 |
| Szilágyi Csenge |
Novák Eszter nemcsak ellentétez: rendezése három különböző felvonást ugraszt egymásnak. Bródy Sándor ?falusi életkép három felvonásban? megjelöléssel látta el 1908-ban írott, legjobbnak tartott színművét ? a Nemzeti Színház premierje három stílus-ütköztető életképként írható le. A Budapestről, ifjúi pedagógiai hévvel és nyiladozó modern eszmékkel érkező tanítónő a kisvárosias község falusi sarában, a feudális moráltól fullasztva diadalmas vereséget szenved. Érkezését, ottlétét és távozását az első felvonás enyhén groteszk, hosszadalmas atmoszféra-színházzal keretezi, a második bátran vált a leggyümölcsözőbbnek ígérkező elrajzolt szatíra hangjába, a harmadik az erkölcsi következtetések levonásának érzelgősségébe foszlik vissza. Ebben a szerkezetben akadnak új értékek, de a gyengeségek is jobban kitűnnek (a hősnőnek édesanyjával kapcsolatos, féltő félelmei; önmaga munkájának illuzórikus felmérése stb.).
 |
| Molnár Piroska és Szilágyi Csenge |
Eleinte mintha a Nemzeti passzív repertoárján máig jelen levő Úri muri kedélyes, tohonya, ideátlan, kártyázó-kvaterkázó miliőjébe cseppennénk. Ekkor az étek és etetés szemhatáránál tovább nem látó, hergelően jóságos Kató szerepében Mészáros Piroska, a közelgő halállal parolázó papként az almatermésében gyönyörködő Blaskó Péter, a Kántorként és boltosként ideális háttérembert, rutinos, heherésző hajbókolót játszó Szarvas József, a felvilágosult kacér nőt, Hray Idát régi-filmes, tolnaykláris ráutalásokkal formáló Radnay Csilla és más mellékszereplők ágyaznak meg az állóvizet, a legyes-légycsapós mindennapokat kissé felkavaró eseménynek, az új tanítónő jöttének. A rendező és igen aktív dramaturgja, Kárpáti Péter elidegenítő-magyarázó pótlékokat pumpált a szövegbe. Főúr (plébános), háziasszony, pörkölt, légy: száz évvel ezelőtti szövegezésű magyarázatot nyer, amit ma már esetleg kell magyarázni (s amit nem). Egy belógatott, iskolai táblává növekedett palatábla is készségesen tolmácsolja a rávetített definíciókat, amíg el nem tüntetik a zsinórpadláson. A messziről jött, fiatal, szép Tóth Flórára lecsapni próbáló férfiak közül kiválik a semmirekellő, lump, szoknyavadász ifjabb Nagy István, a helybeli kegyúr, parasztmilliomos idősb Nagy fia, hogy bejelentse megfellebbezhetetlen azonnali igényét a lányra. Nagy Zsolt, aki mokány, de nem daliás alkat, a vadság és akarnokság külső jeleinek visszafogásával, inkább csak tekintettel, csapdát állító mozgással, őszintének is tűnő sűrű vággyal keringél a nő körül, nem eredménytelenül, de nem az óhajtott eredménnyel.
 |
| Bodrogi Gyula és Znamenák István |
A második részben az iskolaszék már ítélkezni ül össze a tanítónőt érő ?legöregebb és legsúlyosabb? vádak: az erkölcstelenség, egzaltáltság, mételyező felfogású munkavégzés miatt (a fő mozgató persze a jobb útra tért Pista által titkon, éjente küldött szerenádok sora és Flóra ellenállása összes megkörnyékezőjének). A bírói asztal félemeletnyit magasodik, a székekre három fokos lépcsőn lehet felhágni, az ördögűző főkolompos az asztal alól bújik elő. Znamenák István (a gutaütésesen tűzokádó Káplán), Mátyássy Bence (a nyikhaj, nacionalista Szolgabíró), Makranczi Zalán (az áltudományosságban tetszelgő Járásorvos), Újvári Zoltán (a nejét féltő Patikus), Marton Róbert (a zsidósága miatt semmibe vett, megalázottságát kezelni igyekvő Bérlő) a díszelnöklő, hallgatag öreg Naggyal kiegészülve gogoli revelációval leplezi le a marginális, hitvány kisurakat, ?revizorokat?. A kitartott képhez ? melybe ?az első disznó? frissen feldolgozott húsának animális habzsolása-eszegetése is véres humorral ékelődik ? Hevér Gábor a kicsinyes és beletörődő, de nem karakter és öntudat nélküli, ezerszer pofon vert Tuza tanító, az osztják-magyar szótár megalkotásáról álmodozó bepenészedett ?finnista? precíz, bánatos szekundálását társítja. Lázár Zsigmond zenéje mulatságos kottát ad a kolbászfaláshoz. A felvonás e nagyjelenete (lényegét tekintve) közelről idézi a Nemzetiben műsoron levő Szent Johanna tárgyalási epizódját (annál inkább, mert a Johanna név ? Johanna nőpápa ? Bródynál is említést nyer, s a két előadásban akad átfedő jellegű szerep).
 |
A harmadik felvonás sajnálatosan visszazökken hagyományos középfajú drámázásba, itt-ott a Novák Eszter színreviteléből ki nem gyomlált (sőt beletoldott) viccelődésbe. Hiába Bodrogi Gyula lefojtott játéka, mely a dúsgazdag, becsületes, látástól vakulásig fáradozó öreg Nagyból egyre inkább előhívja a sanda pénzembert, és hiába Molnár Piroska fekete márvány kíméletlensége, kegyetlensége Nagyasszonyként a férje mellett: a kifejlet a melodráma felé tart (melyet a szerző a híres kettős befejezéssel súlyosbított. Igaz, ezúttal csak az egyik, az igazabb tárul fel, de az is túlbeszéltnek, édeskésnek érződik). Mivel az első felvonásban Molnár Piroska volt az, aki ? általában egy régi könyvből ? kuncogó kíváncsisággal be- és felolvasta a ?lexikoncikkeket?, nemigen értjük, miféle ? s oly más ? szellemalak-elődje lehetett a férjét is sakkban tartó, embertelensége mélyén egy magándrámát (Péter fia öngyilkosságának emlékét) hurcoló, s így az egy szem fiáért mindenre kész, a rangon aluli házasságot szétzúzni igyekvő anyának. Amaz első felvonásban Molnár Piroska is a tanítónő belépését övező napfény, a szalmabálák tömkelege által is sugallt sárga, barna, tojáshéj tónusú jelmezek egyikét viselte. Zeke Edit a falusiasságot megemelő koloritú ruhái később sötét színekbe fordulnak, hiszen valóban van mit gyászolni a hősnő és ifjú Nagy őszintévé lett szerelmének vesztén, tervezett házasságának meghiúsulásán.
 |
| Mészáros Piroska, Blaskó Péter és Szilágyi Csenge |
Miért mondhattuk ?szentnek? a tanítónőt? Mert tavasz- és virágistennő-neve ? Flóra ? is erre biztat, s mert Szilágyi Csenge e. h. összefogott alakításának minden ? e szerepben fel-feltörő ? szélsőségtől mentes szelíd bája és komolysága a huszonkét éves kor életkori stációja, az első nagy próbatétel ügyetlenkedései, a külvilágtól elviselt provokációk nem mindig szerencsés megválaszolása ellenére glóriás lényt állít középpontba. Nyilván nem ez volt a szándék, ám a figura túleszményített, nem jut neki a második felvonás üdvös groteszkumából ? hiszen egy-egy tirádánál, jól megírt szópárbajnál többet elárul, amikor például a Káplán az iskolában, a teleírt táblához dőlve tesz szexuális ajánlatot Flórának, majd megszégyenülten elkullogva a krétás hátát kénytelen mutogatni, az osztályba visszatért aprócska lánytanulók nagy nevetésére.
