Hazai üvegművészek, akikkel 2022-ben együtt ünnepeltük az üveg évét

Ezt a sokoldalú anyagot ünnepeltük 2022-ben, amelyet az ENSZ az üveg évének nevezett meg. A magyar üvegművészek negyvennél is több hazai és nemzetközi kiállításon, programon – amik közül jónéhányról, például az Üveg hat főre, a GlasSpring, a Hommage à Glass, HuGlass, Shaping tárlatairól mi is írtunk – mutatkozhattak be, jelentős szakmai és közönségsikerrel. Az egész éves eseménysorozat jelentőségét tovább növelte, hogy idén lett 150 éves az Iparművészeti Múzeum, valamint 70 éves lett a Kisképző (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium) üveg szaka, amely a hazai üvegművészeti képzés legjelentősebb helyszíne. A kerek évforduló kapcsán novemberben a FISE-ben volt kiállításuk. És nem mellesleg, idén 60 éves jubileumához érkezett az Amerikából indult stúdióüveg-mozgalom is.

Az üveg évének végéhez közeledve a legaktívabb magyar üvegművészek közül tizenkettőt említünk meg, akik műveikkel és személyes jelenlétükkel is sokat tettek azért, hogy mind többen megismerjék az üveg szépségét és a megformázásában rejlő lehetőségeket. Listánk természetesen nem lehet teljes, hiszen mellettük még több tucat olyan üvegművész tevékenykedik hazánkban, akik szintén bekerülhettek volna a válogatásba.

Építészeti üveg

Az üveg
kedvező fizikai tulajdonságai és esztétikus megjelenése miatt gyakori
építészeti anyag, felhasználása igen széles körű. Mégis, ha
üvegművészetről van szó, akkor méltatlanul hátra sorolódik a többi irányzat
mellett. Pedig évszázados múltra tekint vissza, elég csak a gótikus templomok
hatalmas, színes ablakaira gondolnunk.

Ezen a területen megkerülhetetlen szereplő Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, aki alkotómunkája mellett társkurátora is volt az idei, Műcsarnokban megrendezett Közös tér című II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalonnak, amelyben az üveg kiemelt szerepet kapott. Műtárgyaival jó néhány kiállításon találkozhattunk idén, de akár a mindennapokban is belefuthattunk egy-egy kortárs köztéri vagy rekonstrukciós munkájába – például a Müpában vagy a Klotild Palotában –, hiszen jelentős az üvegtervezői és restaurátori tevékenysége is. Mitter Viola tervezőgrafikussal és Mitter Imre ötvösművésszel együtt novemberben a dizájn Oscarjának tartott Red Dot-díjban részesült a Sarutlan Karmelita Rendház egyedi látogatóinformációs rendszerének tervezéséért és kivitelezéséért.

Fűri Judit szintén jelentős köztéri és restaurációs munkái – például Gutenberg Otthon, Óbudai zsinagóga – mellett szívesen és gyakran nyúl spirituális, szakrális témákhoz. A De la Motte–Beer-palotában megrendezett Hommage à Glass kiállításra az emberi szenvedéstörténetet megidéző, Éva és Jézus alakját felidéző installáció mellett a legnagyobb alkotást is ő készítette. A Változás, Idő, Élet című művében a templomablakoknál használt hagyományos technikák mellett a legmodernebb üvegmegmunkálási trendeket is megmutatta. Balatonfüreden és Szentendrén is volt ebben az évben tárlata, de minden jelentősebb üvegművészeti kiállításon szerepelt munkáival.  

Szintén gyakran találkozhatunk Köblitz Birgit alkotásaival. Korábbi építészeti üvegmunkáit – Gül Baba türbéje, Holokauszt Múzeum – jártunkban-keltünkben is megcsodálhatjuk, a Covid-bezártságra rezonáló Tryptichon című alkotásáért azonban vagy a Hefter Galériába, vagy a De la Motte–Beer-palotába kellett elmennünk. A német származású művész a HuGlass, a GlasSpring és a Közös tér kiállításokon is képviseltette magát érzékeny, ugyanakkor talányos, változatos interpretációkra ösztönző alkotásaival.

Egy ilyen összeállításban természetesen Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművészről, restaurátorról sem feledkezhetünk meg, aki saját munkái mellett tanárként és galériatulajdonosként, gyűjtőként is rengeteget tesz a hazai üvegművészet fejlődéséért. Idén többek között a HuGlasson és a Hommage à Glass kiállításokon találkozhattunk vele. Ez utóbbin az Áthatások – autonóm üvegkép című munkája volt látható, amely a színek és a fények viszonyával, egymásra hatásával foglalkozik.

Képzőművészet

A fentebb felsorolt művészek természetesen ebben a kategóriában is maradandót alkotnak, de rajtuk kívül is számos másikat érdemes megemlíteni, akik általában vagy hideg, vagy meleg üvegmegmunkálási technológiákkal dolgoznak. Az előbbiek közé a ragasztott, csiszolt, homokfúvott sík- vagy optikai üvegből készített műtárgyak alkotói tartoznak.

Közülük is talán a legismertebb a szintén Ferenczy Noémi-díjas Lukácsi László, akinek a neve nemzetközi viszonylatban jegyzett, és a legtöbb hazai üvegrendezvényen is képviseltette magát. Legyező sorozatának egy darabja az angol királyi család egyik vidéki rezidenciájának gyűjteményét gazdagítja, a legnagyobb pedig a floridai Imagine Múzeum kollekcióját bővíti. A GlasSpringre készített példány szintén ebbe a múzeumba került. Lukácsi 2010-ben Kanazawa-aranyérmes lett az egyik legyezőváltozattal, és úgy tűnik, hogy a vér (üveg) nem válik vízzé, hiszen idén a fia, Lukácsi Boldizsár alkotását is beválogatták a háromévente megrendezett japán kiállításra.

Ugyanezen a rangos tárlaton mutatkozhatott be Rise & Shine című kollekciójának egy darabjával Varga Gyöngyvér Amala is, aki idén szintén részt vett a legtöbb hazai üvegművészeti eseményen is. Üvegfestményei elkészítéséhez hagyományos és digitális technológiákat is használ, mellettük üvegékszerekkel és plasztikákkal is foglalkozik.

De nemcsak a hideg, hanem a meleg (fúvás, casting, pate de verre, fusing, rogyasztás) technikákkal kísérletező magyar alkotók is sikeresek. Borkovics Péter Ferenczy Noémi és Fujita-díjas üvegművész idén már többedszerre jutott el a japán Kanazawa-kiállításra, és a német Glaspreis Coburg látogatói díját is elnyerte. Ahogy az egyesült államokbeli Tacoma Glas üvegművészeti seregszemle megosztott 2. díját is a The Rising Sun című alkotásával. A folyadékok örvénylő, dinamikus áramlását üvegbe záró művész munkái szinte minden hazai üvegseregszemlén megjelentek. 

Borkovics Péter itt mesélt nekünk a munkáiról.

Izgalmas üvegművészeti irány, amikor az alkotók elveszik a hagyományos üvegtárgyak használati funkcióját, és új, művészeti tartalmat adnak nekik. Hegyvári Bernadett a fent-lent játékával, becsapós perspektívájú alkotásaival könnyen megtéveszti a nézőket. Ilyen például a Kék csendélet című munkája, amelyet a GlasSpring idei tárlatának vizuális megjelenítéséhez is használtak.

James Carcass brit üvegfúvó mestert, üvegművészt is meg kell említenünk, aki Magyarországra költözése előtt a legjelentősebb angol üvegművészekkel dolgozott együtt. Üveghutájából számos olyan, a művésztársak instrukciói alapján készült műtárgy került ki, amelyekkel találkozhattunk az üvegtárlatokon. Ahogy saját alkotásaival is: a legújabb, hangyákra vagy idegen lényekre hasonlító színes vagy teljesen áttetsző kompozíciói már-már zavarba ejtők, de irizáló, metálfényben játszó tárgyai sem könnyen eresztik a tekintetet.

Ahogy Hefter László, úgy Vida Zsuzsa sem maradhat ki egy ilyen válogatásból. A szintén Ferenczy Noémi-díjas üvegművészi munkája mellett tanítói tevékenységével is maradandót alkotott. 1970 és 2011 között a Kisképző üveg tanszakának tanára volt, szárnyai alól számos, itt is bemutatott üvegművész került ki a több mint négy évtized alatt. Bár már megtehetné, hogy megpihen, idén is több tárlaton láthattuk munkáit. Többek között a férfi-női princípiumokat is megidéző, két csíkos háromszögből és a közéjük ékelt gömbből álló Hatás-ellenhatás című műtárgyat a Hommage à Glass kiállításon.

Dizájn

Nehéz határt húzni a
képzőművészet és a dizájn közé, hiszen egy-egy, használatra szánt üvegtárgy
akár műtárgyként is megállná a helyét. És ez visszafelé is igaz lehet.

Ebben a kategóriában két nagyon különböző generáció képviselőjét említjük meg. Az 1955-től a mai napig alkotó L. Szabó Erzsébet Munkácsy-díjas üvegtervező, érdemes művész a magyar stúdióüveg-mozgalom egyik kiemelkedő alakja. Sokoldalú, kísérletező pályája során az egyedi tervezésű használati eszközöktől kezdve az ékszereken át a csillárokig és térelválasztó üvegfalakig tervezett üvegtárgyakat. Így természetes, hogy az üveg évében szinte minden kiállításon láthatók voltak munkái.

Teljesen más korosztályt képvisel Kohut-Görömbei Luca, aki az üvegmegmunkáláson túl az ötvösmesterséget is kitanulta. Olvasztott optikai üvegekből készült ékszerei mellett manapság az éttermi üveghulladékok újrahasznosításával vívott ki magának elismerést: egyedi tányérokat, tálakat, ékszereket készít belőlük. A fiatal művésszel készített interjúnk itt olvasható.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért hatalmas köszönet illeti Koós Ágnest, a Kiskép Galéria tulajdonosát, aki az üveg éve rendezvényeinek egyik legaktívabb résztvevője, formálója, motorja volt.

Nyitókép: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu