Andreas Fogarasi a kultúra nyújtotta információ útját kutatja. Projektjeiben ötvöződik az építészeti, városépítészeti érdeklődés, a térplasztikaként megjelenő elemek, az információs anyagok, szövegek, képrészletek, vizuális idézetek. Fogarasi építészként végzett, fő területe a komplex kultúrakutatás, azon belül a vizuális elemek identitásképző szerepe. Az Ernst Múzeumban bemutatott munkák nélkülözik az érzelmi hatást, konceptuális munkák, de annak egy speciális, a kutatás felé hajló értelmében. Művei ugyanis nem lezárt egészek. Az a néhány kép, amelyek keskeny fakeretben majdnem üres fehér felületet mutatnak, a kép közepén bolhányi kis pöttyel, nagyjából mindent elmond a szemléletéről. Fogarasi nem képeket készít, hanem folyamatokat tár fel. Az üres papírlapok közepére nyomott kis pöttyök egy-egy épület karakteréből absztrahált logók. Kegyetlenül pontosan állítja fel az arányt: igen, ilyen viszony áll fenn a kultúra terméke és annak felhasználási területe között. Egy épület, az abból kivonatolt néhány jellemző kontúr termékjellemző lesz, információs elem, üzenet a csatorna nagy fehér ürességében. Ezt az egyetlen formát használja fel egy város, egy közösség, egy gazdasági szervezet, hogy kulturális kötődését, hivatkozását megteremtse.
Ennek inverze a Velencében felállított - most itt is látható - hat nagyméretű fekete doboz, melyek belsejében egy-egy taccsra került budapesti művelődési ház terei és közege jelent meg lassú képmozgású filmeken. Be lehet ülni a zárt terekbe, belebámulni a nagy fekete űrbe, látni, hogyan tolja össze egy automata berendezés a széksorokat az óbudai művház színháztermében, látni, ahogy a MOM homlokzatán karakán munkások feszítenek fémplasztika képében. Itt a kultúrházak keresik identitásukat, mert egy ideológia- és paradigmaváltás folyamán létük radikálisan átértékelődött, és az új társadalmi-kulturális közegben még nem találtak kapaszkodókat.
