A hideg nyalánkság történetét hatalmas tablókon láthatják az érdeklődők az ókortól napjainkig, de megtalálhatók a tárlókban a fagylalt- és parfékészítés, -árusítás eszközei, dokumentumai.
Az emberi kultúra bölcsőjében, Mezopotámiában már léteztek hűtővermek. A kínaiak ötezer évvel ezelőtt gyümölcsleveket mézzel édesítették, s hóval hűtötték. Az ókori görögöknél Nagy Sándor katonái a csaták előtt szűz hó, gyümölcslé és bor keverékéből álló frissítőt ittak. A törököknél a gyümölcslevekből készült jeges italt, a sörbetet kínálták vándor árusok.
A ma ismert első fagylaltot a szicíliai születésű Francesco Procopio del Coltelli kínálta vendégeinek a Párizsban, 1686-ban alapított Procope nevű, ma is működő kávéházában. Magyarországon az Észak-Olaszországból bevándorolt cukrászok már a 18. századtól árultak fagylaltot. A nyelvújítás előtt a fagyit még hideg nyalatnak hívták. A maihoz hasonló fagylaltot először Fischer Péter cukrász kínált kioszkjában 1837-ben, a budapesti Szervita téren.
A fagylaltot először fém- vagy üvegkelyhekben tálalták. Később a Spanyolországból származó, staniclivá formázott ostyában, spanyol tekercsben is árulták a hideg édességet. A kiállítás nézői azt is megtudhatják, hogy egy philadelphiai háziasszony, bizonyos Nancy Johnson találta fel 1846-ban a kézzel hajtható fagylaltgépet. Az amerikai rendszerű gép gyorsan elterjedt az egész világon, így Magyarországon is.
A fagylalt közeli rokona a parfé, amely ízesített, formába fagyasztott tejszínhab. Budapesten a két világháború között különösen kedveltek voltak az Auguszt-, a Hauer- és az Oroszi cukrászda figurális parféi. A legfiatalabb hideg édességet, a jégkrémet az ohiói Harry Bust szabadalmaztatta jégnyalóka néven, 1923-ban.
A fagylalttörténeti kiállítás szeptember 15-ig látogatható Budapesten, az V. kerület, Szent István tér 15. alatt.
(Múlt-kor/MTI)
