A könnyűzene nem is olyan könnyű, de szépen megsül rá a rántott hús
Ma hatvan éve, hogy a Magyar Rádióban először felhangzott a Vasárnapi koktél című műsor szignálja. Bár a harmincnégy éven át futó, a kurrens popslágereket bemutató rádióadást Tardos Péter (1924–1984) szerkesztette és az összekötő szövegeket is ő írta, az a tavaly decemberben a 90. születésnapját ünneplő műsorvezető, Komjáthy György nevével forrt össze, aki kifejezetten pártfeladatot teljesített: a müncheni székhelyű Szabad Európa Rádiónak a magyar fiatalok körében oly népszerű Teenager Party és Délutáni randevú műsorai mintájára kellett hazai gyártású popzenei rádióműsort készítenie.
Az akkor állami monopóliumot élvező Magyar Rádióban a Vasárnapi koktél mellett 1965 áprilisában újabb rendszeres popzenei műsort indított – ugyancsak Komjáthy vezetésével –, ez volt az egészen 1993-ig futó Csak fiataloknak!. Rövid időn belül saját szignált is kapott: a korszak egyik népszerű, de hamar elfelejtett táncdalénekese, Bencze Márta – az Atlantis kíséretével – 1965 szilveszterén elénekelte a Csak fiataloknak! című számot, és annak átütő sikereként a dal az azonos című rádióműsor bevezetője lett. (Aztán Bencze az 1966-os Táncdalfesztiválon már nem tudta ezt a hirtelen jött népszerűséget eredményekre váltani, és hamar eltűnt a műfaj süllyesztőjében. Mintegy tíz kislemez és hatvan rádiófelvétel maradt utána.)
Bencze Márta – Csak fiataloknak (1966)
Az első években Komjáthy Györgynek magával a műfajjal is meg kellett küzdenie, hisz miután elvégezte a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolát (ahol Nagy Béla és Hajdu Mihály zeneszerzők tanítványa volt), egy VIII. kerületi lelkészségen orgonistaként dolgozott. Aztán 1958-ban bekerült a Magyar Rádióba, ahol klasszikus zenei felvételeket szerkesztett adásba. De felsőbb utasításra 1964-től az életében addig meghatározó Bachról és Beethovenről át kellett váltania a Beatlesre és a Bee Geesre, és a Vasárnapi koktél, illetve a Csak fiataloknak! betöltötte küldetését, hisz egészen a rendszerváltozásig fontos igazodási pontok maradtak a hazai és külföldi slágerek történetében.
„Szerencsés ember vagyok: a zene a hobbim, a hobbi lett a munkám, bár a könnyű műfaj nem is olyan könnyű” – nyilatkozta 1984-ben a Pulzus című televíziós műsorban. Mint mesélte, számára a klasszikus zene jelentette a kikapcsolódást, a pihenést, a popzene pedig a munkát, a hétköznapokat. Volt olyan hét, hogy 60-70 kislemez érkezett a szerkesztőségbe, ezeket kellett összevetniük a különböző slágerlistákkal, és így alakult ki műsorainak a repertoárja.
Miként az említett műsorban mesélte: „Volt olyan hallgatóm, aki azt írja, hogy »a konyhában vasárnaponként a Komjáthyra sül a rántott hús. Így aztán nem csoda, ha szegény magnó időnként kap egy kis lisztet vagy zsemlemorzsát, ha éppen vétel van.«” És valóban, a Vasárnapi koktél vagy a Csak fiataloknak! alapvetően a háttérrádiózást szolgálta, benne olyan népszerű popzenei felvételek hangzottak el, amelyek mellett nyugodtan lehetett tanulni, takarítani vagy épp rántott húst sütni.
Komjáthy György és Bolba Lajos, 1975 (Részlet a Halló, itt a rádió – 50 éves a Magyar Rádió című műsorból)
Komjáthy György a Magyar Rádióban hosszú éveken át konkurencia nélkül dolgozhatott, hétről hétre hivatalnoki precizitással készíthette a műsorait (bár sokszor küzdött a helyes angol kiejtéssel). Neve fogalommá vált. Ott ült a Ki mit tud?-ok és a táncdalfesztiválok zsűrijében, ott volt az amatőr zenei mozgalmak indulásánál.
Hogy felsőbb szinteken mennyire meg voltak vele elégedve, jól érzékelteti, hogy a KISZ legfelsőbb vezető szervének, a KB Intéző Bizottsága 1968. február 22-én tartott ülésén „jelentős eredménynek könyvelték el, hogy a rádióban és televízióban beindított műsorok – köztük a Csak fiataloknak! – kellőképpen eltántorították a fiatalokat a nyugati adók hallgatásától a könnyűzene hazai propagálásának segítségével”. Sőt, az akkor kísérleti jelleggel beindított, már sztereóban sugárzó ultrarövid hullámú adón (ebből lett később a Bartók Rádió) vasárnap délelőtt a Vasárnapi koktél és a Csak fiataloknak! című népszerű műsorok ismétléseit tervezték. A hatalom képviselői viszont határozottan ellenezték a könnyűzene ilyen mérvű műsoridő-emelését, így minden maradt a régiben.
Teenager Party – Cseke László emlékezik
Mígnem a nyolcvanas évek hajnalától sorra bukkantak fel azok a rádiós zenei szerkesztők (mindenekelőtt Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván), akik már valódi alternatívát jelentettek a még mindig állami monopolhelyzetben lévő Magyar Rádióban. Komjáthy György pedig előbb a Calypso Rádióban dolgozott, majd a Danubius Rádió zenei szerkesztője lett, illetve – már jóval a rendszerváltozás után – egykori szabad európás riválisával, Cseke Lászlóval (született Ekecs Géza, 1927–2017) a Sláger Rádiónál készített közösen műsorokat.
Az ezredforduló óta pedig az egykori népszerű műsorvezető budai otthonának meghitt világában klasszikus zenét hallgathat, illetve újra kedvenc hobbijának – antik reklámtáblák gyűjtése – szentelheti az életét. Miközben állítólag sorra archiválja régi felvételeit, többek között a Vasárnapi koktél és a Csak fiataloknak! adásait, melyek egykor fontos igazodási pontok voltak a magyar és külföldi slágerek történetében.
