Amikor Hannibál a második pun háború során Róma meghódítására indult, a seregével az Alpokon átkelve akarta megváltoztatni a nyugati civilizáció sorsát. Ez majdnem sikerült is neki. Bár a karthágói tábornok Itáliában nem járt sikerrel, egy dologban mégis 2000 éve leköti a történészek figyelmét: miként sikerülhetett több tucat harci elefánttal felszerelt seregének átkelni az Alpok hegyláncain?
Patrick Hunt, a Stanford Alpesi Régészeti Projekt vezetője szerint csak az utóbbi évszázad során közel 20 nagyobb tanulmány és kutatás kereste a hegyláncon történő átkelés rejtélyének titkait. A kutató az elmúlt évtizedben kezdett foglalkozni a témával, és reményei szerint végre sikerült minden kétséget kizáróan megtalálnia a Hannibál által követett ösvényt. 10 év alatt az Alpok 25 különböző útvonalát kutatta végig, és eközben 30 különböző csontját sikerült eltörnie. Nyaranta diákokkal járja a hágókat, és gyűjtik a mintákat.
A csoport a legújabb technikai eszközöket is beveti a kutatás során, így a sziklák kőzettani vizsgálata mellett az időjárás változásait, a pollenvizsgálatok eredményeit és a történeti klímaváltozás tanulságait is felhasználták egy számítógépes analízisben, amelyet a korabeli táj rekonstrukciójára és az azóta beállt változások vizsgálatára alkottak meg. A vizsgálatokból és az ókori auktorok műveiből az derült ki, hogy Hannibál korában a fák magasabb területeken is nőttek, amely a az i.e. 200-as évek klímája mellett az egykori táborhelyek azonosításában is segíthet.
A legnagyobb támaszt azonban Hannibál kortársa, Polübiosz, és a későbbi történetíró, Titus Livius munkái jelentik, akiknek leírása alapján a szakértők egy 11 kritériumból álló listát kreáltak az útvonal azonosításához. Ebben a hadvezér indulási és érkezési pontja mellett nagyon komoly szerepet kaptak az Alpokban látott természeti képződmények és hegyláncok leírásai is. Mindez végül a tavaly nyári terepbejárás után vezetett oda, hogy Hunt szerint a hadvezér valójában a Col de Clapier hágón kelhetett át az Alpokon. A középső Alpok nyugati részén vezető útvonal tengerszint felett 2500 méterre található, és mivel ez a többi alpesi útvonalnál 300 méterrel magasabban húzódik, így onnan a Polübiosz által megörökített, Pó síkságon legelő tehenek is láthatók.
Hunt azonban nincs egyedül kutatásával: pár évvel ezelőtt John Prevas történész Hannibál útját a Col de la Traversette-re helyezte, amely az egész Alpok egyik legmagasabb, 3000 méter magasan haladó átkelési útvonala. A Stanford csoportja szerint azonban ez túl magasan fekszik, és az út szinte járhatatlan. Egyedül a gleccserek miatt lehet rajta közlekedni, 2000 éve azonban a melegebb periódus miatt nem volt lehetséges.
A kutató az idei akcióban további tárgyakat keres a hadsereg útvonalán, hiszen szerinte ennyi embernek és állatnak még két évezred után is kell, hogy nyoma legyen. Egész mostanáig nem találtak karthágói pénzérméket az Alpokban, ám az is lehetséges, hogy az évezredes erózió már nagyon mélyre temethette a maradványokat. A National Geographic támogatásával azonban abban bízik, hogy a kitartó kutatás meghozza majd az eredményét.
Hannibál a második pun háború elején váratlanul akart Itáliára törni, ezért a hosszabb szárazföldi utat választotta. Hispánia hegyi törzseiből verbuvált zsoldos sereggel, afrikai numidiai lovassággal, harci elefántjaival elindult Hispániából, átkelt a Pireneusokon, majd az Alpokon. 6 hónapi menetelés után i. e. 218 őszén, 20 000 ezer gyalogossal és 6000 lovassal, 3 megmaradt elefánttal megérkezett Észak-Itáliába. Itt a Trebbia folyó patjánál megverte a meglepett római seregeket, és a terület lakóiból feltöltötte a seregét. Áttelelt, de nem tudta a gallokat rávenni az általános Róma ellenes felkelésre. I. e. 217 tavaszán Etruriában a Trasimeneus-tó mellett ütközött meg a római seregekkel, akikre katasztrófális vereséget mért.
