Gálffi László osztályvezető tanár növendékei ? kiegészülve néhány kültaggal, Lukáts Andor rendezésében ? összeforrott közösség benyomását keltik, akik azonban nemigen találták meg a tervezett középarányost, a lírai komédia hangolását. A többség a hagyományos középfajú dráma keretei között kelti életre az illúziók, a törvényszerű és kérlelhetetlen értékváltozásokra való vakság színművét, a Cseresznyéskertet, melyben a kormányzóság díszének számító címbeli kert már mit sem ér: sokat emlegetett virágzó szépségébe a tulajdonos család csupán nosztalgiáit láthatja bele. A fiatal színészek általában szinte semmiféle külső eszközt, maszkírozást nem vesznek igénybe, hogy a szerepek szerinti, sokszor náluk jóval idősebb életkorokhoz idomuljanak, ugyanakkor a biztos tempóérzékkel és karaktert teremtő méltósággal bíró Tarr Judit (Ranyevszkaja), valamint az enyhén szögletes színpadi természetességgel mozgó Barabás Richárd (Gajev) úgy alakítja a birtokát vesztő testvérpárt, mintha érett negyvenes színészek lennének, épp nem innovatív pályaszakaszukban. A Csehov-játszás konvencióihoz képest nem tartogat újdonságot a komolykodva felnőttesedő Ánya (Ruzsik Kata), a durcásan boldogtalan Várja (Alberti Zsófia), az öntudatosan életidegen öregdiák, Trofimov (Mohai Tamás), a hetykén törtető inas, Jása (Fehér Tibor) és a lónak csúfolt, parlagi és elpusztíthatatlan Szimeonov-Piscsik (Manases István) figurája sem. A Spiró György fordítását használó premier, a meghúzott, bizonyos összefüggéseitől és motívumaitól megfosztott darab szerény, szürke játéklehetőséget teremt a Postamester (Fritz Attila), az Állomásfőnök (Ivanics Tamás) és a Csavargó (Márkus Sándor) számára is.
A Padlás Kamaraterem előnytelen adottságait Balázs Júlia e. h. szellős (a cseresznyefákra négy fehér oszloppal utaló) díszlete célirányosan legyőzi, Kalácska Gábor e. h. épp olyan jelmezekkel szolgál, melyekre e közegben számítani lehet. Nem kétséges: Lukáts Andor számos játékötletet felkínált, illetve a színészekkel együtt kidolgozott, de a megoldások sokszor merevek, mesterkéltek. Várja például szerelmének szóba hozásától zavarba jön, automatikusan elfújja az asztalon álló gyertyát, aztán rögtön újra meggyújtja, és másodszor is azonnal eloltja. Az utalás, a jelképiség egyértelmű ? a kivitelezés nem a játékból fakad. Rátét. A szúrós szemű nevelőnő, Sarlotta Ivanovna (Juhász Lujza) trükkjei bűvészboltban megvehető kisded mutatványok, sem az árván kallódó személyiséget, sem közönségét nem jellemzik. (Ugyanakkor a százéves családi szekrény megnyíló rejtekhelyként sokkal beszédesebben működik, mint a Csehovnál alkalmazott függönyszerű pléd.) Meghökkentő, hogy a nevelőnő diót is evő kiskutyáját oda kell képzelnünk az ebet csodáló, ugráltató társaság lábai elé. Hasonló elvontabb, kitalációs mozzanat nem otthonos a vizsgán.
Sarlotta Ivanovna szokatlan orcát, frizurát kapott. A tradícióktól valóban elütő komédiai lehetőség így sem neki, hanem három más közreműködőnek jutott, akik élesen elkülönülnek társaiktól, s meghasítják a produkciót is. Földes Eszter Dunyasa szobalányként egymaga több mimikai és artikulációs hatáseszközt bedob, mint osztálytársai együttesen, s ez egyáltalán nem válik a túlexponált alak javára. Nehezen érthető okból a rendező úgy vélte jónak, ha Farkas Dénes a gyengeelméjűség határára sodorja a mindössze kétbalkezes Jepihodov könyvelőt, s mindenestül maníros, ütődött hanghordozást kér tőle. Ezen összességében legfeljebb kényszeresen lehet nevetni. Az írói toll szerint nyolcvanhét éves inas, Firsz esetében a sietve tipegő, dőlő, stilizált járás mégiscsak életkori jelzés lett. Szatory Dávid őszinte pillanatait elnyomja a mind üresebben mulatságos technikázás, a nála is esetlegesen beütő geghalmaz.
Szétszaladt Lukáts kezei között a Cseresznyéskert, vagy legalábbis egy nagyobb és egy kisebb színészi kör össze nem simuló játékrendjére bomlott. E törést csak részben orvosolja a sikerült jelenetek összeszedettsége. Szép például a befejezés, riasztóan felerősödő külső hangeffektusaival (inkább ekkor pendülnek meg fenyegető hangok, s nem a második felvonás misztikus döndülés-villanásában). Lukáts Andor, Gálffi László, Ács János majd nyilván átgondolják és a hallgatókkal együtt elemzik, mennyiben teremtett ideális vizsgaszituációt s milyen szakmai eredményeket hozott a kettős kottázás. A következő (február 28-i, délutáni) előadás után, közönségtalálkozó keretében, a nézők is műhelybeszélgetés részeseivé válhatnak.
