A phaisztoszi korong egy, a minószi ásatáson 101-gyel megjelölt épület 8-as szobája alól került elő, Hagia Triada közelében, Kréta déli részén. Megtalálója Luigi Pernier olasz archeológus volt. A 15 cm széles korong 1908. július 3-án került napvilágra.
A korong egy templom alagsorából került elő, amit tárhelynek használtak. Ezek az alagsori szobák csak felülről voltak megközelíthetőek, belsejük a Szantorini-vulkán kitörésekor keletkezett hamuval és földdel volt tele. A számos földrengés következtében egy részük be volt omolva. Értékes műtárgyak vagy falfestmények nem voltak az alagsorban, kizárólag föld és állati eredetű csontok. A cella északi oldalán találtak egy hasonló korongot, amely jellegzetes krétai lineáris A írást tartalmazott - írta a Wikipedia.
Yves Duhoux (1977) Luigi Pernier feljegyzései alapján a korong keletkezésének idejét i.e. 1850 és 1600 közé tette, ami azt jelenti, hogy a minószi civilizáció középső korszakából való. Jeppesen (1963) a Pernier jegyzetek hibás fordítására támaszkodva i.e. 1400 előtti időkre teszi a korong eredetét. Pernier jelentéseiben kételkedve Louis Godart (1990) saját kutatásai alapján azt állította, hogy a korong a középső vagy a késői minószi civilizáció alkotása. J. Best (2004) szerint valamikor i.e. 14. században keletkezett.
A Phaisztoszi-korong egyedi felfedezésnek bizonyult: teljességében megegyező lelet nem került elő. Más leleteken, számban találhatók hasonló feliratok, úgynevezett krétai-hieroglifák. Az első ilyen lelet egy krétai város, Arkalokhori mellett található barlangból került elő, egy Spyridon Marinatos által felfedezett Arkalokhori balta. További hasonló jeleket tartalmazó tárgy a Malia városban talált oltárkő.
Jerome Eisenberg, a hamisított műtárgyak szakértője szerint a korong és azon talált megfejtetlen szöveg valójában egy modern hamisítvány lehet, amelyet Pernier hozhatott létre. Szerinte ugyanis a régész kétségbeesetten próbálta lenyűgözni valamivel kollégáit, és szüksége volt egy olyan felfedezésre, amivel lepipálhatta Sir Arthur Evans és Federico Halbherr régészek eredményeit. Éppen ezért a korongot ő maga alkothatta meg, és sikerrel is járt. A kortársakat, így Evanst is annyira lenyűgözte a felfedezés, hogy maga is megpróbálta azt megfejteni. Az elmúlt évszázadban többen próbálkoztak hasonlóval: szinte mindegyik kutató más-más ókori civilizációhoz kötötte a tárgyat.
Az Amerikai Államkincstár, illetve a J. Paul Getty Múzeum számára is elemzéseket folytató kutató szerint a terrakotta tárgy legnagyobb hibája annak tisztán vágott éle lehet. Ilyen tökéletes égetésre ugyanis az adott korban senki nem lett volna képes. A korongon nagyon sok olyan jel is van, amelyet Eisenberg szerint Pernier a többi kutató félrevezetéseképp helyezhetett el.
A görögök persze nem örülnek a bejelentésnek: elsőként rögtön megtiltották, hogy Eisenberg személyesen is megvizsgálja a tárgyat, mondván az túl sérülékeny a szállításhoz. A feltételezéseket egy - hasonló leletek esetében sikerrel alkalmazott - termolumineszcencia vizsgálattal persze könnyen megcáfolhatnák, ám a hatóságok erre sem hajlandóak.
Érdekes párhuzam, hogy a múlt héten újra felmerült, hogy középkori öntvény lehet az ókori ikonként tisztelt római anyafarkas is. Eisenberg kutatás eredményei a Minerva régészeti folyóirat július-augusztusi számában lesznek olvashatók.
