Campus is, nem is. A Duna partján egymás után sorakozó Közgáz főépület - az Ybl Miklós tervezte egykori fővámház -, a 2001-ben megújult Sóház és a most elkészült tömb szervezetileg együvé tartozik, de közvetlen kapcsolat nincs közöttük. Az egyetem és a város egymásba metszenek, és bár a Ferencvárosban több egyetem is működik, mégsem kifejezetten egyetemi negyed. Ezt a helyzetet oldja fel az új tömb (építészek: Lázár Antal, Oláh M. Zoltán és Szerdahelyi László, belsőépítész: Szokolyai Gábor) úgy, hogy kívülről illeszkedik a környezethez, de belül saját törvények szerint működik. A sárgás árnyalatú kőhomlokzat előtt feszülő vízzöld üveglemezeken a Duna hullámai tükröződnek, és bár a túlpart már nem látszik benne, az elhelyezés gesztusában ott van a folytatás, az örökség vállalása. A Corvinus két oldalhomlokzata fölveszi az uralkodó párkánymagasságot, a ritmust és az arányokat, alul mélygarázs, a két oldalsó szárny egy-egy részében irodaház működik. Bent azonban a városinál pörgőbb, frissebb diákélet alakítja a tereket, ami már kívülről is sejthető, hiszen a főbejárat mögötti átrium fémborítású, vaskos oszloperdőjében megtörik a külső fény, a bejárati tér fölé sötét tömb ereszkedik, a mesterséges megvilágítással megkezdődik a 21. századi design területe. Itt a határ a város és az egyetem között.
A földszinti aula még csak irányjelző. Kétoldalt lépcső fut fölfelé, balra kevéssé sikerült információs pult. A belső színeit innentől a retro uralja: fekete és narancssárga váltakozik a ritkább fémes szürkével és a fehér falakkal. A hatalmas, teljes szintnyi narancsszín plexilappal borított hátsó falon digitális kijelző mutat valami nehezen kivehetőt - mire a szemem összeköti a villogó pon-tocskákat, már el is múlt a perc, amit az óra számokkal kirajzolt. Ha nem reagálok azonnal, már le is késtem: mi ez, a gyorsuló idő paródiája egy gigantikus fényplasztikán?
Az aula közepére állva ötemeletnyi magasságában feltárul az épület szerkezete. Az átriumot minden emeleten folyosó keretezi, innen nyúlnak hátra az oldalszárnyak az előadó- és oktatótermekkel, kiszolgáló helyiségekkel, de innen nyílnak az ötletes piktogrammokkal jelölt pihenőrészek is.
Az első és második emelet közepét a könyvtár foglalja el majdnem 5000 négyzetméternyi területen, két szintet fog át belső üveghomlokzata, ami mögött átlátni az egész polcrendszeren, át a hátsó átriumos udvarig. Vele szemben a Közraktár utca felé néző átriumba türemkedik ki az 500 fős nagyelőadó buborékja, zárt oldalfolyosókkal. A harmadik emeleten a buborék tetején az előadó amfiteátrum formát szellemesen ismétlő, faburkolatú lépcsőkkel megoldott zöld tetőterasszal. Fantáziadús és diákbarát ötlet, utolsó menedék a hajtásba belefáradt egyetemlakóknak - ez a kert alighanem télen sem marad üresen. Az épületből amúgy összesen 1200 négyzetméternyi terasz és 1000 nm tetőkert nyílik, teraszból az 5. emeleti oldalszárnyra is jut, meg a Duna felé néző főhomlokzatra is, amely olyan panorámát kínál, mint a méregdrága pesti szállodasor legjobb szobái. Legfelül az épület tetőgerincén felülvilágító fut keresztbe, ez az átriumos megoldással együtt nappal természetes fénnyel árasztja el a belső teret. Tág, világos, derűs épületet, magas építészeti minőséget, igényes belső tereket kapott az itt tanuló 3500 egyetemista és a félezer oktató.
