A középkori használatot követően a 17. század végétől a fokozatos pusztulás időszaka jellemezte a Várat. A 20. század szórványos, erősen pusztuló falakat örökölt. A várhegyet visszahódította a természet.
1953-ban indult a klasszikus értelemben vett műemléki helyreállítási munkák első fázisa. Gál Károly, a keszthelyi Balaton Múzeum igazgatója tárta fel a felsővár kút alakú vízgyűjtőjét, gazdag tárgyi leletanyaggal. Az OMF szervezeti keretei közt országszerte folyó helyreállítási feladatok közt 1965-66-ban a felsővár területén tervszerűbb helyreállítási munka indult.
1991-ben a Szigliget Váralapítvány a terület nagyarányú fejlesztésének céljával alakult, hogy több ütemben, régészeti feltárás által igazoltan úgy a felső, mint az alsó várat "rom" jelleggel helyreállítsák.
A programtervnek megfelelően a munka az alsóvár északi felének régészeti feltárásával indult Gere László vezetésével, aki azóta is a vár kutatója. 1995 végéig látványos eredmények születtek: a korábban bozótok közt szórványosan felbukkanó falcsonkok helyett kialakult a falakkal és bástyákkal övezett teljes várudvar, az itt álló épületek zömének jelzésével. A bástyák emelet-magas felfalazása, a fafödémek rekonstrukciója nemcsak kilátó teraszként használhatók, hanem az eredeti formákhoz hűen strukturálják a vár belső összképét. Komoly eredmény volt a felvezető út burkolása, ennek vonalában az elektromos vezeték lefektetése. Látványos elemként elkészült a felsővárban lévő kútszerű ciszterna "rekonstrukciója" és megújult a rondella faszerkezetű gyilokjárója. Ebben az ütemben megtervezett elemek közül nem készült el az alsó várudvaron, nyomaiban megtalált sütőkemence rekonstrukciója.
A régészeti feltárása 1996-tól a felsővárban folytatódott. Ennek részeként teljes feltárásra került Kozák Károly által megkezdett terület is. Az helyreállítási tervek a feltárást követő ütemekben készültek, törekedve egyfajta arányosságra a feltárt részletek, értékek alapján tehető értelmes kiegészítések, a bemutathatóság és a mai turisztikai jellegű funkció adta igények közt.
A Vár történetének egy nevezetes eseménye volt a palota északi tornyának 1697-es felrobbanása. Az udvar felé dőlt faltömbök rombolták össze a konyhaépületet is. Ezt az állapotot tárta fel a régészeti kutatás 2002-ben és ezt az állapot bemutatása lesz a "helyreállítás" kuriózuma is. Az egymás hegyén-hátán tornyosuló szobányi faltömbök sok építészeti részletet hordoznak a torony eredeti kialakításából is. A konyhaépület tervezett bemutatása és az északi kapu rekonstrukciója után tekinthetjük teljesnek a Vár műemléki helyreállítását.
