Kolumbusz a későbbi Dominikai Köztársaság északi partjára második útja során, 1494-ben érkezett meg. Az utat a spanyol királyi pár, Ferdinánd és Izabella szponzorálta, miután a felfedező első útjáról hazatérve az újvilág gazdagságáról áradozott nekik. Az expedíció célja az értékes fémek megtalálása és kibányászása volt, így az új település a királynő tiszteletére a La Isabela nevet kapta.
A felfedezők közel két évig keresték a kincseket, ám nem találtak semmit. A település rövid élete alatt éhséget, járványokat, hurrikánt és általános elégedetlenséget élt át, a végsőkig kimerült és elcsigázott telepesek a kétségbeejtő körülményekbe belefáradva továbbálltak: egy részük hazatért, míg mások új városokban próbáltak szerencsét.
A La Isabela romjain dolgozó régészek aztán az 1980-as évek végén ezüstkohók és salak maradványait találták meg, amelyet akkor az újvilági bányászat első kézzelfogható nyomaként azonosítottak. Az Arizonai Egyetem szakemberei által nemrég elvégzett vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ott a település életének utolsó szakaszában az otthonról hozott fémeket finomították.
A szakemberek szerint Kolumbusz expedíciója közel 400 kilogramm ezüstöt vitt magával az Újvilágba, hogy azzal az újonnan előkerülő fémek minőségét tudják megállapítani. A szegényes és silány felfedezések miatt ez azonban hamarosan fosztogatásba és csalásba fordult: a fáradt és csüggedt telepesek kifosztották a raktárakat, és mindenki vitte, amit tudott.
A maradék spanyol ezüstöt pedig Kolumbusz utasítására megolvasztották, majd azt finomítva úgy vitték haza, mintha az az Újvilág első nagy kincslelete lenne.
A kutatás eredményei a Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában olvashatók.
