Aldo Nicolaj darabja három idős ember történetét meséli el, a „vasnemzedék” utolsó néhány élő képviselőjének nyugdíjas napjait. A leélt és végigküzdött 20. század vége egy zsúfolt lakótelepen éri őket. A nő szelíd és jókedvű maradt, de a hajdan erős fiúk, akik valaha bátor katonák, aztán szorgos munkásemberek, derék családapák, büszke, öntudatos férfiak voltak, most már emlékeken merengő, rozoga, mogorva úriemberek. Ki egyedül, ki a családjától éppen csak megtűrten, de mindenképpen magányosan éldegél. Lejár erre a kis térre, hogy a padon üldögélve várakozzon cél nélkül – és szót váltson azzal, aki hasonlóan járt.

Nem ismerik egymást, de lassacskán, ahogy rendre összefutnak a padnál, barátok lesznek.

A barátságuk pedig fokozatosan feltölti őket, a kiürültség érzetét felváltja a valahová tartozás biztonsága, az újonnan felvett szokások megnyugtató rutinja. A feleslegesség, a szeretetnélküliség, a céltalanság szürkesége alól kibomlik az életszeretet, az egymásba kapaszkodás, az örök szövetségeskeresés szívmelengető, ezerszínű, derűs palettája. Ebből a megtalált biztonságból pedig új kalandvágy születik – így elhatározzák, hogy még egyszer, utoljára belevágnak egy kalandba.

Benedek Miklós

Hármójuk kapcsolatáról a Luigi Lapagliát alakító Benedek Miklós így fogalmazott: „Ez a két, illetve három magányos ember egészen a szeretetig barátkozik össze, addig a pontig, amikor hiányzik a másik jelenléte. És az már egy komoly barátság.”

Gálvölgyi János játssza Bocca Liberót. A művész a történet aktualitását emelte ki: „Ez a három ember belekapaszkodik egymásba. Az emberi magányosság – akár családon belül is – általános érzés, ezért játszódhat a történet ma is ugyanúgy, mint ötven évvel korábban, de félek, hogy száz év múlva is ugyanilyen érvényes lesz.”

Gálvölgyi János és Egri Márta

Ambra szerepében Egri Márta lép színpadra. „Ahogyan a két férfi, Luigi és Bocca, ő is magányos, de képes arra, hogy az életben megtalálja az örömöket, és azokat nem sajnálja magától. A derű mögött azonban más is lappang. Hatalmas bátorságra vall, nagyon nagy erőt mutat, ahogy szembenézett a helyzetével, és úgy döntött, hogy kiveszi az életből azt, ami szép és jó” – jellemezte a karaktert.

Göttinger Pál, az előadás rendezője szerint bár a darab a hetvenes évekbe ereszti a gyökereit, de maga a problémafelvetés egyáltalán nem avult el. Ezentúl pedig a Hárman a padon különleges kamaradarab.

„Szerepdarab, rosszul tűri a rendezői ravaszkodást. Van hatása önmagában a történetnek, de annak is, hogy pont őket hármójukat látjuk a színpadon. Belépnek, már annak elképesztő súlya van. Hatalmas tapasztalattal rendelkeznek, és persze többet tudnak a figurákról, mint én” – mondta a rendező. „Nekem inkább csak figyelni és koncentrálni kell, hogy a színpadi jelenség alól vagy mögül a szerep karaktere is kibújjon, ne csak a nagy színészeké.”

A Hárman a padon online bemutatója november 25-én volt a SzínházTV-n. A Váci Dunakanyar Színházban tartották az országos premiert, állandó játszóhelyén, a 6színben december 16-tól látható.