Füst Milán éppen 128 éve született 1888. július 17-én Konstantin néven. Elszegényedett zsidó kispolgári családba érkezett Budapestre, a Hársfa utca 6. számú házba. Édesapja különc és bohém, költekező alak volt, és korán elhunyt. A kisfiú Milán másfél szobás lakásban nőtt föl, szerzett jogi diplomát és lett tanár. A felsőkereskedelmi leányiskolában tanított, idős korában pedig az egyetemen is esztétikát. ?Aki csak tanítványa volt, akár itt, akár ott, mind úgy emlékezik, hogy egész lelkét adta a pedagógiába, órái lelket-értelmet izgatóak, gondolatébresztőek voltak. Érdekes tanár volt. Ugyanakkor elmélkedéseinek, jellemzéseinek módszerében mindig maradt valami a valóság tényeit, az emberi magatartásokat kifejtő és értelmező, jogászi logikából? ? írják róla a mek.oszk.hu oldalon.
Füst életének egyik legmeghatározóbb, legellentmondásosabb kapcsolata az édesanyjához fűződő viszonya volt, de a betegségektől való félelem, a hipochondria is jelentős szeletet követelt életéből. Ennek egyik fő oka lehetett, hogy tizenévesen, 1903-ban tüdővérzést kapott, és utókezelésként egy hónapot töltött Abbáziában. Bár felépült, ettől kezdve állandó halálfélelemben élt, betegségeit aggodalmasan számon tartotta.
A tanítás mellett azonban az írás is hamar jelentős szerepet kapott a mindennapjaiban. Füst Milán a század magyar irodalmának egyik legnagyobb írója és a Nyugat nagy nemzedékének legkiemelkedőbb hatású költője volt ? olvasható róla a mek.oszk.hu oldalon, ahol azt is megjegyzik: ő volt a magyar költészet leglassabban dolgozó, legaggályosabb költője, aki aggastyán korában is tökéletes remekműveket írt. Nyolcvan éve alatt összesen alig száz verse született, ám költészetében nincs is selejt. Amit a kezéből kiadott, az mind remekmű.
Ifjúkorától fogva jó barátságot alakított ki Kosztolányi Dezsővel és Karinthy Frigyessel, velük együtt ismerte meg a világirodalom modern törekvéseit, és bekapcsolódott 1908-ban a Nyugat indításába is. Itt jelent meg első írása is Peter Altenbergről, majd első verse (Szétforgácsolt erők), tanulmánya (Gondolatok vázlata a külső és belső szemléletről), cikke (Szigeti József) is. A folyóirat rendszeres munkatársa lett, és Kosztolányi és Karinthy mellett Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal is barátságot kötött.
Füst Milán a pályája elejétől tisztelt költő volt, és amíg a Nyugat fennállt, élgárdájához tartozott. Mint írják róla: versei formájukban nem emlékeztetnek senkire egész irodalmunkban. Néhány korábbi kísérletezés (Kazinczy, Petőfi, majd programszerűbben Czóbel Minka) után Füst Milán a magyar szabadvers megteremtője. Leszámítva néhány egészen ritka rímes játékát, költészete szakítás a rímmel is és a megszokott ritmikákkal is.
?Versekből azonban nem lehetett megélni, még termékenyebb költőnek sem. A prózát mindig jobban fizették. Néhány novellát már azelőtt is írt, de regényeinek és elbeszéléseinek legnagyobb része a Horthy-korszak negyedszázadában keletkezett. Szerencsére ekkor sem kellett elsietnie a munkát, igazi megélhetési gondjai nem voltak: felesége, aki szeretettel vette körül, kitűnő üzletasszony volt, és biztosítani tudta férjének a művészi elmélyedést. A húszas években kelt kisregényei, mint a Nevetők vagy az angol vallásháborúk idején játszódó Advent, szépprózánk legjelentékenyebb remekei közé tartoznak. /?/ S mindezek mellett kitűnő drámaíró is volt? ? írják a mek.oszk.hu oldalon.
A Kossuth-díjas magyar író, költő, drámaíró, esztéta 1967. július 26-án halt meg. Költészete pedig az utána következő nemzedékekre is nagy hatást gyakorolt; a fiatal Illyés Gyula kibontakozása elképzelhetetlen nélküle, és Radnóti Miklós, valamint Weöres Sándor is sokat köszönhet neki. Weöres 1939-ben így írt Füst Milánhoz: ?Amit Mester kozmikus szomorúságnak, egyetemes szomorúságnak nevez, és ami Mester költészetének fundamentuma, ezt át tudom érezni, és teljes megdöbbentő hatalmasságában fel tudom fogni, de nem tudnám magamévá tenni.?
Forrás: mek.oszk.hu/ pim.hu/ enciklopedia.fazekas.hu
