A Lima külvárosában lévő Puruchuco inka temetőjének feltárása közben a régészek egy olyan csontvázat ástak ki, amelynek koponyáján két, golyó ütötte lyukat találtak. Guillermo Cock és Elena Goycochea régészek szerint az előkerült csontvázak közül 35 esetben találták meg erőszakos halál nyomait: erős ütésre összetört csontokat, törött kezeket és lábakat, több bezúzott mellkast sikerült azonosítani.
A szakértők szerint egyesek kézitusában eshettek el, míg másokat a spanyol lovak taposhattak el. A hadtörténészek, és a Múlt-kornak nyilatkozó Gyarmati János szerint ez is azt bizonyítja, hogy a helyiek bronz- és kőfegyverei nem vetélkedhettek a hódítók tűzfegyvereivel és lovaival.
A sírok azért keltették fel a szakemberek figyelmét, mert a körülmények egy igen gyors elhantolásra utaltak. A testeket nem tekerték gyolcsokba, és nem helyezték északkelet felé guggoló pozícióba, ahogy az az inka temetések esetében szokásos volt.
Dr. Cock szerint a lövésbe belehalt harcos maradványai egyedülállóak Amerikában. Szerinte a koponyát hátulról érte a lövés, és a golyó az arcon át távozott, miközben az inka az európaiak elől menekülhetett. A lőfegyvert a New Haven Egyetem szakértői azonosították, akik a koponyán végzett elektronmikroszkópos vizsgálattal találták meg a lőpor nyomait. Ennek alapján azt is sikerült kideríteni, hogy a lövésre nagyjából 30 méterről, egy spanyol muskétával került sor.
A 72 másik feltárt sírban talált leletek és kerámiák alapján sikerült meghatározni a temetés lehetséges időpontját is - állítják a régészek, és eszerint arra az inka harcosok és spanyol hódítók között vívott harc során, 1532 után kerülhetett sor. A legvalószínűbbnek az a spanyol krónikákban megörökített ütközet tűnik, amikor az utolsó inka seregek 1536-ban összecsaptak Pizarro embereivel.
