Az 55. Velencei Képzőművészeti Biennálé (2013) magyar pavilonjában Asztalos Zsolt Kilőtték, de nem robbant fel című installációja volt látható. Ennek a kiállításnak egy mutációja mutatkozott be Budapesten a Capa Központban 2014. február 22 ? március 14. között. ?A bombáknak történetük van. Alapvetően kétféle. Felrobbannak, és mint kifejezetten a pusztításra készített tárgyak, elvégezve dolgukat, bekerülnek a történelemkönyvek lapjaira, és a családok ajkán szövődő személyes történetekbe. Asztalos Zsolt installációja azonban egy másik lehetséges történetet mutat be: amikor a technikai eszköz nem funkcionál, és köztünk, emberek között marad, konfliktusaink generálója, értelmezője és jelképe lesz.? ? áll a kiállítás ismertetőjében.
A november 24-én zárult idei Képzőművészeti Biennále 475.000 látogatót fogadott, 8 százalékkal többet, mint két évvel korábban, Különösen örvendetes, hogy a látogatók 31 százalékát fiatalok, diákok tették ki. Jelentősen, mintegy 56 százalékkal nőtt a sajtó munkatársainak jelenléte is. A Biennálé megnyitóján Uhl Gabriella, a kiállítás kurátora elmondta: a kilőtt bombák tíz százaléka nem robbant fel. A tény tekinthető szerencsének, de félelmet is kelthet azzal, hogy ezek bármikor élessé válhatnak.
A kiállítás középpontjában azonban nem a tűzszerészet áll, sokkal inkább a társadalomban rejlő konfliktusokra koncentrál ? mondta el a Kultúra.hu-nak Asztalos Zsolt. Hangsúlyozta a kegyelet szerepét, ugyanakkor a kiállítás a társadalomban rejlő egyéb konfliktusokat is fel akarja tárni. Erre szolgál az a honlap, mely a tárlat kiegészítéseként megnyílt: ide bárki feljegyezheti saját családi, politikai, szociális konfliktusát. A kiállítók együttműködnek a Heidelbergi Konfliktuskutatóval, nekik juttatják el a tárlat végén az összegyűjtött tapasztalatokat ? válaszolt.
Fotószuprematisták
További két tárlat zárul a Capa Központban: Minyó Szert Károly, Robitz Anikó és Szombathy Bálint Fotószupremisták című kiállításának is búcsút kell inteni. A képzőművészeti szemléletű kortárs magyar fotográfiában kirajzolódik egy különösen érdekes ? mindeddig nem igazán tudatosított ? vonulat, amely egyrészt a festészet (képzőművészet), másrészt a konceptuális fénykép felől értelmezhető. Létük szinte egymás ellenében tételeződött, tekintve, hogy a konceptuális művészet an garde festészetellenes volt egészen a hetvenes évek közepéig, az elsődleges, elementáris piktúra megjelenéséig. A konceptuális fotónak voltak Magyarországon művelői, a nyelvi tájékozódású redukciós festészetnek azonban nem (kivéve talán néhány radikálisabb, de megkésett enformel teljesítményt). A Fotószuprematisták kiállítás koncepcióját a művészettörténet jeles eseménye: a szuprematizmus születésének száz esztendős évfordulója ihlette.
Molnár Ágnes Éva: Kötésben
Molnár Ágnes Éva két új munkájával mutatkozott: a TRIBUTE (tisztelet, tiszteletadás) sorozat a női aktivista művész szándékairól és korlátairól szól. A nemek közötti egyenlőség változatlanul kínos deficitjével és a sajátosan női politikai tett hiányával az érintett művész az azonosulásban gondolja végig cselekvési lehetőségeit. A művész által kiválasztott három aktivista csoport (Pussy Riot, Guerilla Girls és Gulabi Gang) mindegyike társadalmi célokért küzd főként a nemek közötti egyenlőség területén. Összetartozásuk egyértelművé tételére erős, visszatérő vizuális jegyeket használnak. Ezek a képek és attribútumok köszönnek vissza Molnár Ágnes Éva fotóin ? álarcaik mögé rejtőzik, az azonosulni vágyás gesztusával tiszteleg munkásságuk előtt. A beállított fotókon az újrajátszásokkal és utalásokkal a különbözés és azonosulás lehetőségeit gondolja végig.
