Akkor ugyanis a Világzenei Nagyszínpad programját a Värttina és a Motion Trio mellett a Napra és a Leningrad zárta. Az idei nyitók közt ott volt Balogh Kálmán, aki Both Miklós zenekarában is játszik, az aranyruhás dekorelemmel kibővült Snur-csapat, Mercedes Peón, illetve a hosszú nevű Seun Anikulapo Kuti & Egypt 80 Fela's Band.
Napi bölcsesség: Magyar-, Spanyol- és Oroszország, továbbá Nigéria közt legrövidebb út a Sziget. Összbenyomás: kellemesítő ráhangolás a következő napokra, semmi durvulás, inkább feelgood hangulat. Mint Kovács Ferenc kék pólóján a gramofont hallgató tehén, olyan.
Innen csak zuhanni lehet, és zuhanunk is. Méghozzá le a pokol legmélyebb bugyraiba, mert a galíciai dudás hagyomány képviselője, a varázslónői tehetséggel feltehetőleg megáldott Mercedes Peón ebből a tradícióból inspirálódva-építkezve sejtelmesít. Sötét zenéjének dübögését a gyomorszájban érezni leginkább, de semmi fájdalom. Kifelé a Szigetre azt mondta a "sofőröm", közel kell menni a színpadhoz, hogy bekerüljünk a vonzásba. Lehet, hogy a csakráim nem voltak rendben, vagy a szinte tar koponyájú, inas, feketébe öltözött asszonyt a megfelelő hatás érdekében egyedül, sötét szobába zárva kell hallgatni, nem pedig a lemenő nap fényében.
Délután láttam a Hajógyári-szigeten egy Wladimir Kaminer-hasonmást. Ezt jó előjelnek tekintettem a Leningrad-koncerthez, ami 19:45-kor kezdődött. 19:52-kor eltört az első szék a színpadon. Ebből zúzás lesz - gondoltam. De nem lett, csak nyugodt pogózás. Lengett, persze, hogy lengett a belga, az ukrán, az észt, sőt még a japán zászló is, úsztattak a kezek a színpad előterében egy felfújt gumicsónakot, repült a Gazdasági Versenyhivatal kék promófrizbije, de a mindent szétütő energia hiányzott. Csak nem váltak öregedő szalonpunkokká? Azok után, hogy a közönség soraiban számos olyan is ugrált, aki viselkedését láthatólag a középvezetőket és topmenedzsereket célzó How to Be a Party Animal in Ten Days című könyvből szerezte, semmin nem csodálkozhatunk.
Végül, de természetesen nem utolsósorban jöjjön a zenekar, amely apáról fiúra szállt. A Fela Kuti, az afrobeat kiválósága alapította együttest 1997-es halála után akkor 15 éves gyermeke vette át. Azt nem árulta el, hogy a Slap me and make me rich című nóta bölcsessége az atyai pofonokkal hagyományozódott-e rá, mindenesetre jól sáfárkodott az örökséggel, ami ebben az esetben 14 embert számlál. Remek ritmus- és fúvósszekciója van, és gömbölydedségük ellenére (vagy tán pont azért) szexi vokalista lányai. A végtelen szavannák langyos éjszakáit érzékítik meg. Fülledtségről azonban szó nincs.
