? A Duna Művészegyüttes repertoárjában léteznek a néptáncot autentikusabb módon alkalmazó és inkább a kortárs felé hajló darabok egyaránt, ezúttal mire számíthat a közönség?
Juhász Zsolt (J. Zs.): ? A korábbi művészeti vezető, Mucsi János a kortárs előadások felé nyitott, én inkább a néptáncra helyezem a hangsúlyt. Ebben a szellemben, a társulat régi igényének eleget téve ismét vendégkoreográfusokat kértem fel. Mégpedig három női alkotót. A Gyöngyszólam tőlük lesz különleges: bár semmilyen elvárást, instrukciót nem fogalmaztam meg feléjük, Furik Rita, Horváth Zsófia és Kocsis Enikő is azonnal a nőiségről kezdett el gondolkodni. A három húszperces alkotás három különböző gyöngyszem, három különböző szólam ebben a gyöngyfüzérben, ugyanakkor mindhárom alkotó az autentikusságot szem előtt tartva a színpadi, a színházi feldolgozások híve, alkotótevékenységüket néptáncszínháznak lehet nevezni.
? Valóban szabad kezet kaptak?
Kocsis Enikő (K. E.): ? Annyira, hogy még egymással sem egyeztettünk. Mivel mindhárman életünk más-más szakaszában tartunk, és így különböző világban élünk, három különböző koreográfia született. Ez azért is lehetséges, mert a népművészetünk hihetetlenül gazdag, és át- meg átszövik a női sorsok, ott van benne az egész nőiség. Az én előadásomban az anya-lánya kapcsolatot dolgozom fel a születéstől addig, amikor a lány életében megjelenik a férfi, és otthagyja érte az édesanyját. A két nő közötti kapcsolat hihetetlenül szoros, hiszen az énekektől, az imádságoktól kezdve az öltözködésen át a főzési stílusig számtalan módon ad át az anya a lányának egy darabot magából, amelyet az anyjától tanult, aki pedig az ő anyjától és így tovább?
? Korábban is foglalkoztatta már ez a téma, vagy most kimondottan erre az alkalomra dolgozta fel?
K. E.: ? A táncos lét nem napi nyolcórás elfoglaltság, én még az utcán egy kirakatot nézegetve is arra gondolok, de jó lenne ez díszletnek? Mindenből, minden tevékenységből, találkozásból, élményből, beszélgetésből tanulok, elraktározok valamit, aztán ha szerencsém van, egyszer csak ez a sok minden szépen összeáll, mint egy szőlőfürt vagy mint egy gyöngysor. Ez az első felkérésem koreográfusként, leültem, és átgondoltam, mit szeretnék színpadra vinni.
? A zenei anyagra is vonatkozott a szabad kéz?
J. Zs.: ? Természetesen. Enikő a Göncöl zenekar előadásában hallható izgalmas, szerkesztett világzenei stúdiófelvételt használ, amelyen vendégművészként hallható többek között Szalóki Ági, Róka Szabolcs, Tintér Gabriella, Makó Péter. Zsófi inkább kortárs szemléletű, nála felvételről például az Erkel Ferenc Zeneiskola kórusa szólal meg. Rita koreográfiája alatt a Göncöl zenekar élőben játszik, és fontos szerep jut az éneknek, amelyet Enyedi Ágnes előadásában hallhat a közönség. Az egyes koreográfiák közötti átvezető dallamokat is a Göncöl zenekar játssza.
? Vannak, akik azt mondják, a színházi produkciók esetében is folyamatosan fokozni kell a látványt, a külsőségeket, mert egyre nehezebb lekötni a nézőket, különösen a fiatalokat. Önök érzékelnek ilyen elvárást? Milyen lesz a Gyöngyszólam látványvilága?
J. Zs.: ? Egyrészt itt három egyéni látásmód, három különböző formai szerkesztés jelenik meg egy előadásban, vagyis nem volt arra mód, hogy három színpadképben gondolkodjunk, helyette tiszta színpadképünk lesz, amelyet Lendvai Károly fénytechnikusunk fog egységbe. Másrészt a felfokozott látvány néha egyszerűen adja magát, hiszen mi is ebben a világban élünk, az utca életéből merítünk, az emberek gondolkodásmódját, aktualitásokat viszünk színpadra.
K. E.: ? Persze, a közönségnek készítjük az előadásokat, de nem elsősorban az ő elvárásaiknak megfelelően. Számomra például fontos, hogy színházszerű előadásokat hozzak létre, hogy nyissak a társművészetek felé. Ugyanakkor ránk, alkotókra is hat a nyüzsgő világ, és jó esetben belső kényszer is számunkra, hogy mindig valami újdonságra törekedjünk, hogy megújulva mutassuk meg magunkat, már csak azért is, mert a Kárpát-medence anyaga hihetetlenül sokszínű. És talán a felfokozott látványra, a gyorsan változó jelenetekre való igény a dolgok természetéből is fakad, hiszen például az én koreográfiám a női élet olyan szakaszáról szól, amikor hihetetlen energiák mozognak: a felnőtté válással kinyílik a világ, hatalmas intenzitással éljük meg az érzelmeket.
? A társulat jó ideje minden évben készít legalább egy új műsort. Ez belső igény vagy a közönség elvárása?
J. Zs.: ? Egyrészt a közönség igényli az újdonságokat ? amellett, hogy egyszerre 7-8 műsorunk van repertoáron ?, másrészt a finanszírozási rendszer is erre kényszerít minket, hiszen támogatásokat, pályázati pénzeket elsősorban premierre, új produkciók létrehozására lehet kapni.
? Számos nehéz anyagi helyzetbe került, a megszűnés szélén álló társulatról, kulturális intézményről hallani mostanában. Mi a helyzet a Duna Művészegyüttessel?
J. Zs.: ? Sajnos a fenntartónk, a Duna Palota jelenleg nem tudja kigazdálkodni az adózási változások miatti bércsökkenés kompenzációját, így a táncosaink fizetése jelentősen csökken idén, de a létünk, a működésünk nincs veszélyben. Ugyanakkor persze mindenkit kellemetlenül érint ez a helyzet, és remélem, sértetlenül fogjuk túlélni. Hiszen mostanra kezd beérni az elmúlt évek munkája, a legfiatalabb táncosok is beilleszkedtek a csapatba, kezdenek sikereket elérni, ezt a lendületet kellene továbbvinnünk. Akkor is, ha például vidékre vagy külföldre sokkal ritkábban jutunk el, mint szeretnénk.
