Hé'67! címmel nyílt kiállítás az idén 50 éves szentendrei Skanzenben

Egyéb

Ötven évvel ezelőtt, 1967-ben ez az intézmény a Néprajzi Múzeum Falumúzeum Osztályaként jött létre, most pedig már 46 hektáros területen a magyarság által lakott területek tíznél több tájegységét mutatja be rekonstruált épületekkel és berendezésekkel ? mondta el Krucsainé Herter Anikó kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár. ?Hazánk legnagyobb szabadtéri néprajzi gyűjteményében megismerhetjük a Kárpát-medence jellegzetes tájegységeinek népi építészetét, a falvak és a mezővárosok társadalmát, a lakáskultúra, a gazdálkodás és a népi hagyományok tárgykultúráját? ? tette hozzá.

A helyettes államtitkár utalt rá, hogy a kiváló svéd tudós, Arthur Hazelius alapította a világ első szabadtéri néprajzi múzeumát Stockholmban 1891-ben annak érdekében, hogy a különböző svéd tájak és népcsoportok jellemző építményeit egy helyen összegyűjtve, állandó kiállításként, nagy tömegek által látogathatóan őrizzék meg és mutassák be. A városrészről, ahol elhelyezték, a Skanzen nevet kapta, és az idők folyamán sok nyelv szókincsébe, így a magyarba is beépült szabadtéri múzeum jelentéssel.

Nem retró kiállítást kínálunk, hanem általános korrajzot akartunk adni, felvázolni azt a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális környezetet, amelyben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrejött ? mondta a bevezetőben említett kiállítás megnyitóján Cseri Miklós főigazgató. A tárlat arra is keresi a választ, hogy mi vezetett a Skanzen létrehozásához.

A legszebb színészi időszakomba esik 1967 ? fogalmazott Bodrogi Gyula. A Kossuth-díjas színművész felidézte: szentendrei telektulajdonosként is követte, hogyan fejlődik a Skanzen, amelyet kezdetben falumúzeumnak gondolt.


_d0a2277__copy__600x472.png
Cseri Miklós főigazgató

A társadalomtörténeti kiállítás azt a világot mutatja be, amelyben a Skanzen létrejött, a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére fókuszálva ? mondta az MTI-nek Sári Zsolt, az intézmény főigazgató-helyettese.

A Magtár épületében felállított térinstalláció három egységet, három témát foglal egybe: a fogyasztást, a gyorsuló világot és az ideálkép megváltozását ? kezdte a tárlat bemutatását a kurátor. Az installációval érzékeltetni szeretnénk a Budapest és a vidék közötti erőteljes különbséget, illetve az uniformizálódás megjelenését. Az épület nagy belső terében kialakított bokszok az akkor megjelenő új épülettípusok, a kockaház, a panel formáját követik. A kockák kívül feketék, belül azonban színesek ezek a kis világok.

Nem teljes magyar társdalom- és kultúrtörténetről van szó - hangsúlyozta Sári Zsolt, hozzátéve, hogy azokat az elemeket emelték ki, amelyek hatottak és formálták azt a világot, amelyben a szabadtéri múzeum létrejött. Éppen ez a változó világ tette lehetővé, hogy a népi építészet emlékei védelem alá kerüljenek ? mutatott rá ?, hiszen a modernizáció következtében folyamatosan tűntek el azok az épületek, amelyekkel később szinte már csak a skanzenekben ? nemcsak a szentendreiben, hanem az akkor létrejövő regionálisakban is ? lehet találkozni.

A tematikus egységek bemutatják, hogyan változott a felhalmozás vidéken a szocializmus körülményei között, hogyan alakult át az idő fölhasználása, milyen szerepet kapott a közlekedés, a tömegkommunikáció, és milyenek ideálképek jelentek meg. A kiállítótér emeleti szintjén a ?szabadság kis világait? szeretnénk érzékeltetni ? folytatta Sári Zsolt ?, azaz milyen szelepek működtek a kádári konszolidáció időszakában, melyet alapvetően az Aczél György nevével fémjelzett három T: a tilt, tűr, támogat jellemzett. A kiállítás foglalkozik a fiatalok szubkultúrájával, de az utazás témájával is, hiszen ekkor nyíltak ki részlegesen a határok. De ugyanilyen szelepfunkció jut a háztájinak a gazdálkodásban, a táncdalfesztiváloknak, tévékabaréknak a mindennapokban, és a tárlatban helyet kap az egyházak és a konszolidáló Kádár-korszak viszonya is.

A divat, az öltözködés azért is hangsúlyos a kiállításban ? magyarázta a szakember ?, mert ekkorra válik teljessé a kivetkőzés, a hagyományos népviselet vagy a parasztpolgári viselet rohamosan tűnik el. Ugyanakkor erre az időszakra esik a népi kultúra felfedezése is ? jegyezte meg ?, ekkor erősödik meg a táncházmozgalom, népviseleti motívumok kerülnek be a fiatalok öltözködésébe, és mindez egyfajta ellenállást, az uniformizálódás ellen valló demonstratív fellépést is képviselt.

A tárlatban a korszak bútoraival, hétköznapi tárgyaival lehet találkozni, köztük olyan kultikus darabokkal, mint a Rakéta-porszívó vagy a Gazdálkodj okosan! társasjáték.

A tárgyak egy része reflektál magára az 1967-es évre is, amikor Magyarországon is feltűnik a Coca-Cola, ekkor jelenik meg Örkény István Tóték című regénye, bevezetik a Gyest, és a filmművészet is számos jeles alkotással gazdagodik ? emelte ki Sári Zsolt.

A kort megidézve a korabeli moziteremben és könyvtárban változatos képi és hanganyaggal találkozhat a közönség, és azok a tárgyak is helyet kaptak a tárlatban, amelyeket a Skanzen felhívására küldtek be, ilyen például egy 1967-es báli ruha, amelyhez saját történetét is leírta a kölcsönző.

A Skanzen Magtár épületének három szintjén, 900 négyzetméteren látható kiállítás 2018 végéig tart nyitva.

Forrás: MTI/Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond