of Culture and Leisure. Valeriy Melnikov/Sputnik (Photo by Valeriy Melnikov / Sputnik / Sputnik via AFP)

Ismerősöm szereti posztolni (kitenni a közösségi hálóra), hogy éppen mit csinál. Most Dobogókőn, a turistaháznál éppen erdei őzpörköltet eszik. A fénykép elkészítése egy pillanat, az „aláírás” pedig így néz ki:

🌳🍄🦌 #erdeigombasozporkolt

Az emberi gondolkodás képekkel kezdődött, és mindmáig képekben gondolkodunk. Bizonyíték erre a nemcsak költői, hanem mindennapi metafora vagy éppen az álomkép. Szólásaink is képi kifejeződések. Az írásbeliség képekkel is kezdődött, majd folyamatosan vált egyre elvontabbá, így jöttek létre a szótag- és betűírások. Bizonyos írások többet megőriztek az ősi képírásokból. Most pedig, a digitális írásbeliségben mintha kezdenénk visszatérni a képíráshoz.

Ma még a digitális írásban főleg a körülményeket, érzelmeket, hangulatot jelölő jeleket alkalmaznak, de a lehetőségek tárháza nyitott. Az érzelemjelölés igénye az írásbeliség korlátozott voltából fakad. Az írás ugyanis nem képes az élőszóbeli kommunikáció minden árnyalatának leképezésére. A legfontosabb különbség az, hogy nem látjuk a környezetet, nem látjuk a beszélő gesztusait, arcát.

Az ember legősibb védekező tulajdonsága, hogy a másik ember jelzéseiből következtet annak szándékaira. De ha csak leírt szöveggel áll szemben, hiányoznak ezek az ősi jelzések. Az írásjelekkel csak megközelítően tudjuk mindezt visszaadni, ezért mondjuk, hogy az írásjel: „megfagyott akusztikum”. A felkiáltójel kiabálást, kiáltást, felszólítást, óhajt-sóhajt, emelt hangot, csodálkozást, meglepetést, de akár kérdést is jelölhet. A közösségi, digitális írásbeliségben ezt a hiányosságot kívánták előbb ösztönös, majd később szervezett módon pótolni előbb képszerű jelekkel, manapság pedig képekkel.

Kezdődött mindez az emotikonokkal. Az emotikon szó szerint érzelemjel (emotio + icon), maga a jel pedig a meglévő íráskészletből (betűkészletből) építkezik. A legegyszerűbb és egyben legősibb jel: a mosoly. Betűkből így rakható össze: 🙂 „Olvasni” legjobban jobbra 90 fokkal elfordítva lehet, akkor kirajzolódik az arc két legjellemzőbb jegye: a két szem és a mosolyra húzott száj. A mosolyjel tovább alakítható. Berajzolható az orr, hogy még egyértelműbb legyen: :-). Fokozható:  :-))) (ennek jelentése: vigyorog, nagyon vidám) vagy: :->> (felszabadult mosoly). Ahol megjelenik a mosoly, ott szükségessé válik a szomorúság jelölése is, ez némi átalakítással így néz ki: :(, illetve: :(((, : -(((. A mosolyikonok továbbfejlesztett változatai nem kis fejtörést okozhatnak az efféle jeleket olvasni nem tudóknak.

Lássuk a fejlődési sort:

Látható, hogy mind a mosolyikonok, mind pedig általában az emotikonok számokkal és betűkkel is tetszés szerint alakíthatók. Ha ma ezeket az alapjeleket újabb szövegszerkesztőben írjuk le, akkor automatikusan képpé alakítják őket. Pl. : ) – ebből lesz: 😊. Az emotikon így válik emodzsivá. Az emodzsi (emoji) japán eredetű kifejezés, s csak véletlenül emlékeztet az emotikon szóra. A japán e (kép) és modzsi (karakter) szavakból áll: jelentése: képkarakter vagy inkább: képjel, képszó. Az emotikon tehát még az írásbeliség, míg az emodzsi a képi világ terméke. Az emotikon képszerű, az emodzsi kép. Annyiban azonban hasonlítanak egymásra, sőt meg is egyeznek, hogy mindkettő elsősorban hangulatot, érzelmet kíván kifejezni, bár a későbbiek során mindkét írás- vagy jelrendszerrel bonyolultabb dolgokat, fogalmakat is ábrázolni kívántak.

Mielőtt ezt bemutatnám, még valamit a kiinduló mosolyikonról. Miért a mosoly a legelső, a legfontosabb és a leggyakoribb érzelemjel? Azért, mert az emberi kapcsolattartásban a mosolynak van a legnagyobb szerepe. A mosoly alapérzelem: a baba egyik első reakciója a mosolyválasz, az érdeklődés alapérzelmünket mindig nyílt, mosolygó arc fejezi ki, mosolygunk, ha felismerünk valakit, a mosoly jó hangulatot teremt, mintegy belépő a nyílt, kedves, befogadó kommunikációhoz. Az írott szövegben a mosolyt, a derűt, a pozitív érzelmet szövegesen korlátozottan jelezhetjük, folyamatosan nem, nincs egy egyértelmű jel, ami mutatná, hogy mosolyogva, vidáman, nyitottan mondunk, fogadunk valamit. Ezt a hiányzó írásjelet pótolta az első mosolyikon szerzője (az internetes tudomány szerint állítólag az 1980-as évek elején az amerikai Scott Fahlmann egyetemi tanár).

Az első jellemző jelből kiindulva lett az emotikon angol nyelvi megfelelője: smiley, magyaros átírással: szmájli. Az emotikonra közösségileg alkotott (de nem elterjedt) magyar szavak jól tükrözik az emotikon lényegét: érzjel, kacifej, vigyori, pofacs, hisztikon (példák a szomagyarito.hu honlapról).

Az 1990-es években az emotikonok egy része kezdett átalakulni képpé, majd az informatikai fejlesztések eredményeként, az okostelefonok szövegszerkesztőiben a betűk mellett megjelentek a betűnagyságú, változatos képek (ikonok). Ezeket már nem a betűkészletből kellett aprólékos munkával létrehozni, hanem a meglévő készletből lehet keresni. Ma már egyes okostelefonok memóriájában több ezer emodzsi van, s ezekkel mondatok, egyes esetekben teljes szövegek, közlemények alkothatók. Ez a kis képaláírás (szöveg) egy kirándulást mesél el:

Jó reggelt, Magyarország! ❤️🇭🇺 megunhatatlan 🥾🎒🧢 20km ⛰ #dunakanyar

Értelmezése:

Köszöntés (Jó reggelt…), szereti Magyarországot, 20 km-t túrázik (bakancsban, hátizsákkal, sapkában), hegyet mászik a Dunakanyarban és már sokadszor (megunhatatlan).

A képolvasás sajátossága, hogy többféle módon értelmezhető, a részletek, hangsúlyok sokféleképpen bonthatók ki. Most az én értelmezésemet mutattam be.

Mind az emotikonoknak, mind az emodzsiknak vannak továbbfejlődött változatai. Az összetett és különleges karakterekből álló emotikon a kamodzsi. Az emodzsi kiterjesztése pedig a matrica vagy stickers (névmatrica, címke). A fejlesztések nem álltak meg, léteznek már animodzsik, amelyek 3D-ben tükrözik a küldő pillanatnyi lelkiállapotát. A memodzsi pedig egy egyedire szabott avatár.

Az összetettebb írásműveletet igénylő emotikonokat tehát felváltani igyekeznek a kész képi emodzsik. Ezeket akár képszónak is nevezhetnénk. A képszó szavak mellett, helyett is megjelenhet. Az internetes tudomány szerint feltalálójuk Shigetaka Kurita volt, aki 1998-ban egy japán mobilszolgáltatónak készített először ilyen rajzokat. Azért írom – immár másodszor, nem minden él nélkül –-, hogy az internetes tudomány szerint, mert mind az emotikonok, mind az emodzsik nem a mai technológiai kornak a termékei. A képvers, képszöveg előzményeit a középkortól megfigyelhetjük. A középkori kézzel írt, rajzolt, festett kódexek iniciáléi felfoghatók már emodzsiknak (képszónak), a piktogramkultúra pedig ugyancsak nagyon régi, gondoljanak csak az ókortól folyamatos firkálásokra (graffitikre) vagy a mellékhelyiségek rajzos jelöléseire. Utóbbiakra azért volt szükség, mert nem mindenki tudott írni-olvasni, a képről (képjelről) azonban egyszerűen meg tudta állapítani, hogy melyik ajtón lépjen be.

Korunkra a különféle ruhajelek, eszközök (járművek műszerfalának) használati utasításai, közlekedési jelek szabványosított piktogrammá váltak, hogy azokat a Föld minden részén megértsék. Különösen érdekes ebből a szempontból a nemzetközi repülőterek világa. A legtöbb repülőtéri táblán első helyen a piktogramok vannak, s csak utána az angol, majd pedig a helyi nyelvű kiírások. S még egy példa, hogy miért nem annyira új ez a jelenség: mindenki ismeri az olvasni tanuló kisgyermekeknek szánt félig betűs, félig képes (piktogramos) könyveket. Ezek sem a mai informatikának a termékei, és a megszólalásig hasonlóak ehhez a mostani, képes digitális írásmódhoz. Hiszen az emodzsik ugyanezt a funkciót látják el: a szövegbe ékelve emberek, állatok, tárgyak, helyek színes képi megjelenítései.

A jelenséget egyébként még a tetoválások világában is fölfedezhetjük.

Egyes tetoválások kép és szöveg kapcsolatot mutatnak. Saját gyűjtésemben van (több mint fél évszázaddal korábbról) ún. ábraszöveg. Például: csoda + (szarvas ábrája), valamint Ez vár rám + (akasztófa). Ezek pontosan ugyanolyan írásbeli-képi kifejeződések, mint a mai emodzsik, s nem sok kapcsolatuk van a japán okostelefon-szolgáltatókkal.

De vissza az emodzsik nyelvtanához! A képszó – nevéből is következően – elsősorban szavakat tud helyettesíteni. Ám egymás mellé rendelve – ahogy írásomban is bemutattam – már szókapcsolatokat, mondatokat, sőt teljes értékű szövegeket is lehet velük alkotni. A modalitást (a beszélőnek az esemény valóságtartalmához való viszonyát kifejező nyelvi eszközöket) a képiség sugallhatja vagy helyettesítheti, de az idő-, személy-, szám- és esetjelölések hiányoznak. Az gondolhatjuk, hogy akkor nincs is teljes értékű közlés. De van. A nyelvkeletkezéskor ezek jó része még hiányzott.

És akkor föltehető a legfontosabb kérdés: Mi következik a képírás terjedéséből? Most még csak kiegészítő, játékos közlés. Egyes területeken felválthatja az írásbeliséget. Jelen pillanatban azonban még nem tudom elképzelni, hogy egy József Attila-verset emodzsikban közöljenek. De filmcímet már lehet:

 (A bárányok hallgatnak)

Elindult az emberiség, benne a magyar kultúra is egy újfajta képiség felé, amelynek megvannak a múltbeli gyökerei. Az átállás nem zavarmentes, mert nem mindenki és nem ugyanúgy érti a szövegeket. Talán hamarosan a képolvasást is tanítani kell.

Az emodzsi világnapján újabb és újabb rafinált jelekkel állnak elő: arc örömkönnyekkel, szív, hangosan síró arc, vörös, hullámos hajú, kopasz emodzsi, újabban gendersemleges emodzsik.

Nekem egyelőre némi értelmezési nehézséget jelentenek ezek a furcsa jelek:

Szuperhősök…🕷🕸🕷🕸🕷🕸

🌡☀️🌊🔊🎶🎵🎶🎵 #zamardiabalatonszive 💙

R. 😴 fáradt – itt: Zugló. 🖥📚🗄 #catlife 😻

A 150 éves Magyar Nyelvőr, a legrégebbi, rangos, tudományos nyelvészeti folyóirat nevét azonban világosan át tudjuk fordítani képnyelvre:

Balázs Géza

#nyelvműhely

Nyitókép: résztvevők az emoji világnapon egy Guinness-rekordok kísérleten, Moszkvában. Fotó: Sputnik via AFP/Valerij Melnyikov

A rovat további cikkei