Sokan úgy tartják, hogy közel áll egymáshoz a magyar és a kínai gondolkodás. Van ilyen tapasztalata?
Az biztosan állítható, hogy számos közös vonás sorolható fel: például a vezeték- és a keresztnév sorrendje, a pentaton dallamok és számos étel, mint a lángos vagy a savanyú káposzta. A kulturális közeledést igen nagyban segíti, ha megpróbáljuk a közös nevezőt megtalálni az egyes programelemek kapcsán.
Korábban mit tudtak a kínaiak Magyarországról, és mennyire sikerült bővíteni ezeket az ismereteket? Mennyire sikerült felépíteni a Magyarország-brandet Kínában?
A Pekingi Magyar Kulturális Intézet a megnyitása óta, azaz 2013. november 13-ától igen változatos programokkal igyekszik bemutatni hazánkat. A nagy kiállítások a magyar művészet remekeit vonultatják fel, így Vasarely, Munkácsy, Domján, Botos, efZámbó, FeLugossy és számos más magyar művész alkotása már ismerős a kínai közönség számára. Egy ilyen kiállítás alkalmával olyan fényképek kerültek elő, amelyeken az egykor Kínában járt Domján a neves kínai festővel, Qi Baishival találkozik, és együtt alkotnak. Ez a kiállítás bemutatásáig a kínai művészettörténészek számára sem volt ismert tény.
A művészeti expókon a magyar stand mindig kiemelkedő látogatottságú, mint például a 2019. évi Art Beijing, amiről szinte az összes kínai médium tudósított. A különböző országpromóciós eseményeken a közönség találkozik a magyar találmányokkal, mint a Rubik-kocka, a C-vitamin, a színes tévé, az üvegbeton vagy a helikopter, és megismerkedhet az ősi magyar kutyafajtával, a pulival is. Ehhez különleges kiadvány is készült, amely telefon segítségével életre kelti a lapokat.
Az imént szóba kerültek a hasonló gasztronómiai hagyományaink. Ezekre is lehet építeni?
Feltétlenül, sőt a gasztrokulturális fesztiválok nem csupán a közönség számára vonultatják fel a magyar konyha remekeit, mint a gulyásleves, a halászlé, a harcsapaprikás vagy a dobostorta, hanem a szakmai résztvevők, azaz a szakácsok is elsajátíthatják a magyar ételek készítését. Legutolsó offline gasztrokulturális eseményünk a 2019-ben megvalósult Karácsonyi Kultúrbazár volt, ahol reggeli, ebéd-, uzsonna- és vacsoraprogramokat kínált a magyar szakácscsapat. Pekingi szállodákból érkező séfek sajátították el a magyar konyha fortélyait, tanultak meg kenyeret sütni vagy Eszterházy-tortát készíteni. A kínai pincéreket magyar szakoktatók vezették be a professzionális felszolgálás rejtelmeibe. Ekkor írták alá a magyar és a kínai szakképző intézmények között hosszú távú együttműködési megállapodást is. A magyar irodalmi művek fordításai is sorra jelennek meg. Az Esti Kornél és az Utas és holdvilág a megjelenésükkor a sikerlisták élére kerültek Kínában. Telefonra készült applikációnk interaktív módon kalauzolja hazánkban a használóit.
Úgy tudom, kimondottan fontosnak tartja a Kodály-módszer terjesztését, bemutatását.
Igen, ez szívügyem. Hálás programok a zenei rendezvényeink, amelyek a magyar klasszikusoktól a könnyűzenéig változatos programokat kínálnak. Az olyan zenei csemegék, mint például egy cimbalomkoncert és -bemutató, a szakmai közönséget is megmozgatják. Óriási sikerrel játszott Pekingben, Sanghajban és Xi’anban a Balkán Fanatik, de Gerendás Pétertől is megjelent itt egy kínai–magyar zenés versalbum. A Kodály zenei verseny százezernyi gyermeket mozgatott meg Liaoning tartományban. Minden kínai kisgyermek elénekelt egy-egy magyar népdalt. Hasonlóan sikeres volt a Kína–Közép-kelet-európai Országok Közötti Humán Kapcsolatok és Együttműködések Központ szervezésében, a kínai külügyminisztérium támogatásával megrendezett Első Kína–KKE újévi gála, amelynek aktív közreműködője volt a Pekingi Magyar Kulturális Intézet. A magyar vonatkozású műsorszám az intézet Kodály-pontjának produkciója volt: Lánczky Edit és Guncz Nóra, az intézet Kodály-módszeres oktatói léptek fel egy magyar népdal saját, looperes feldolgozásával. A műsort a CTGN, a Kínában és a világon mindenhol sugárzó televízió vetítette főműsoridőben.
A világjárvány idején fokozottan nagy figyelmet fordítottunk jótékonysági együttműködéseinkre. Már évek óta dolgozunk a Deqing Alapítvánnyal a Hunan tartománybeli szegény körzetek zenei oktatásának fejlesztésén. Az alapítvány a segítségünkkel több száz zenetanárt és számos kórust képzett Kodály-módszeres oktatással. A hunani kórushálózatnak, amely szegény vidékeken alakult, igen fontos társadalomformáló szerepe van, bekapcsolódik a falusi közösségek mindennapjaiba, szerepet vállal az idősgondozásban, a szelektív szemétgyűjtés kultúrájának terjesztésében.
Eszerint a hunani kórusok nemcsak énekkarok, de jól működő közösségek is.
Igen. Segítik például a városokban munkát vállaló szülők hátrahagyott gyermekeinek beilleszkedését, szociális fejlődését. Máskor pedig a városi beilleszkedést. A Pitypang Iskolával tavaly kezdődött kapcsolatunk igen gyümölcsöző. A Pekingbe érkezett vidéki munkáscsaládok gyermekeit befogadó intézmény kórusa számos fellépésen szerepelt sikeresen. A kórus képzését a PMKI Kodály-pontja látja el. A neves kínai Sunshine Alapítvánnyal szintén hátrányos helyzetben levő gyermekekhez juttatjuk el a zene szeretetét. A Szecsuánból érkezett nehéz sorsú gyermekek oktatását vállaló Baishu szakiskola diákjaival és neves kínai művészekkel rendezett művészeti kiállításunk a vírusjárvány miatti elmagányosodás kérdéseit feszegette. A művek elárverezéséből befolyt összeget az iskolának ajánlottuk fel.
Az intézet oktatási területen is igen tevékeny. Hogyan jutnak el az érdeklődőkhöz?
Oktatástámogató és -szervező munkánk amolyan roadshow-k formájában kezdődött. Elmentünk iskolákra, egyetemekre, minden olyan rendezvényre, ahol ismertethettük a magyar oktatási lehetőségeket. Sokszor óriási érdeklődés mellett zajlott a bemutatkozásunk, magunk is megdöbbentünk egy-egy esemény erején. Egy vidéki rendezvényen több mint 2500 diák próbált a standunk közelébe jutni, hogy megtudja, milyen lehetőségeket kínál a magyar felsőoktatás. Rendfenntartóknak kellett kontrollálniuk az eseményt a nagy érdeklődés miatt.
A Pekingi Magyar Kulturális Intézet megnyitásának napjaiban a hivatalos közlemény így fogalmazott: az intézet „közvetítő irodaként kíván szerepelni, ahol az érdeklődők segítséget kaphatnak a potenciális partner felkutatásához”. Milyen kapcsolatokat sikerült eddig létrehozni? Mit tart a kapcsolatépítés legfontosabb eredményének?
Ha már az oktatás területét említettük az előbb, akkor elsőként a Pop Up Hungary programot említeném, amely a megnyitást követő nyolc évben számos felsőoktatási kapcsolatot boronált össze. A több részből álló, egész éven át tartó programsorozat a különböző közösségimédia-felületeken bemutatott kisfilmekkel, az intézet kirakatában elhelyezett digitális képregényekkel, ismertető anyagokkal népszerűsíti hazánk színes irodalmát.
A kiérkezésemkor működő két magyar tanszék számát 13-ra növeltük, köztük egy speciális hétéves magyar nyelvi programmal, amelynek keretében középiskolai szinten kezdik meg a diákok a magyar tanulmányaikat. Nemsokára talán magyar–kínai iskola is megnyitja kapuit Pekingben.
Számos művészünk talált kínai galériásra, zenekarunk kínai menedzserre. Számos magyar könyv kínai megjelenését egyengette az intézetünk, de említhető a Kínai kultúrtörténet magyar nyelven történt megjelenése is, mely szintén általunk inkubált projekt volt.
A kelet-közép-európai országok közül elsőként Magyarország rendelkezik saját kulturális intézettel a kínai fővárosban, így feladatának nem csupán a kínai és a magyar szereplők összekapcsolását, a magyar nyelv és kultúra terjesztését tekinti, hanem a kelet-közép-európaiság fogalmának megismertetését is; programjaival része kíván lenni az európai–kínai kulturális dialógusnak. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan tudják képviselni a szlovák, a lengyel, a horvát kultúrát?
A EUNIC keretein belül rengeteg közös programunk van régiós barátainkkal, illetve a V4-országokkal. De természetesen nem mi képviseljük más nemzetek kultúráját, hanem közös szokások, hagyományok megismertetése révén mutatjuk be, milyen ez a régió. Erre igen jó példa volt a EUnic EuROPE. A közelmúltban rendeztük meg az Üres városok V4-kiállítást vagy az Európai kulturális utak – V4 Zsidó örökség című tárlatot, de ide sorolható a Cseh kristály – magyar porcelán című kiállítás is, amely a múlt héten zárt be. V4-es fordítói programjaink is igazi különlegességet kínálnak, hiszen a kínai közönség A Pál utcai fiúk különböző nyelvű fordításai révén bepillantást nyerhet számára első látásra azonos kultúráink különbségeibe.
Meghatározható az intézet célközönsége? Van valamilyen állandó kör, amelyre számítanak, amelynek programokat szerveznek?
Fő célközönségünk a kínai nép, amelynek különböző rétegeit a változatos programok, eltérő nézőpontok megmutatásával kívánjuk elérni. Földrésznyi országról beszélünk, így a feladat nem kicsi. Apró sikereink folyamatosan növelik a kíváncsiságot irántunk. A visszatérő közönség részére az intézet falain belül kínálunk programokat, de több ezer kilométerre is elvisszük a magyar kultúrát. Az igen csekély létszámú magyar közösség igényeit is igyekszünk kielégíteni különleges, számukra készült programjainkkal. Kiemelt csoportunk a magyarul tanulók egyre bővülő közössége, amelynek mind offline, mind online programokat szervezünk.
Gondolom, a világjárvány új helyzet elé állította az intézetet a programszervezés terén is. Milyen programokat indítottak, és hogyan fogadta őket a kínai közönség?
Kodály-pontunk a járvány kitörését követően azonnal átállt virtuális üzemmódra. Sikerült igen jól kidolgozni a gyakorlati foglalkozások menetét, amit a kínai szervezet is átvett. Ezáltal megnövekedett az elérhető tanulók száma. Olyan helyekre is eljutottunk, ahova eddig nem. Az online művészeti versenyen részt vevők és az azt követők száma szintén igen magasra ugrott. Online közvetítéseink már a járvány előtt is nagy népszerűségnek örvendtek, ám kiutazó művészek hiányában nem tudtak folytatódni. Igyekszünk minél változatosabb és izgalmasabb médiatartalmakat generálni, ebben belföldi és kínai partnereink egyaránt igen nagy segítséget nyújtanak. Tervben van a szakkör kínai változatának beindítása, amely a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen valósul majd meg, és elsőként a gasztrokultúrára fog fókuszálni. Nemrég került az éterbe az a locsolkodást bemutató kisfilm, mely a China Global Television Network és a Kína–Közép-kelet-európai Országok Közötti Humán Kapcsolatok és Együttműködések Központjának, valamint a Néprajzi Múzeum és Népművészeti Egyesületek Szövetségének közreműködésével, magyar és kínai gyerekek közreműködésével készült. Éppen most folyik a kínai nyelvű Pop Up Magyar Irodalom program, amely regényeken, verseken és meséken keresztül, magyar és kínai alkotók bevonásával kívánja terjeszteni hazánk írott kultúráját. Online koncertjeink és mesterkurzusaink vonzzák a szakmai közönséget. Tavaly év végén komoly, kétrészes programot közvetítettünk Balázs János közreműködésével.
Milyen tervekkel készülnek az egyre inkább szélesedő magyar–kínai kapcsolatrendszer támogatására?
Jelenleg az átalakulás és a változás szakaszában járunk. Tekintettel a járványra, már több mint egy éve nem tudunk magyar produkciókat Kínába behozni, ezért folyamatosan újabb és újabb ötleteken dolgozunk. Jelen helyzetben az oktatási együttműködések fejlesztése, különböző kulturális anyagok Kínára szabott, új típusú audiovizuális megjelentetésén dolgozunk. Igen hasznos segédeszköz a kapcsolatok előmozdítására az Intézet WeChat weblapjáról elérhető magyar–kínai szótár, amely saját fejlesztés. Terveink között adatbázis létrehozása is szerepel, amely a szakmai partnerkeresésben nyújthat segítséget, de ennek megvalósulása még csak távolabbi terv. A különböző szakmai fórumokon előadásokkal, programcsomagok kiajánlásával segítjük elő a magyar kultúra és oktatás további terjedését, és szervezzük a különböző eseményekre a magyar érdeklődőket. Négyalkalmas magyar jazzestsorozatokat is szervezünk, amelyek célja a magyar jazz megismertetése és megszerettetése a kínai közönséggel. Az egyes alkalmakkor többféle szempontokból közelítünk a jazzhez, de minden esetben kitérünk a tematika magyar vonatkozásaira. Esetenként a meghívott kínai muzsikusok bekapcsolódnak az elemzésbe, a pódiumbeszélgetésbe, a példarészletek bemutatásába és a közös zenélésbe. A programot a Vendégoktatók a magyar kultúráért projekttel közösen szervezzük. StreetArt címmel szabadtéri utcai művészeti kiállítást is terveztünk a Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft. és Erdész László közreműködésével, amelyre, amint erre a neve is utal, Peking egyik utcáján kerül sor. Pontosabban a pekingi magyar nagykövetség és az intézetünk kiterjeszti kulturális lábnyomát a nagykövetség környékére: óriási plakátokat állítunk ki, amelyeket a magyar művészek legújabb nemzedéke készített. Az eredetileg 2020-ban Szentendrén, a Duna-korzón bemutatott tárlat tavaly november óta Pekingben is látható. Minden hónapban más plakátot teszünk ki több mint egy éven át, amelyeket különböző háttérrel rendelkező és különböző stílusú művészek készítenek, bepillantást engedve a modern magyar művészetbe. A nézők a művekbe ágyazott QR-kódokon keresztül belemerülhetnek a művészekről és műveikről szóló virtuális információk világába.
Úgy tűnik, sikeres a Pekingi Magyar Kulturális Intézet. Ön is elégedett?
Nagyon szeretem a munkámat. Azt hiszem, csak akkor lehet eredményt elérni, ha szívvel-lélekkel beleveti magát az ember abba, amit csinál. Hogy mennyire vagyunk eredményesek, azzal kapcsolatban elmondok egy aktuális adatot: a Kína–Közép-kelet-európai országok Közötti Humán Kapcsolatok és Együttműködések Központtal 2020-ban a gyereknap alkalmából rajzversenyt hirdettünk magyar és kínai gyerekek számára, Küzdelem a járvány ellen címmel. A pályázat fókuszában a Jangce folyó deltája és a Duna állt. Kínából és Magyarországról kétszázezer pályamunka érkezett. A belőlük rendezett online kiállítást több mint egymillióan tekintették meg. Az online szavazásra több mint tízmillió érvényes voks érkezett be. Ha ennyien megismerték e program kapcsán Kínában Magyarország és a Duna nevét, akkor azt a magyar kulturális diplomácia egyik kínai sikereként könyvelhetjük el.
Nyitókép: Buslig Szonja a Landmark Hotel igazgatónőjével, Zhai Lijun asszonnyal és Prohászka Bélával a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnökével, Venesz-díjas szakáccsal.
