A kiállítás anyagát nagy európai intézmények adták össze a Louvre-tól a berlini állami múzeumokig - írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A látogató nagy mesterek szobraiban, képeiben gyönyörködhet, köztük az úgynevezett "Zöld Caesarban", amely az i.sz. I. századból származik és I. Frigyes német-római császár gyűjteményének része volt, egy i.e. I. századi márvány mellszobrában, amelyet a vatikáni múzeumok adtak kölcsön; Caesar egyik legérdekesebb ábrázolásában, Rubens 1625-ös festményében, valamint a jászvásári (Iasi) múzeumban őrzött másik Rubensben, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor Pompeius fejét átadták Caesarnak.
A kiállításon helyet kaptak Caesar nagy csatáiból származó fegyverek, nyilak, gerelyhegyek, sisakok, valamint korabeli érmék, ékszerek, ezüst tálak, továbbá Suetonius, Plutarkhosz művei a császár koráról.
A kiállításon nem, de a katalógusban szó esik magánéletéről és nagy szerelmeiről, állítólag mindkét nemmel. Giovanni Gentili, a kiállítás kurátora szerint ez csak szóbeszéd volt, amelynek morzsáit Plutarkhosz gyűjtötte össze és részben Marcus Antoniustól származnak. Dokumentum azonban nincs róla sem művészeti, sem történeti szinten. És eddig egyetlen komoly kutatás, elemzés nem volt róla. "Az érdekelt nem vesztegette idejét a pletykákra, azok hidegen hagyták" - tette hozzá.
A szervezők sajnálják, hogy nem állíthatták ki a politikus ifjúkori színdarabjait, ezek ugyanis nem maradtak fenn. Octavianus, a későbbi Augustus császár megtiltotta kiadásukat, mert úgy gondolta, ártanának Caesar mítoszának. Az azonban a kortárs művekből és későbbi visszaemlékezésekből ismert róla, hogy olyan száraz, sallangoktól mentes, ugyanakkor nagyon hatásos stílusa volt, hogy még Cicero is irigyelte. Intelligenciáját pedig az is bizonyítja, hogy képes volt egyszerre három különböző szöveget diktálni.
A 2009. május 3-ig nyitva tartó kiállítás a látogatókra bízza, hogy milyen véleményt alakítanak ki róla.
