Az első Kőrösi Csoma-életrajzot gyerekkorában olvasta, az illusztrációk máig megmaradtak az emlékezetében, mesélte Pengő Zoltán. Körülbelül húsz éve ötlött fel benne, hogy jó lenne végigjárni a székely tudós útját, a kétszázéves évforduló pedig megfelelő momentumnak tűnt arra, hogy belevágjon. A mintegy hétezer kilométeres utat számításai szerint kilenc hónap alatt teszi meg.
Szerinte az út inkább pszichésen lesz nehéz: ?a hétköznapi életben támaszkodunk a rutinra, amire azt mondjuk, hogy utáljuk, de azért az biztonságot ad. Amikor minden nap más, és nem is tudod, hogy mi lesz 24 óra múlva, az azért kihívás.?
Ha elképzelünk egy erdélyi panteont, akkor annak Kőrösi Csoma Sándor biztosan tagja lenne, fogalmazott Pengő Zoltán. Mint mondta, az úttal tisztelegni szeretne a tudós előtt, emellett fontos célja, hogy őt a román nagyközönséggel is megismertesse őt. ?Erdélyben két párhuzamos társadalomban élünk, mi többet tudunk a románokról, de ők kevesebbet rólunk? ? hangsúlyozta.
Kőrösi Csoma Sándor útjára anyagi források nélkül, gyalogosan indult el, és több ízben megkísérelt Belső-Ázsiába eljutni, de akadályokba ütközött. Így jutott el végül Nyugat-Tibetbe, Ladakba. Itt, a Himalája csúcsai között, 4-5000 méteres magasságban fekvő kolostorokban hét éven át, nehéz körülmények, nagy nélkülözések között tanulmányozta a tibeti nyelvet, és sajátította el magas szinten a buddhista szellemiséget képzett lámák vezetésével. Emlékét a mai napig tisztelet övezi Tibetben.
Ezután Indiában, Kalkuttában, a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosaként összeállította és kiadta híres Tibeti-Angol Szótárát és Tibeti Nyelvtanát, valamint számos más, a világ számára addig ismeretlen anyagot publikált a tibeti buddhizmusról. A tibetológia tudományának így vált úttörőjévé és megalapozójává. A buddhizmus nyugati tudományos szellemben történt feltárásáért, és az egész világra kiterjedő ismertetéséért, valamint példaértékű szent életéért Japánban Csoma Boszatszu (szanszkritul: bódhiszattva) néven a buddhizmus szentjének ismerték el.
