Herbert Anikó vizuális művész november 9-től látható, Nubes (Felhő) című „villámkiállítása” nemcsak a Budapesti Művelődési Központ látogatóinak szól, de megszólítva érezhetik magukat az épület előtt elhaladó járókelők is.
A Nubes kiállításon az állandó, mégis folyton folyvást változó természeti jelenségek – Nap, Hold, csillagok, felhők – kerülnek középpontba melyek az alkotó értelmezésében nem pusztán az észlelés tárgyai, sokkal inkább az elmélyülés eszközei. Messzi kapuk, melyek több kilométernyi és fényévnyi távolságból is visszavezetnek minket saját belső tereinkbe.
A november 9-én nyíló kiállításon most először mutatkozik be a teljes Otthonka-sorozat, illetve az Andorrában készült Personal Cloud Stories darabjait is itt láthatja először a hazai közönség.
Nubes, vagyis felhő. Ezen a kiállításon nem vízcseppek és jégkristályok elegendő koncentrációjaként értelmezzük a látottakat, hanem a megfoghatatlant, a folyton átalakulót, a sohasem ugyanolyant keressük. Ezt a tünékeny természeti képződményt, mely több kilométeres magasságból mindig más-más arcát mutatja nekünk, Herbert Anikó közelebb hozza hozzánk, és megállásra, kontemplálásra invitál bennünket. Képein keresztül az alkotó arra a tevékenységre igyekszik emlékeztetni bennünket, amit gyermekként nagyon is jól ismertünk, s amit felnőtt fejjel egyre ritkábban engedünk meg magunknak:
hogy nézzük – pusztán a látvány öröméért – a felhőket.
Még ha nem is vagyunk tisztában a felhők művészet- és vallástörténetben előforduló változataival és jelentőségével, tekintetünket ösztönösen is az ég felé emeljük.
Herbert a szemlélődés tárgyává s egyszersmind alkotásai főszereplőjévé is teszi a felhőket. Alkotásain keresztül mi is beléphetünk azokon a kapukon, amiket ugyan nap mint nap érzékelünk, de belefeledkezni csak ritkán szoktunk.
Bár ez a sokrétű szimbólum korábban is megjelent újrahasznosított anyagokból készült papírkollázsain, az alkotó most tovább bővíti repertoárját: a nemrégiben elkészült Nubes falvédők mellett az égbolt további szereplői is megjelennek kerámia objektek formájában, sőt a hagyományos népi motívumokkal díszített miskakancsó egy sajátosan újragondolt változata is feltűnik. És most sem hiányozhat az a bizonyos japán szimbólum, mely szinte már Herbert védjegyévé vált az elmúlt évek során:
a végzet vörös fonala hol észrevétlenül, hol nagyon is látványos módon jelenik meg és teremt kapcsolatot égi és földi dolgok között.
| Herbert Anikóval készült interjúnkat olvastad már? |
Herbert már belépett ezeken a kapukon, hogy aztán dolgozóasztala fölé hajolva alkotásaiban újrateremtse azt a látványt, amin keresztül mi is beengedést nyerhetünk önmagunkhoz. Ebben az élményben nemcsak a kiállítás látogatói, de az utca embere is részesülhet: a művelődési központ három kirakatában is ott láthatók a művész által megalkotott rendhagyó „díszletek”, melyek állandóságukkal a változás szépségére emlékeztetnek.
További részletek a kiállítás
Facebook-eseményében.
A kiállítás november 10. és 19. között látogatható, a kirakati installációk pedig a kiállítás ideje alatt a nap huszonnégy órájában bármikor megtekinthetők.
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
