Az 1959. december 1-jén Washingtonban aláírt Antarktisz-szerződés volt az első többoldalú nemzetközi szerződés, amelyet az atomenergia romboló hatásának kiküszöbölésére kötöttek. A 12 ország - többek között a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország által aláírt, a kontinens semlegesítéséről szóló szerződés kimondta: a Déli-sarkvidék legyen és maradjon atomfegyvermentes, demilitarizált, semleges és környezetszennyezéstől mentes térség, békeövezet, amelytől távoltartják a területi vitákat és a politikai rivalizálást. A szerződés a 14 millió négyzetkilométernyi, tehát Európánál majdnem másfélszer nagyobb területen megtiltotta katonai támaszpontok létesítését, hadgyakorlatok tartását, atomhulladék lerakását, mindenféle fegyverkísérletet, különös tekintettel az atomrobbantásokra. Nem akadályozta azonban katonai személyzet alkalmazását vagy katonai felszerelési tárgyak felhasználását tudományos kutatásokhoz vagy bármely más békés célra. A tudományos kutatás szabadságának rögzítése mellett a szerződés szorgalmazta a nemzetközi tudományos együttműködést, egyebek között az Antarktiszra vonatkozó kutatási információk cseréjét, az expedíciók és kutatóállomások tudományos személyzetének, a tudományos megfigyelések adatainak és eredményeinek cseréjét. A szerződést az évek során több ország képviselője aláírta. Az egyezmény keretei között 2011-ben 26 teljes jogú, úgynevezett konzultatív és 13 nem konzultatív tagország tevékenykedik. Magyarország 1984-ben nem konzultatív tagként csatlakozott (megfigyelői státusú, társult államként.) 1991. október 4-én Madridban a tagállamok aláírták a szerződés környezetvédelmi jegyzőkönyvét, amely 50 évre megtiltja az ásványkincsek és az élővilág gazdasági célú hasznosítását.
