(MTI) - A XIX. század második felében épített kontytetős, taposott szalmával fedett, szegényparaszti házban fiatal éveit töltötte a Tiszacsécsén született író. Az enteriőrként berendezett kiállításnak otthont adó lakóház tetőszerkezete az elmúlt hónapok esőzései miatt beázott, egyik vályogfala pedig megcsúszott; a szakemberek a tető ideiglenes lefedésével és falrész megtámasztásával igyekeznek megőrizni az épület állagát.
A hagyományos paraszti technikával épített házak felújításához ma már nehéz megfelelő anyagot kapni, ezért egyedi megoldásokat kell alkalmazni - mondta el Bene János, az emlékház gondozását ellátó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. A tetőszerkezet átfedéséhez nem használható a kombájn által learatott szalma, hanem taposott gabonaszalma kell: az átfedéshez szükséges mennyiséget a környéken lekötött földeken, kézzel fogják learatni nyáron az igazgatóság dolgozói.
A taposott szalmatető egyébként gyakran alkalmazott héjazat volt az Északkelet-Magyarországon, Erdélyben és Kárpátalján épített lakóházaknál. A sűrűn lécezett tetővázra nyárssal, vagy hosszúnyelű villával hordák fel a szalmacsomókat, amelyet csigavonalban felfelé haladva az egész tetőn tömöttre tapostak. A jól betaposott szalmatető 40?50 centiméter vastag, tömött héjazatot alkot, amelyet a padlástérből kiáramló füsttel konzerváltak. Egy közepes lakóház fedéséhez egyébként 4?5 szekér, azaz mintegy 50?60 mázsa szalmára volt szükség.
Bene János hozzátette: a megcsúszott falat a száradás után ki fogják pótolni, az ehhez szükséges vályog már rendelkezésre áll. A valaha utcasorokat kitevő, jellegzetes paraszti lakóházakból mára eredeti helyén csupán három maradt: Tiszacsécse mellett a közeli Szatmárcsekén és Tarpán láthatóak még ilyen épületek.
