Hevesi Tamás: A magamfajta „konzervatív” zeneszerző halálra van ítélve

Popkult

Hevesi Tamás tavaly ünnepelte a szólókarrierje harmincadik évfordulóját, ennek örömére exkluzív akusztikus koncertet ad Szeretem címmel február 14-én. Tamás a kezdetek óta a szívvel-lélekkel történő alkotás híve és gyakorlója, és a beszélgetésünk során elárulta, hogy bár egyre több művész adja át a gyeplőt a mesterséges intelligenciának, ő a harmadik jubileumon túl is törekedni fog arra, hogy kézben tartsa a kreatív folyamatait. Az énekes-zenész-dalszerző a zenei pályán túl a műsorkészítés terén is aktív: egy évvel ezelőtt indította el saját podcastjét, aminek az értékközvetítő jelleg mellett nemes célja van.

Harmincéves pályafutásra visszatekintő zeneszerző alkotóként mi a véleményed egy szembetűnő jelenségről, a mesterséges intelligencia zeneipari térhódításáról?

A mesterséges intelligenciát nem lehet kikerülni, hiszen jelen van a hétköznapjainkban, a telefonoktól kezdve a tévéken át a fogkefékig már minden kompatibilis vele. A mindennapokban hasznos dolog tud lenni, és a zeneszerzés, valamint dalszövegírás terén is hasznos alkotótárs tud lenni – és itt fontos kihangsúlyoznom azt a szót, hogy: alkotótárs. Nagyon sok előadó nem társként használja ezt az eszközt, hanem konkrétan átadja neki a munkát és vele végezteti el a dalszövegírást, a hangszerelést, mindent. Ezt látva úgy érzem, halálra van ítélve a magamfajta „konzervatív” zeneszerző, aki nem egy gép által vezérelt futószalagon gyártja, hanem hangszereken játszva akár fél vagy egy teljes éven át érleli a szerzeményeit. Ezért nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb én is elkezdem használni, de nem akárhogyan. Ésszel. Azt az arányt tartom elfogadhatónak, ha egy dal legalább nyolcvan százalékban a zeneszerző szellemi terméke és saját tudásából eredő alkotása, és maximum húsz százalékban érinti a mesterséges intelligencia.

Be kell látni, hogy ma már vannak a kőbaltánál modernebb eszközök, amik segíthetik az alkotást, viszont óvatosan kell használni őket, mert veszélyesek lehetnek. Bízom benne, hogy a mesterséges intelligencia által jobban és időhatékonyabban alkothatunk, de aggasztó az egyetemen vizsgáztató feleségemtől (dr. Hevesi Kriszta – a szerk.) azt hallani, hogy rettentően résen kell lenniük, mert ma már szakdolgozatokat is írnak gépek az emberek helyett. Egy így készült dal is hangozhat jól, de nem lehet mestermű, hiszen nagy gond van vele. Mégpedig az, hogy lélektelen.

Te miként tudsz igazán szívből alkotni?

Úgy, hogy az engem érő hatások által inspirálva szerzem a dalaimat. Megérintenek és gondolatokat ébresztenek bennem az olyan külvilági ingerek, amik például egy borúsabb nap, az első hóesés, egy sűrű köd, a tavaszi madárcsicsergés vagy egy derűs nyári délután megtapasztalásából fakadnak. A dalszerzéshez szükséges számomra valamiféle felütés vagy attitűd, ami arra sarkall, hogy megfogjam a gitárt vagy leüljek a zongorához, kiírjam vagy kizenéljem magamból azt, ami az engem ért hatás eredményeképpen megszületett bennem.

Olyan lelkülettel alkotom a dalaimat, ahogyan az impresszionisták festették a képeiket.

Miként tudod pontosan leképezni a zenédben az érzéseidet?

Ez olyan folyamat, amihez kell a lélek. Az én lelkemnek, személyiségemnek két meghatározó oldala van: az egyik mély érzésű, szenzitív, figyeli és szívesen fogadja be a világ rezdüléseit, a másik pedig mókázásra hajlamos és nyitott szemléletű. Ebből adódóan tudok nagyon vidám, akár alternatívnak mondható dalt írni, és tudok kifejezetten érzelmeset is.

Csináljuk a fesztivált!

Budapest, 2022. szeptember 29.

Hevesi Tamás a Csináljuk a fesztivált! című műsor negyedik elődöntőjén, a karácsonyi adás felvételén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2022. szeptember 29-én. A Duna csatornán tíz héten át látható műsorban az évszázad magyar slágerét keresik.

Készítette: Kovács Tamás
Személyek: HEVESI Tamás
Tulajdonos: MTI/MTVA
Fájlnév: AD__AS202209290067
Hevesi Tamás a Csináljuk a fesztivált! című műsor negyedik elődöntőjén 2022 szeptemberében. Fotó: Kovács Tamás / MTI

Mi hívta életre a podcast-csatornádat?

Nagyon sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem csinálok podcastet. Eleinte nem igazán értettem, miért jutott ez az emberek eszébe, de ma már látom az okát. Azt mondják, jó a beszélőkém – a koncertjeimet is átjáró mély érzelmesség és humor jelen van a hétköznapi szavajárásomban is. Valószínűleg ez az oka, hogy a felkéréseknek köszönhetően sokat dolgoztam műsorvezetőként színpadokon – például több százezer ember előtt a Hősök terén, az egykori Kapcsolat koncerten – és számos nagy cég rendezvényén is.

A feleségem, Kriszti ismer engem a legjobban a világon, és azt mondta: Tomi, annyira jól állna neked a podcastezés, hogy ki kéne próbálnod! Biztatott, hogy higgyem el, jó leszek ebben, és mellette több barátom, cimborám és ismerősöm is azon az állásponton volt, hogy szerintük jól képviselném ezt a műfajt, úgyhogy belevágtam.

Megcsináltam a saját stúdiómat, amihez megvásároltam a világ legjobb felszerelését, és sikerült összeállítanom egy nagyszerű, komoly szakemberekből álló stábot. Az énekesnőként ismert Polgár Odett a szerkesztőm és jobbkezem, nagyon okos, tüneményes csaj, öröm együttműködni vele. A hangmérnököm az ország egyik legjobb, televíziók által is előszeretettel alkalmazott és elismert szakembere, Gyulai Zsolt, aki végtelenül rendes, fantasztikus srác. Háromszáz hanglemez keverését végezte el, jelenleg is nagy zenekarokkal dolgozik együtt, elég jó rutinja van. Emellett van egy kiváló vágóm, Fekete Balázs „Fekusz” és egy remek grafikusom, Barna Joci.

Mi jellemzi a műsoraidat?

Egyrészt csak és kizárólag olyan embereket hívok meg beszélgetőpartnernek, akik engem is érdekelnek, hiszen akkor tudok jó kérdést feltenni, ha valóban érdekel a válasz. Másrészt nem adok teret politikusoknak és olyan celebritásoknak, akik meglátásom szerint nem közvetítenek értéket.

Olyan példaértékű, értéket képviselő embereket invitálok meg, akik tehetségesek és akik letettek valamit az asztalra. Az se gond, ha a nagyközönség számára ismeretlenek, sőt – küldetésemnek tekintem, hogy felhívjam a figyelmet az ilyen egyénekre. Társadalmi szerepvállalásnak élem meg ezt.

Például a második adásban bemutattam egy vak zongoristát, Horváth Szabolcsot. Tudtam, hogy nem lesz nagy nézettsége az adásnak, mégis fontosnak éreztem, hogy megvalósítsuk. Büszke vagyok rá, hogy megtettük, ragyogó felvétel lett, nagyon jó éreztem magam közben. Úgy érzem, egyfajta megtisztulást ad az, amikor tiszta emberek és ügyek mellé állhatok. Hasonló élmény volt az is, amikor dr. Havasi Anett belgyógyász főorvos asszonnyal beszélgettem a cukorbetegség kapcsán. Ez engem is érint, így hitelesen tudtam kérdezni, ő pedig edukatív válaszokat adott. Az adások tematikája változó, igyekszem a saját érdeklődési körömön kívül eső területekről is meghívni vendégeket, és fontosnak érzem, hogy minden adásnak legyen valamilyen üzenete, hogy akár iránymutatóként szolgáljanak bárki számára.

Állandó installáción tekinthetők meg a magyar poptörténet legendái a Magyar Zene Házában

Budapest, 2023. november 16.

Hevesi Tamás énekes a Magyar Poptörténet Legendái installáció avatásán Budapesten, a Magyar Zene Házában 2023. november 16-án. A Nekünk írták a dalt! című időszaki kiállítás legendái saját falat kaptak a Magyar Zene Háza multimédiás könyvtárában.

Készítette: Balogh Zoltán
Személyek: HEVESI Tamás
Tulajdonos: MTI/MTVA
Fájlnév: ADBZOL202311160013
Hevesi Tamás A magyar poptörténet legendái installáció avatásán Budapesten, a Magyar Zene Házában 2023. november 16-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Miben látod visszatükröződni a projekt sikerét?

Minden adás nézettségi száma organikus, hiszen, bár sok pénzt fektettem abba, hogy mindez létrejöhessen, egy fillért sem költök hirdetésekre. A tartalom számlájára írható és a csatorna sikerét tükrözi, hogy így is nagyon szép számú megtekintésekkel büszkélkednek az adások. Egyelőre javarészt egyedül én finanszírozom a működését, de szerencsére van egy kis szponzorom, a Kolpa San nevű szlovén szanitercég, amelynek a vezetői már akkor fantáziát láttak a podcastben és beálltak mellém, amikor még csak terv szintjén létezett a projekt. Most már egyre több szponzorációs szándékú megkeresést kapok kisebb-nagyobb cégektől, de közülük csak azokkal vállalom majd a megtisztelő együttműködést, akik hozzám hasonló elveket vallanak. Jó érzés, hogy az emberek figyelemmel fordulnak a munkásságom felé. A közelmúltban adtam egy interjút a Sláger FM-en, ahol beszélgetésbe elegyedtem a zenei igazgató hölggyel, akiről kiderült, hogy állandó nézőm. Nagyon szereti az adásokat, és szívből gratulált nekem.

A podcast munkálatai mellett aktívan készülsz a február 14-i akusztikus koncertedre. Mi teszi különlegessé ezt az estét?

A koncert apropója és a megvalósítás módja, valamint az, hogy ezzel a koncerttel nem indulok turnéra, mindössze egyszer tartom meg a budapesti RaM-ArT Színházban. Az akusztikus felállás kisugárzásának, atmoszférájának köszönhetően varázslatos hangszerelésben fognak megszólalni a dalok – köztük két, korábban sosem játszott, vadonatúj dal –, ráadásul vonósokkal fogok kiegészülni. Szirtes Edina Mókus kvartettje csatlakozik a héttagú zenekaromhoz, így tizenketten zenélünk majd egyszerre a színpadon. Három vendég előadót is meghívtam. A zseniális csellistát, Kövi Bálintot, akivel már többször, több formációban játszottam együtt, és szeretném, ha minél több ember megismerné a játékát. Velünk lesz az ugyancsak fantasztikus Ferenczi Gyuri, aki a világ egyik legjobb szájharmonikása és több lemezemen is játszott. Mellettük jelen lesz Gubik Petra is, aki a podcastemben is vendégem volt már. Ő az egyik legtisztább, minden manírtól mentes hazai tehetség. Gyönyörűen éneklő, több területen is csodálatosan helytálló művész. A koncert apropója pedig az, hogy harminc éve vagyok szólista.

Ez az est egy jubileumi köszönet, ahova az engem régóta követő és megismerni vágyó embereket egyaránt invitálom.

A Szeretem címet adtam ennek az akusztikus jubileumi nagykoncertnek, ahol összegzem az elmúlt harminc évet a kezdetektől napjainkig.

Mi segít neked a Gubik Petra kapcsán említett tiszta, manírmentes művészi önkifejezésben?

A családi neveltetésem. Ahogy mások, úgy én is mindent otthonról, a gyerekkoromból hozok. Szerencsére olyan családban nevelkedtem, ahol teljesen természetes módon volt jelen a szeretet. Nem éltünk nagy lábon, de nem is nélkülöztünk.

Úgy érzem, attól vagyok hiteles és makulátlan, hogy hiszek az emberi értékekben. A neveltetésemből adódóan elvárom az etikettet, a kulturált viselkedést. Vannak elveim, amiket akkor is vállalok, ha a mai világban esetleg konzervatívnak tűnnek.

Például a zenekarom tagjainak tilos a koncertek alatt alkoholt fogyasztani. Az a magánügyük, hogy a műsor után mit csinálnak, de ez egy munkahely, megfizetem őket, és más munkahelyekre sem lehet ittasan érkezni. Ugyancsak az elveimből fakad, hogy mindig mindenkivel tisztelettel bánok – egy kukát kiürítő emberrel éppúgy, ahogy egy főorvossal vagy államtitkárral. Nekem nem a titulus számít, hanem az, hogy ki milyen ember. Jó érzés a visszajelzéseknek köszönhetően tudni, hogy mindez a zenémen keresztül hat az emberekre. A zene csodálatos eszköz. Képes befolyásolni a hangulatot és képes értéket közvetíteni. Társunk lehet a megnyugvásban, a száguldásban, egy üdítő balatoni csobbanásban. Én pedig egy önazonosságra törekvő zenész vagyok, nem játszom szerepet a színpadon. 

 Milyen folytatást tervezel az elmúlt harminc év fényében?

Új dalok és klipek megalkotását tervezem. Örömmel adnék akusztikus koncerteket színházakban, és szívesen adnék akusztikus koncerteket az elkövetkező évek karácsonyain templomokban. Szeretnék minél több helyre eljutni a zenekarommal – például nagy álmom, hogy Erdélyben koncertezzek, ahol még nem zenéltem annak ellenére, hogy a rádiók előszeretettel játsszák a dalaimat.