El akartam engedni azt a retrózós vonalat, ami átszövi a magyar alter zenét

Popkult

Premier! Ma, pontosan egy évvel a Meg Egy Cukorka feloszlása után jelenik meg a zenekar egykori frontembere, a szólókarrierbe kezdett Hárs Barna első dala. A Lángoló Pillanatért című, videóklippel debütáló szerzemény részben még érinti a Meg Egy Cukorka által képviselt alter vonalat, de új zenei irányba nyitva szélesebb hallgatósági kört céloz meg. A dal témája a ghosting jelenség, valamint a feltétel nélküli szeretet fontossága.

Miért épp a ghostingolás, a feltétel nélküli szeretet témáit foglaltad dalszövegbe?

Őszintén szólva sosem előre eltervezett módon írom a dalaimat. Általában spontán módon, gitározgatás, zongorázás közben születnek – így történt a Lángoló Pillanatért esetében is.

Ihletett állapotban elkezdtem pengetni a gitáron, és szinte magától jött a dallamra a szöveg. Kinyitottam a tudatalattim ajtaját, és keresztülfolytak rajta a sorok.

Olyasmi ez, mint a naplóírás, aminek során megnyílik az ember önmaga előtt. Ez az oka annak, hogy dalszövegírás során teljesen ki tudom ereszteni a gőzt és képes vagyok elsírni magam – ami nagy szó, mert nagyon ritkán tudok csak sírni, sajnos megtanultam elfojtani magamban azt, ami fáj. Ahogy más számaim esetében, úgy most is utólag, egy kissé távolabbi nézőpontból fejtettem meg, hogy miről szól számomra ez a dal, mely élményeim, életeseményeim inspirálták a létrejöttét.

 

 

Miként találtad ki és valósítottad meg a hozzá készült klipet?

Az a szürkés-kékes hangulat ugrott be először a dalról, ami a téli nappali égboltra való tekintés közben szokott átjárni. Úgy éreztem, hogy ez nem kifejezetten depressziós hangvételű dal, hanem inkább melankolikus. Ezt a kulcsgondolatot dolgoztuk tovább Marton Levivel (rendező), Marton Zsomival (operatőr) és Sipos Bercellel (fotó, gaffer), akikkel készítettük a klipet. Az volt a koncepció, hogy vizuálisan is megmutassuk, hogy a jelen néha kevésbé valóságos, mint az emlékek, amik mára kezdenek kifakulttá válni, mégis meghatározzák számunkra a „most”-ot. Az élénk színű sétálós rész jelen időben történik, a 3:4-es képkivágású jelenetek pedig a múltat mutatják be, ami bár már fakul, mégis tartalmasabb, életigenlőbb a jelennél.

Milyen érzéseket kelt benned a klip látványa?

Elégedett és büszke vagyok. Mindig jó olyanokkal dolgozni, akikkel gyors a munka és mindannyian élvezzük. Volt pár rossz élményem ezzel kapcsolatban, és ilyenkor nagyon örülök, ha olyanokkal dolgozhatok, akikkel szinte maguktól történnek a dolgok és nincs stressz meg felesleges feszkó. Szerintem nagyon jó lett az általuk készített klip, ami a srácok tehetsége mellett talán annak is köszönhető, hogy könnyen kapcsolódtunk azáltal, hogy ismerik és szeretik a munkásságomat, zenei világomat. Büszke egyébként nemcsak azért vagyok, mert szerintem jól sikerült a klip, hanem mert eléggé az utolsó pillanatban kezdtünk bele, és nem ismertem a srácokat, és az ilyesmi mindig kockázatos. De örülök, hogy mertem bízni bennük, és ezért magamra is büszke vagyok, hiszen nekem korábban sokszor nehézséget okozott bízni másokban.

Milyen élmény volt belevágni ebbe a hirtelen jött, utolsó pillanatos forgatásba?

Régebben nagyon szorongtam az ilyen helyzetektől, mindig mindent meg akartam tervezni, most azonban egyfajta pozitív kihívásnak éltem meg a spontaneitást. Fejlődési szándékból fakadóan azt tűztem ki célul, hogy minél több ehhez hasonló helyzetbe engedjem bele magam. Olyan szituációkba, amikben kissé hátrébb lépek, elengedem a dolgokat, az eddigieknél jobban bízom az emberekben, kíváncsisággal tekintek a világra és nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindent én találjak ki, én határozzak meg és én kontrolláljak.

A forgatás élményén túl mi vezetett ahhoz, hogy ezzel a célkitűzéssel indítsd a szólókarriered?

Egy hosszú, többéves időszak, aminek során változáson mentem keresztül. Tulajdonképpen a Meg Egy Cukorka feloszlásához is az vezetett, hogy emberileg megváltoztam, eltávolodtunk egymástól a srácokkal. Az elmúlt két év egyfajta új felnőtté válási időszak számomra. Másfél éve terápiára is járok, aminek nagy szerepe van a változásomban.

Jóval a zenekar feloszlása előtt megfogalmazódott bennem, hogy szeretném elindítani a szólókarrierem, és talán a sors keze alakította úgy, hogy nem a zenekar mellett kezdtem el ezzel foglalkozni, hanem egy éles váltást követően a teljes figyelmem ennek szentelhetem.

Az elmúlt egy évben kitisztíthattam a fejem, és fel tudtam szívni magam energiával és inspirációval ahhoz, hogy a korábbitól eltérő módon folytassam a zenei karrierem.

A szólókarrieredet illetően milyen motivációk hajtanak, és milyen utat látsz magad előtt?

Amit biztosan látok, az a következő egy év, aminek során minden hónapban ki fogok hozni egy dalt. A koncertezés egyelőre nem prioritás, de előbb vagy utóbb zenekart is fogok szervezni a produkció köré.

Miként tervezel az eddiginél tágabb célközönséget megszólítani?

Úgy, hogy valami olyasmi létrehozására törekszem, ami még nem igazán van Magyarországon.

Olyan popzenét akarok csinálni, ami a szöveg és a hangzás igényességét tekintve hasonlít az alter műfajra, a megszólalás terén azonban elengedi azt a retrózós vonalat, ami véleményem szerint átszövi a magyar alter zenét.

Modern és hangszeres dalok létrehozása a célom. A Lángoló Pillanatért esetében is ez volt az irány, és úgy érzem, jól sikerült a kivitelezés. Ez nem egy alter dal, mégis közel állhat az alter zenét hallgató emberek ízléséhez.

Hogyan tudod megőrizni az önazonosságod a változás folyamata közben?

Úgy, hogy bátran felvállalom azt a zenei vonalat, amit aktuálisan közel érzek magamhoz. Két évvel ezelőtt még főként John Lennon dalait hallgattam, most pedig Miley Cyrus Endless Summer Vacation albumának számait. Pont az tetszik a zenéjében, hogy nagyon modern hangzású, mégis hangszeres, és a szövegei is tartalmasak.

Mit szeretnél adni a hallgatóidnak a zenéddel?

Olyan pillanatokat szeretnék adni az embereknek a zeném által, amikben azt érzik, hogy élnek – még akkor is, ha ez fájdalmas. Én is az ilyen pillanatokból merítek erőt, és ezeknek köszönhetően érzem, hogy jelen vagyok a világban. Szerintem az ilyen hatás kiváltásának a célja az, amiért érdemes művészetet csinálni.

Milyen koncepció mentén fog kibontakozni a lemezed a hónapról hónapra történő dalmegjelenések során?

Végiggondoltam, hogyan szoktam érezni magam a különböző hónapokban, és ez alapján állítottam össze tizenkét dalt. Én általában februárban szoktam a legrosszabbul érezni magam az év folyamán, mert akkor van a leghidegebb és akkor megáll egy kissé az élet, így a februárban megjelenő szám egy kifejezetten depressziós hangulatú, zongorás szerzemény. A márciusban premierező dal már jóval vidámabb hangvételű lesz, és így haladunk majd tovább hónapról hónapra, az említett gondolatiság mentén. Idén beleadok mindent, ami a csövön kifér, de nincsenek nagy elvárásaim a számok fogadtatásával kapcsolatban, nem stresszelek ezen. Teszem a dolgom, és igyekszem élvezni a folyamatot. Egy év múlva megvizsgálom majd, hogy mit csináltam jól és mit csináltam rosszul, és levonom a tanulságokat.

Mi segít, hogy flow-ba kerülj és felszabadult örömmel alkoss?

Nemrég olvastam el Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletről szóló könyvét, úgyhogy nagyjából képben vagyok a flow tudományos megközelítésével. A stressz és a szorongás az, ami nagyon gátolja az embereket abban, hogy átadják magukat a felszabadult alkotás folyamatának. Számomra nagy kihívás, hogy tudatosan leépítsem a bennem lévő stresszt, vagy legalább megtanuljak élni vele, de épp a zene az, ami segíteni tud az állandó agyalástól való megszabadulásban, a jelenlét megélésében.