Báthori Csaba alkotása, az első és második füzet írásaira bontott, de egységes egészként működő szöveg már induláskor feltárja, majd fokról fokra erősítgeti, építgeti pozícióit. Az először a karácsonyra kapott jegyzőfüzetét megkezdő Haluc Áron előrebocsátja: "Nem számolom évemet. Kicsi sorból jövök, azazhát, majd kiderül. Nem kérdezek semmit és senkit, abból áll az én életem... Keresek valakit, még nem tudom kit, de remélem, megtalálom. Ha leírom, erősebben keresek". Ennyiből is kiviláglik a vezérelő szándék: az énkeresés, a saját koordináták tisztázása; a dolgok papírra vetése, akkurátus közlése és komolykodó kommentálása általi, alig sürgetett felnőtté válás. Az igencsak választékos, kissé kaci- és bakafántos beszédmód jól viseli a diáknyelvi szeplőket, az íráskép nyelvtani bökkenői (lehetnek akár sajtóhibák is...) stilisztikai értéket vesznek fel. Igazi ajándék a "hangyányi cicoma, ami kell a kifejtéshez".
Aki nagyon akar, felkutathat irodalmi előképeket, párhuzamokat. Mintha nemegyszer Tamási Áron Ábelje súgna a (már nem is olyan) kis Halucnak. Bizonyára Weöres Sándor koraérett, nyíltabb vallomásokhoz szokott Psychéje sem közömbös a novellafüzérben megtapasztalható szerelmi zsengélődés, erotizált madárnyelv iránt. A mai irodalom úgynevezett "egykettedes", tudatosan rontott - és így szép - fordulatait előnyben részesítő szerzők szintén elismeréssel szemlélhetik: az "irodalomnevelő" Jákob tanár úr intelmei, igényei szerint megemelt Haluc-nyelvet "duplán" le lehet szállítani, úgyannyira, hogy e depoetizálás után is költői marad, noha a kamasz mesélő mindössze olyan madárfészkekben kotorászik, amelyekből mindenki akart valaha (vagy szeretne éppen most Áron korúként) tojást vagy fiókát zsákmányolni.
Nem számolja éveit az elbeszélésben kuckójára lelő fiú. Lehet tizenhárom és háromnegyed éves, lehet tizenhat és fél. Nem elsősorban a történelmi esztendőkkel számol (az 1956-os születésű) Báthori Csaba. Egy-egy közvetve árulkodó dátum és esemény, bizonyos portékák ára, a textuson egyenletesen átütő világhangulat és stíluskarakter évtizedeket utaztat visszafelé az időben. Még sincs akadálya, hogy folyamatos jelenben olvassuk a szabályszerűtlen fogalmazásokat. Az eseménykrónika-történetek ugyanúgy biztos kalauzaink a lényegibb, bensőbb ösvényeken, mint a kitalációs részletek. Az Álmokból jellemzően öt, Ámokbeszédből kettő is kerekedik, a fantáziálás sulykát legmesszebbre-leggyönyörűbben az Álmodások Lopor Lujzikáról és egy-két társdolgozat veti. A sajátszerű önéletrajz mélyen szakrális (Időim a templomban stb. - Lujzika engedékenységének is az istenháza közele és az atya esetleges megjelenése szab határokat), s virgoncan profán is egyben. Haluc Áron derekasan visszabeszél önmagának és az otthon/iskola kettőséből enyhe szürrealisztikussággal vizslatott embermindenségnek. A humorba ostyázott bölcselkedések keserűek maradnak ugyan, viszont az élet egésze - Az én világaim, Az én alapjaim, a Szemle magamról, a Naplóm jegyzetei, a Tanórák, tanerők, tanarak és a többi pásztázás nyomán - várakozásokat kelt. Nem egy változásívet sejtet Áron tárgyilagos töprenkedése. A mi lakásunk és a Látomás saját szobáról között ugyanúgy az alakító élés törékeny reménye feszülne, ahogy a Szeretem-e Anyámat? és a Szeretem-e Apámat? kettős fényképét is egy nem csonka család fotói követnék az albumban.
Báthori Csaba:
Haluc Áron dolgozatai
Új Mandátum Könyvkiadó, 2007
A nem először termékenynek bizonyuló forma, az imitált dolgozat mint epika keret egyetlen szétfeszítő erővel küszködik - s ez saját maga mint írásmód. Ama "hangyányi cicoma" nem csupán élvezetesen egyénivé, üdévé pezsgeti a két ciklust: a szórendi cserékből, a szóleleményekből, a gondolkodás ugróiskolás játékaiból néha már sok is, amit a kétszáznegyven oldal tartogat. Az ismétléseken, egyes megoldások grammatikai-stilisztikai akartságán átsiklik a szem.
Báthori Csaba öt év leforgása alatt tíz kötetet jelentetett meg (köztük József Attila verseinek visszhangos fordítását magyarról németre, a Játék sötéttel kettős esszé- és kritika-panorámáját, replikázó paródiagyűjteményeket, több verseskönyvet). A Haluc Áron dolgozatai ebben az előkelő sorban is az élbolyból vívja ki Jákob tanár úr elismerő pillantását.
